Fülszöveg:
Anna Whitt, egy őrangyal és egy démon lánya megfogadta, hogy soha nem követi apja példáját, nem rontja meg az embereket. Naivitás volt ez tőle. Ahogy sok minden más is. A suttogók rákényszerítik, hogy túlélése érdekében megszegje fogadalmát, akkor is, ha ezzel engednie kell lénye sötét oldalának, és hírhedtté válni iskolatársai között. Élete sivárabbnak tűnik, mint valaha. Ráadásul ott van Kaidan Rowe is, a Bujaság hercegének fia, ő tölti be minden gondolatát. Mikor aztán váratlanul tudomást szerez egy réges-régi jövendölésről, a világot kezdi járni Kopano – a Harag hercegének fia – kíséretében, hogy megszervezze a démonokkal szembeni ellenállást. Hamarosan kiderül ugyanis, hogy az óriások felszabadítása nem mehet vérre menő küzdelem nélkül. A végső győzelemig Annának és Kaidannak félre kell tennie érzéseit, és leküzdeni élete legnagyobb kísértését. Vajon megéri-e életüket kockáztatniuk a szerelemért?
Néha én is olyan hangulatban vagyok, hogy nem a komolyabb vagy kalandosabb könyveket keresem, hanem elég ekkor egy könnyed kis limonádé, valami, ami kikapcsol és amit nem kell túl gondolkodnom. Most is egy ilyen könyvet kerestem, és mivel ilyenből rengeteg van az ifjúsági könyvek piacán, így nehéz volt döntenem, melyiket vegyem a kezembe. Végül az Angyali gonosz trilógia folytatása mellett döntöttem, aminek az első részét anno egy közepesre értékeltem. Nem hittem volna, hogy valamikor folytatni lesz kedvem, de most egy ilyen könnyed laza történethez volt kedvem.
Nem bántam meg, hogy elolvastam a második részt. Tudtam, mire számítsak és éppen azt kaptam, nem okozott semmilyen téren meglepetést. Mivel egy trilógia második részéről van szó, így sejtettem, hogy erőteljes húzórészről lesz szó, és igazam is lett. Gyakorlatilag semmi érdemleges nem történt a könyvben, hanem csak Anna nyavalygott Kaidan után és közben merő félreértésből összekavartak mindketten valaki mással. Nem sokat haladt előre a történet, és tulajdonképpen csak az utolsó részt vezette fel a középső kötet.
Persze próbálta az írónő úgy alakítani a dolgokat, hogy úgy tűnjön van értelme a történetnek és hogy történik is valami igazán fontos, de igazából nem így volt. Persze Anna az apja segítségével elindul szövetségeseket keresni, hogy együtt legyőzhessék majd a gonosz hercegeket, de a nagy szövetségeskeresés annyiból állt, hogy utazgatott össze-vissza, ja és közben szerzett két szövetségest, akik közül az egyiket a végén ki is nyírták. Vagyis nem sokat haladtak előre, és nem sok értelme volt mindannak, amit csináltak. A lényeg, a lényeg, hogy a történet éppen olyan középszerűen sablonos és klisés lett, mint amilyenre számítottam.
Persze valahogy azt is sejtettem, hogy nem csak a történet hagy majd némi kívánnivalót maga után, hanem maga a karakterfejlődés is. Anna és Kaiden nem változtak valami sokat, és igen... még mindig szenvednek azért, mert ők nem lehetnek együtt. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, mindketten úgy tesznek, mintha a másik már nem érdekelné őket, hogy aztán némi félreértés folytán megsértődhessenek egymásra, és egy harmadik karjai között keressenek menedéket. Igen, itt is eljátszottuk a "mivel te már nem szeretsz, én azonnal rávetem magam valaki másra" effektust, ami manapság szintén kötelező elem az ifjúsági könyvekben. Mind Anna és mind Kaiden valaki más karjai között vigasztalódik, persze csak merő félreértés miatt, és aztán megy a szokásos sértődés, veszekedés, "én utállak téged és te utálsz engem" komédia. Tudjátok... csak a szokásos tini szappanopera.
Az egyetlen érdemleges gondolat az volt a könyvben, mikor az írónő felvetette a kérdést, hogy mi lesz a következménye annak, ha egy jó kislány és egy rossz fiú szeret egymásba. Vajon a jó kislány fog lezülleni a fiú kedvéért? Vagy a rossz fiú javul és komolyodik meg a lány miatt? Nagyon elgondolkodtam ezen a kérdésen, és szerintem igen érdekes kérdés ez. Úgy vélem, hogy mindketten változnak egy kicsit és próbálnak hasonlítani a másikra, hogy az elfogadja őket és ne legyen olyan ékes köztük a sok különbözőség. Jó lenne erről a kérdésről többet olvasni, mert szerintem igenis érdekes és elgondolkodtató.
Annak ellenére, hogy már a könyv elkezdése előtt tudtam, hogy mi mindennel fogok benne szembekerülni, és nagyjából be is jöttek a számításaim, mégsem idegesített annyira a műfaj sok kliséje és baromsága, mert most éppen egy ilyen lagymatag és limonádé történetre volt igényem. Egész jól elszórakoztam olvasás közben, kikapcsolt a történet, és nem kellett rajta túl sokat gondolkodnom. Egyszerű, átlagos és ismerős volt, egy könnyed olvasmány. Mert néha éppen ilyenre vágyom. Mert néha éppen ilyen kell. Lehet, hogy egyszer még az utolsó részt is elolvasom, mert már csak azért is érdekel, hogy mi lesz a sztori vége.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése