Calderon kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol. Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj. Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…
Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma. Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát? Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár? Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont.
A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot. Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól? De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?
Emlékszem rá, hogy az első rész mennyire tetszett, és mennyire újszerű és különleges volt, és legjobban azért tett rám mély benyomást, mert egy magyar írónő írta. Tudom, tudom... még mindig előítéletes vagyok a magyar írókkal szemben, holott már többen bebizonyították, hogy igenis képesek olyan színvonalon, vagy még jobbon is könyvet alkotni, mint a külföldi írók, akiknek könyveit általában annyira az egekig magasztaljuk. Szerencsére manapság az ifjúsági irodalomban is egyre több magyar író tűnik fel, akiknek én is kedvelem a stílusát és a könyveit, így próbálok nekik bizalmat szavazni. Benina, Kemese Fanni és On Sai, ők azok, akik eddig meggyőztek arról, hogy igenis van helyük ezen a piacon.
Nem volt kérdés, hogy olvasni fogom a Calderon második részét annak ellenére, hogy még mindig úgy érzem, hogy az első könyv kerek egész volt, és nem feltétlen lett volna szükséges hozzá a folytatás. Persze nem kapott lezárt véget, és végül is lehetett folytatni, ahogy a mellékelt ábra mutatja, de én akkor is boldog lettem volna, ha nem készül el a második rész. Mindezzel nem azt akarom sugallni, hogy utáltam a folytatást, vagy hogy annyira rossz lett volna, sőt... ugyanannyira imádtam és élveztem, mint az első részt. On Sai olyan kalandos, izgalmas és érdekes világot teremtett meg egy elképzelt jövőbeli űrben, amiben talán én is szívesen élnék.
A világkidolgozás ugyanolyan remek, mint volt, és most talán még részletesebb képet kaptunk az egész rendszer felépítéséről, a japán kultúráról és annak elemeiről, valamint a kényes háborús helyzetről, mely felé egyre inkább halad az egész galaxis. Legjobban a japán kultúra bemutatása tetszett, és habár engem valahogy sosem vonzott ennyire ez a keleti kultúra, mégis a szokásaik érdekesek voltak, és jó volt látni egy tőlünk ennyire más kultúra tagjai hogyan élik mindennapjaikat. On Sai ha lehet még jobban bonyolított a sztorin, pedig azt hittem az első után ez már nem lehetséges, és megkaptuk a Játszmát. Tényleg ez volt a Játszma, ami még magán Calderonon is kifogott. A végére nem csak ő zavarodott össze, hanem én is, és nagyon oda kellett figyelnem, hogy követni tudjam a szálakat, hogy akkor ki kinek a pártján áll, kinek mi a célja, mit tervez és hasonlók. Mindez persze megérte, mert egy percre se unatkoztam. Nem akarok spoilerezni, de tetszettek a csavarok, amikkel élt az írónő.
Még mindig imádom a karaktereket, főleg Calderont és Taina-t, akik egyszerűen zseniális és komplex karakterek. Csak az nem tetszett, hogy a könyv gyakorta feléig nem is találkoznak és még csak nem is beszélnek, hanem külön utakon járnak. A könyv első fele kissé talán lassabban indul be, vagy lehet csak azért éreztem így, mert annyira vártam már, hogy Calderon és Taina egy helyen legyenek és forrjon a levegő köztük, ki tudja... de a könyv második fele tényleg izgalmas volt, főleg mikor javában beindult a Játszma. Calderon és Taina tökéletes pár, és nagyon örültem annak, hogy a végén VÉGRE normálisan összejöttek.
Kicsit féltem, hogy egy béna szerelmi háromszög belerondít majd ebbe a folyamatba, így Agurit nem nagyon csíptem, de aztán szerencsére a végére nem ez történt, és így a másik férfit is igazán megkedveltem. Ibrahim pedig egy igazi játékos, aki már az elejétől gyanús volt számomra, tudtam én, hogy valamiben sántikál, hisz annyira egyértelmű volt, hogy nem véletlen került Calderonék hajójára. Calderon méltó ellenfelet talált a személyében. Nem akarok mindenkit egyesével felsorolni, de még a Békanyál legénységét is bírtam, mindegyik szórakoztató személyiség volt a maga módján.
A remek csavaros történet mellé ismét zseniálisan kidolgozott karaktereket kaptunk, akiktől tényleg élt ez a történet, és akikért tényleg izgulni lehetett. Akik szerethetőek, emberiek és esendőek, akik tudják mire van szükségük, hogy boldoguljanak a Játszmában. On Sai saját egyedi stílust alkotott meg, imádtam olvasni mind a két Calderon könyvet, hisz olyan jó stílussal és fogalmazással dolgozik az írónő, amit szerintem tanítani kellene. Ha nem lenne semmilyen történet és a karakterek ellenszenvesek lennének, talán akkor is élvezettel olvastam volna a könyvet, mert ezt a stílust egyszerűen nem lehet nem szeretni. Mindenesetre On Sai bebizonyította, hogy érdemes odafigyelnem rá, és ezek után biztosan adok esélyt a többi könyvének is. Abszolút megérdemli a könyv az összes dicséretet, amit idáig kapott.
Ui: A borító nagyon tetszik, a címválasztás pedig ismét ötletes és egyedi.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/on-sai-calderon-avagy-felsegarulashoz-bricsesz-dukal
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése