Kelley Armstrong nagy sikerű Sötét erő trilógiájának hihetetlenül izgalmas befejezése.
A tizenöt éves Chloé Saunders hétköznapi életet szeretne élni. Nem adatik meg neki. Chloé ugyanis genetikai módosítás áldozata, olyan nekromanta, aki akarata ellenére képes felébreszteni a holtakat. Chloé, és hasonszőrű, különleges „tehetséggel” megáldott (vagy inkább elátkozott?) társai az életüket mentik a pokoli szervezettől, amelyik létrehozta őket.
És, ha mindez nem elég, Chloé gyengéd érzései a testvérpár – Simon, a kedves varázsló, és bátyja, Derek, az annyira nem kedves vérfarkas – iránt összezavarják a fejét. Ráadásul az a szörnyű gyanúja, hogy szíve mindinkább a vérfarkas felé hajlik…
Mostanában vettem észre, hogy van néhány olyan könyvsorozat, aminek már régen kijött az utolsó része, és hát nekem is sikerült megszereznem, így semmi akadálya sincs annak, hogy befejezzek ezek közül néhányat. A könyvsorozatoknak is meg van a maguk bája, hisz ha szeretsz egy világot és annak karaktereit, akkor persze, hogy örülsz annak, hogy minél többet olvashatsz róluk. Van, amikor éveket kell várni egy-egy sorozat újabb részére, így elvész az élvezet, épp ezért mostanában próbálok úgy válogatni, hogy olyan könyveket kezdjek el, melyeknek több része is megjelent nálunk, így nem kell várnom a folytatásra, ha azonnal kézbe akarom venni. Ez nem mindig jön össze, de próbálkozok. Nem is akarok tovább mellébeszélni, térjünk át a könyvre, ami a Sötét erő trilógia utolsó része.
Tetszett az első két rész, könnyed, izgalmas, bájos és olvasmányos YA könyvsorozatként könyveltem el magamban, olyan, amilyen minden ifjúsági könyvnek lennie kellene. Adott egy izgalmas fantasy háttér, szerethető karakterek, egy csipet romantika, titkos társaságok és összeesküvés a háttérben, és mindezt olyan jó kombinációban gyúrta össze Armstrong, hogy megtalálta azt a tökéletes egyensúlyt, amitől egyik elem se billent át a ló túlsó oldalára. Értem ezalatt, hogy a nyálas romantika nem nyomta el a történet többi részét, nem lettek laposak a karakterek vagy unalmas maga a történet. Minden a helyén van, és a Sötét erő trilógia ékes példája a remek és átgondolt ifjúsági könyveknek. Ha kedvelitek a műfajt, és még nem lett volna hozzá szerencsétek, akkor én mindenképp ajánlom. A műfaj ismertebb és felkapottabb darabjait simán kenterbe veri.
Na, de mi a helyzet az utolsó könyvvel? Felér-e az első kettő színvonalához? Igen, mindenképp. Ebben nincs semmi kétség. De mint lezáró kötet, hogy teljesít? Nem rossz, mert nem az, de azt kell mondanom, hogy kissé csalódtam. Tényleg jó a könyv, és végül is ez is egyfajta lezárás, de mikor elkezdtem, akkor ennél nagyobb és monumentálisabb lezárásra és végső leszámolásra számítottam. Hisz a címe az, hogy "Leszámolás", gondoltam lesznek itt titokleleplezések, nagy harcok és összetűzések, és hát sajnos ezek mind hiányoztak, nekem pedig csalódva kellett letennem a könyvet, mikor a végére értem.
A könyv nagy része tulajdonképpen egy házban játszódik, és a karakterek ki se mozdulnak onnan. Ülnek a helyükön és gyakorlatilag semmi nem történik. De tényleg semmi. Persze értem én, hogy kellett egy kis idő, hogy gyakorolják a képességeiket, és hogy megnyugodjanak egy időre, de azt a kis időt is fel lehetett volna dobni valamivel. A könyv első fele nagyon lassan indult be, és néha egy kicsit untam magam rajta, de szerencsére a vége kárpótolt mindenért. Mármint a vége sokkal jobb lett, mint az eleje, mégis összességében akkor is csalódottan fejeztem be. Konkrét lezárást nem is kapott, olyan hirtelen lett levágva a történet, hogy szerintem folytatásért kiált.
Az első két részben nem sok romantika volt, amit itt már nem tudott az írónő kikerülni, és szerintem nem is akart, hiszen tudatosan építette fel ezt a történetszálat. Nem tetszett a szerelmi háromszög dolog, nekem nagyon erőltetettnek tűnt, de az, ahogy sikerült kikecmeregniük belőle, az viszont remekül lett megoldva. Nem drámáztak nagyokat, nem húzták ezt több könyvön át, hanem megbeszélték és mindenki elfogadta a helyzetet, senki se sértődött meg, hanem úgy fogadta, ahogy azt egy normális ember tenné. (A többi könyvben azért utálom egyrészt a szerelmi háromszögeket, mert mindig irritáló és felesleges műbalhéval jár együtt, amitől a falra tudok mászni. Tökéletes példa erre a Twilight sorozat.) Nem mintha nem lett volna már az elejétől teljesen egyértelmű, hogy Chloe és Derek egymásnak lettek teremtve, így nem okozott nagy meglepetést, hogy végül egymásra találtak. Nagyon aranyosak együtt, tökéletes páros. Tetszett, ahogy fel lett építve a kapcsolatuk, ahogy mindketten változtak és fejlődtek és ahogy megnyíltak egymásnak.
Chloe nagy karakterfejlődésen ment keresztül a trilógia alatt, és az írónő tökéletesen át tudta adni, hogy miként változik a lány az átélt élményei hatására. Chloe megerősödött, megtanulta használni a képességét, és megtanulta milyen a barátaival együtt lenni, és hogy milyen az, ha valakibe szerelmes. Habár ebben a részben volt néhány libás megmozdulása, mondjuk mikor csak azért is azt csinálta, amit a többiek nem szerettek volna, és önként keverte magát bajba, akkor szívesen megütögettem volna, hogy térjen észhez, de összességében normális és abszolút reális tinédzserként viselkedett, épp ezért kedveltem őt. Nem lett a kedvencem, de azért kedveltem. Rajta kívül Tori a másik karakter, aki a végére a szívemhez nőtt. Ő is rengeteget változott és fejlődött, szerencsére jó irányba, és a végére hasznos és elengedhetetlen tagjává vált a csapatnak.
Örülök, hogy elolvastam ezt a trilógiát, hisz remek darabja a műfajnak. Mindenképp megéri elolvasni, és mindenkinek szívből ajánlom, aki szereti az ifjúsági könyveket. Könnyed, laza, kissé romantikus fantasy, nem váltja meg a világot, de azért élvezetes olvasmány, kikapcsolódásnak tökéletes, ha épp nincs valami más.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/kelley-armstrong-the-reckoning-a-leszamolas
Értékelés: 5/4
Tetszett az első két rész, könnyed, izgalmas, bájos és olvasmányos YA könyvsorozatként könyveltem el magamban, olyan, amilyen minden ifjúsági könyvnek lennie kellene. Adott egy izgalmas fantasy háttér, szerethető karakterek, egy csipet romantika, titkos társaságok és összeesküvés a háttérben, és mindezt olyan jó kombinációban gyúrta össze Armstrong, hogy megtalálta azt a tökéletes egyensúlyt, amitől egyik elem se billent át a ló túlsó oldalára. Értem ezalatt, hogy a nyálas romantika nem nyomta el a történet többi részét, nem lettek laposak a karakterek vagy unalmas maga a történet. Minden a helyén van, és a Sötét erő trilógia ékes példája a remek és átgondolt ifjúsági könyveknek. Ha kedvelitek a műfajt, és még nem lett volna hozzá szerencsétek, akkor én mindenképp ajánlom. A műfaj ismertebb és felkapottabb darabjait simán kenterbe veri.
Na, de mi a helyzet az utolsó könyvvel? Felér-e az első kettő színvonalához? Igen, mindenképp. Ebben nincs semmi kétség. De mint lezáró kötet, hogy teljesít? Nem rossz, mert nem az, de azt kell mondanom, hogy kissé csalódtam. Tényleg jó a könyv, és végül is ez is egyfajta lezárás, de mikor elkezdtem, akkor ennél nagyobb és monumentálisabb lezárásra és végső leszámolásra számítottam. Hisz a címe az, hogy "Leszámolás", gondoltam lesznek itt titokleleplezések, nagy harcok és összetűzések, és hát sajnos ezek mind hiányoztak, nekem pedig csalódva kellett letennem a könyvet, mikor a végére értem.
A könyv nagy része tulajdonképpen egy házban játszódik, és a karakterek ki se mozdulnak onnan. Ülnek a helyükön és gyakorlatilag semmi nem történik. De tényleg semmi. Persze értem én, hogy kellett egy kis idő, hogy gyakorolják a képességeiket, és hogy megnyugodjanak egy időre, de azt a kis időt is fel lehetett volna dobni valamivel. A könyv első fele nagyon lassan indult be, és néha egy kicsit untam magam rajta, de szerencsére a vége kárpótolt mindenért. Mármint a vége sokkal jobb lett, mint az eleje, mégis összességében akkor is csalódottan fejeztem be. Konkrét lezárást nem is kapott, olyan hirtelen lett levágva a történet, hogy szerintem folytatásért kiált.
A csapat: Derek, Chloe, Simon és Tori
Az első két részben nem sok romantika volt, amit itt már nem tudott az írónő kikerülni, és szerintem nem is akart, hiszen tudatosan építette fel ezt a történetszálat. Nem tetszett a szerelmi háromszög dolog, nekem nagyon erőltetettnek tűnt, de az, ahogy sikerült kikecmeregniük belőle, az viszont remekül lett megoldva. Nem drámáztak nagyokat, nem húzták ezt több könyvön át, hanem megbeszélték és mindenki elfogadta a helyzetet, senki se sértődött meg, hanem úgy fogadta, ahogy azt egy normális ember tenné. (A többi könyvben azért utálom egyrészt a szerelmi háromszögeket, mert mindig irritáló és felesleges műbalhéval jár együtt, amitől a falra tudok mászni. Tökéletes példa erre a Twilight sorozat.) Nem mintha nem lett volna már az elejétől teljesen egyértelmű, hogy Chloe és Derek egymásnak lettek teremtve, így nem okozott nagy meglepetést, hogy végül egymásra találtak. Nagyon aranyosak együtt, tökéletes páros. Tetszett, ahogy fel lett építve a kapcsolatuk, ahogy mindketten változtak és fejlődtek és ahogy megnyíltak egymásnak.
Chloe nagy karakterfejlődésen ment keresztül a trilógia alatt, és az írónő tökéletesen át tudta adni, hogy miként változik a lány az átélt élményei hatására. Chloe megerősödött, megtanulta használni a képességét, és megtanulta milyen a barátaival együtt lenni, és hogy milyen az, ha valakibe szerelmes. Habár ebben a részben volt néhány libás megmozdulása, mondjuk mikor csak azért is azt csinálta, amit a többiek nem szerettek volna, és önként keverte magát bajba, akkor szívesen megütögettem volna, hogy térjen észhez, de összességében normális és abszolút reális tinédzserként viselkedett, épp ezért kedveltem őt. Nem lett a kedvencem, de azért kedveltem. Rajta kívül Tori a másik karakter, aki a végére a szívemhez nőtt. Ő is rengeteget változott és fejlődött, szerencsére jó irányba, és a végére hasznos és elengedhetetlen tagjává vált a csapatnak.
Örülök, hogy elolvastam ezt a trilógiát, hisz remek darabja a műfajnak. Mindenképp megéri elolvasni, és mindenkinek szívből ajánlom, aki szereti az ifjúsági könyveket. Könnyed, laza, kissé romantikus fantasy, nem váltja meg a világot, de azért élvezetes olvasmány, kikapcsolódásnak tökéletes, ha épp nincs valami más.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/kelley-armstrong-the-reckoning-a-leszamolas
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése