Fülszöveg:
Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná, hogy elősegítse a gyógyulását. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti! A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor szívszorongató és végtelenül szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet.
Régen is hallottam én erről a könyvről, főleg mikor a belőle készült film egyik főszerepéért, Jennifer Lawrence megnyerte az Oscar-díjat. Akkor el is akartam olvasni, csak aztán valahogy lecsengett az iránta való lelkesedésem és elfelejtődött. Nemrég azonban elolvastam az író másik könyvét, a Bocsáss meg, Leonard Peacock-ot, és mivel azt imádtam így nem volt kérdés, hogy ennek a könyvnek is adok egy esélyt. Így került a kezembe.
Semmit nem tudtam a történetről, utána se olvastam, nem láttam a filmet sem. Nem igazán tudtam, hogy mire számítsák, csak annyiban voltam biztos, hogy realista történet ez, valami komolyabb témával. Hisz az író másik könyve is ilyen volt. Teljesen tudatlanul álltam neki, de már az első néhány oldal meggyőzött és egyszerűen képtelen voltam letenni. A Napos oldalban sem kellett csalódnom, és Matthew Quick ismét lenyűgözött. Remélem több könyve is van és azok is meg fognak idővel jelenni magyarul, mert erre a pasira oda kell figyelni.
A történet főszereplője, Pat, akit a könyv elején visz haza édesanyja az elmegyógyintézetből, ahol igen sok időt töltött el. Pat mentálisan beteg személy, ezt már rögtön ki lehet találni abból, ahogyan beszél és ahogyan vélekedik a dolgokról. Mégsem a betegsége határozza meg, hanem a végtelen optimizmusa és a törekvése arra, hogy minél jobb ember lehessen. Nem emlékszik arra, hogy mi történt vele azelőtt, hogy az elmegyógyintézetbe került, csak annyit tud, hogy a felesége elhagyta, mert rossz ember és férj volt. Úgy hiszi, hogy akkor ér véget Nikki és közte a "különidő", ha végre sikerül megváltoznia és olyan jó emberré válnia, amilyennek a felesége mindig is akarta.
Pat tehát kitűz maga elé egy célt, amire megvan minden motivációja és ennek rendeli alá az egész életét. Edzeni kezd, próbál kedvesebb és segítőkészebb lenni mindenkivel, igyekszik elűzni a negatív gondolatokat az életéből és csakis arra koncentrál, hogy Nikki visszafogadja őt. Csak ez a cél élteti. Haza költözik a szüleihez, ahol számos egyéb inger éri, amelyek vagy épp segítik vagy épp akadályozzák célja megvalósításában. Közel került a szívemhez Pat karaktere, kevés ilyen sérült főszereplőről olvastam könyvekben, és a hozzá hasonlóakat mindig nagyon megsajnálnom és megkedvelem.
Pat karaktere iszonyat összetett, és éppen ezért érdekes. Motivált és pozitív ember, de ezek mellett számos negatív tulajdonsága is van. Megrögzött és kényszeres, mert semmi más nem érdekli azon kívül, hogy Nikki-t visszaszerezze. Tudja, hogy rossz ember volt és próbál változni. Ismeri a hibáit, és tudja mit kell tennie azért, hogy más ember legyen belőle. Céltudatos és megfelelő önismerettel rendelkezik. Mivel mentális beteg, így az ehhez tartozó vonások is kiütköznek a karakterén. Kissé gyermetegen áll a dolgokhoz, semmiért nem vállal felelősséget és tényleg megragadt egy úgynevezett "második gyerekkorban", amikor semmivel és senkivel nem kell törődnie igazán csak azzal, hogy az irreális álmát és célját kövesse.
Nem csak Pat ilyen megtört és beteg karakter, hanem a másik főszereplő, Tiffany is. Pat és Tiffany sokban hasonlítanak egymásra, mindketten a szüleikkel élnek, tragikus dolgok történtek a múltjukban és emiatt mindketten megkattantak (egy kicsit). Tiffany a férjét vesztette el, és ebbe mondhatni belebolondult. Akkor változik meg az élete, mikor találkozik Pattel. Elkezd a férfi után járni, aki elsőnek nem érti a dolgot, de egyre jobban megkedveli a nőt, és lassan de biztos barátok vagy akár még többek is lesznek egymásnak. Tiffany próbál segíteni Patnek abban, hogy rávezesse, Nikki visszaszerzése hiú ábránd és hogy a férfi elfogadja, a felesége soha nem fog visszajönni hozzá. Jó szándék vezérelte, de amit tett, az szerintem is megbocsáthatatlan és igen meggondolatlan lépés volt. Nem csoda, hogy Pat annyira kiakadt és nem csoda, hogy mindenki megharagudott Tiffany-ra. Nagyon megszerettem mind a két karaktert, mert az író olyan jól adta át az érzéseiket és a személyiségüket, hogy egyszerűen csak kedvelni lehetett őket.
De nem csak a két remek karakter miatt szerettem annyira a könyvet, hanem a karakterek közötti kapcsolatok és az üzenete miatt is. Érdekes volt olvasni Pat és az apja közti kapcsolatról, és akárki akármit mond, szerintem az apja rideg és agresszív személyiségének igenis nagy hatása volt arra, hogy Pat is olyan volt anno valamikor. Az édesanyja pedig pont az ellentéte, szinte egy rossz szava sincs a fiára, folyton babusgatja, mindig kiáll mellette és még mindig gyerekként kezeli. Egyik szülő típus se egészséges, és a családi gondok is nagyban rátették a bélyegét Pat gyógyulásának folyamatára.
Nem hagyhatom ki a könyv legfőbb üzeneteit sem, amikkel csakis egyet tudok érteni. Mindig kell valamilyen cél az ember életében, hisz akkor van értelme a létezésének, ez ad iránymutatást az életben. Fontos, hogy a dolgok pozitív oldalát lássuk, hogy ne folyton a rossz és negatív dolgok miatt aggodalmaskodjunk. Bíznunk kell a napos oldalban, bíznunk kell abban, hogy a dolgok előbb vagy utóbb igenis jóra fordulnak. Fontos a barátság, hisz sokszor a barátok azok, akik átsegítenek a nehéz időszakokon és fontos a család, mert ők mindig mindenben mellettünk állnak és támogatnak. Emellett néha az élet olyan lehetőségeket kínál, amikre korábban nem is gondoltunk vagy számítottunk volna, és annak ellenére, hogy mások voltak a terveink és a céljaink, néha azokat el kell engedni és meg kell ragadni mindazt, amit az élet tud nyújtani számunkra.
Nagyon tetszett a Napos oldal, csakúgy, mint az író másik remek könyve. Imádtam Pat és Tiffany karakterét, imádtam a karakterek közötti kapcsolatokat és imádtam a könyv több üzenetét is, amivel mélységesen egyet tudok érteni. Teljesen megvett magának a könyv, és annyira magával ragadott, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni, mert tudnom kellett, hogy mi fog eztán történni. Nagyon tetszett a megoldás, hogy egy mentálisan beteg és sérült férfi lett a főszereplő és az író szépen át tudta adni ezt a fura karaktert annak minden szerethető és irritáló tulajdonságával. Az biztos, hogy Matthew Quick nevét megjegyeztem magamnak, és ha megjelenik a többi könyve is magyarul, azokat se fogom kihagyni.
Ui: A filmet ezek után biztos megnézem valamikor, bár sejtem, hogy biztos nem lett ilyen jó, mint maga a könyv volt.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése