Az Engelsfors trilógia második kötete. Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket… A svéd szerzőpáros fiatal felnőtteknek szóló trilógiájának első kötete, a Kör, óriási sikert aratott az egész világon, és nagy várakozás előzte meg a folytatást, melyben újabb sötét és misztikus fordulatok borzolják az olvasók idegeit.
Nagyon szerettem az első részt, mert valami olyat adott amire akkor éppen nagy szükségem volt. Az Engelsfors trilógia egy kellemes, szórakoztató és logikusan felépített ifjúsági fantasy történet, olyan, amilyen minden hasonló könyvnek lennie kellene. Minden téren hozta azt, amit elvárok egy ilyen könyvben, és épp ezért szeretem annyira. Nem volt kérdés, hogy olvasni fogom a folytatást, és szerencsére igen hamar lehetőségem adódott erre. A trilógia második része Tűz címen jelent meg, a harmadik ki tudja mikor várható, de remélem mihamarabb, mert arra is irtó kíváncsi vagyok. Mennyivel lett jobb a második rész, mint az első? Ugyanolyan remek és élvezetes olvasmány, sőt, most szerettem bele végleg ebbe a történetbe és a karakterekbe.
Korábban említettem, hogy miért annyira szerethető ez a könyv: mert minden téren hozza azt az elvárt szintet, amitől számomra tökéletes lesz egy könyv. Ez így volt az első résznél, és így van a másodiknál is. Adott egy remek írói stílus, amitől olvastatja magát a könyv, ami itt azért nagy szó, mert ketten írták a könyvet. A két író ellenére nem érzem a töréseket, sem azt, hogy valamely részek gyengébbek lennének, mint a többi. Ugyanolyan kereknek és egésznek tűnik az elejétől a végéig, nem látszik az íróváltás bizonyos időközönként. Nem tudom, hogy osztották fel egymás közt a munkát az írók, de akárhogy is csinálták, mi olvasók ebből semmit se vehetünk észre. És ez nagy szó.
Aztán ott van a remek történet, ami tulajdonképpen két részből tevődik össze. Egyrészt izgalmas a fantasy szál, a lányok jobban belevetik magukat a mágia rejtelmeibe, mint ezelőtt. Hiába is, tanulniuk kell, és meg kell akadályozniuk az apokalipszist, így gyakorolniuk kell a képességeiket, össze kell fogniuk és együtt kell dolgozniuk. Ha tetszik nekik, ha nem. És ez nagyon nehéz dolog 5 ennyire különböző fiatal lány esetében. Ha mindez nem lenne elég, akkor elérkezett Anna-Karin perének ideje, és a Tanács emberei rájuk szállnak, így a gimnázium második éve még izgalmasabb kalandokat tartogat számukra, mint anno az első. A második könyv tehát ugyancsak egy tanévet ölel fel és annak eseményeit mutatja be.
Külön örültem annak, hogy reálisan folytatódott a történet, hogy még mindig nem lettek a lányok mindannyian örök puszipajtások. Persze már tudják, hogy össze kellene fogniuk a gonosz és mindenki ellen, aki ellenük tör, de ezt könnyebb mondani, mint megtenni. Ha nem derült volna ki, hogy mindannyian boszorkányok, akkor soha az életben nem beszéltek volna egymással. Össze kell szokniuk, és össze kell dolgozniuk, ez a túlélésük kulcsa. Hosszú idő és közös kalandok szükségesek ahhoz, hogy két személy barátságot kössön, hogy megkedveljék egymást, hogy legalább elfogadják a másikat, és ez itt több hónap alatt megy végbe, ami lássuk be a valóságban is így van. Nem szeretem az olyan könyveket, ahol a karakterek beszélnek két szót és máris örök barátoknak hiszik egymást. Itt szerencsére nem ez történik, hanem mindez reálisan van ábrázolva.
A könyv fantasy szála tovább bővül és kiderül néhány olyan dolog, amit idáig még nem tudtunk. Nicolaus visszakapja az emlékeit, és kiderül, hogy ki volt az előző Kiválasztott, és hogy miként kapcsolódik a lányokhoz. Megjelenik a Tanács két embere, akik által jobban beleláthatunk a szervezet céljaiba és működésébe, akik ugyanolyan romlottak és idióták, mint általában minden szervezet, aminek az lenne a dolga, hogy fenntartsa a rendet és a békét. Két fontosabb új szereplő mutatkozik be, Alexander, a Tanács hű embere, akinél ütnivalóbb férfit nem hordott a hátán a Föld, és a fia Victor, aki pedig Minoo szavaival élve egy teljesen kiismerhetetlen figura. Én sem tudom őt hova tenni, néha kedves volt, néha nem, Fogalmam sincs mi lehet a valódi célja, hogy mit akarhat a lányoktól.
Ebben a részben is előkerül egy nyomozási szál, ami az előzővel ellentétben (számomra legalábbis) nem volt annyira nyilvánvaló. Az első részben már az elejétől tudtam, hogy Max áll a dolgok hátterében, itt viszont meg nem tudtam volna mondani, hogy ki mozgatja a szálakat. Persze Elias szüleire mutatott minden jel, de hát az annyira egyértelmű lett volna, hogy biztos voltam benne, hogy nem igaz. Végül mikor kiderült, hogy ki áll az egész mögött, akkor kissé csalódtam, mert a személy indokai számomra olyan "mondvacsináltak" voltak. Valami ütősebb magyarázatot vártam volna.
És direkt a végére hagytam azt, ami a legjobban tetszett, ami a könyv egyik legnagyobb vonzereje és sikere... mégpedig a karaktereket. Imádom ezt az öt lányt, mindegyiket a maga módján, és mostanra jutottam el arra a pontra, hogy mindegyiküket megértettem teljesen és így megkedveltem. Ezek a karakterek élnek a lapokon, saját vágyakkal, célokkal, egyedi jellemmel, családi problémákkal, és épp ezek dolgok teszik őket annyira egyedivé és szerethetővé. Tetszett, hogy most is mindenkinek volt egy kis saját magánéleti gondja a fő történetszál mellett, és hogy senkinek se állt meg az élete, hanem normálisan haladt tovább. Linnéa az önálló életéért küzd, mikor valaki be akarja mártani a gyámhatóságnál, Minoo szülei elválnak és a lánynak meg kell küzdenie azzal, hogy így a korábbi tökéletes élete a feje tetejére áll, Vanessa végre megszabadul Nicke-től, és Wille-vel se mennek olyan jól a dolgaik, mint azt szeretné. Anna-Karin a korábbi önző és felelőtlen tettei következményével küzd még mindig, és ez majdnem az életébe kerül, miközben Ida is rájön, hogy a korábbi élete talán mégsem annyira fényes és remek, mint azt korábban hitte. Kétségbeesetten próbál közelebb kerülni Gustafhoz, akibe reménytelenül szerelmes, miközben a háta közepére se kívánja ezt a boszorkányos kötelezettséget.
A második részben mindegyik karakter fejlődik, sokuk élete megváltozik, és ez hatással lesz a karakterük alakulására is. Nekem Ida jellemfejlődése és történeti szála tetszett most a legjobban, és pontosan a vége miatt annyira szomorú ez az egész. Pont mikor végre normális ember lett volna belőle, akkor lesz késő számára. Nem csak a karakterek fejlődtek, hanem a kapcsolataik is változtak. Kezdenek összeszokni, kezdenek összekovácsolódni és igazi barátokká válni. Az a testcserés dolog erre segített rá a legjobban, igazából ez volt a legnagyobb haszna, hisz így tökéletesen megismerhették a másikat. Jó kis banda lesz belőlük. Egy szó, mint száz, imádtam ezt a könyvet, és iszonyatosan várom a harmadik részt.
Ui: Egy örömteli hírrel szolgálhatok minden rajongó számára. Én se tudtam róla egészen addig, amíg Annie fel nem hívta rá a figyelmem az előzetessel, hogy A Körből film készül. Igen, film készül az első részből, és ha sikeres lesz, akkor gondolom a többiből is. Svéd film lesz, ami pozitív reményre ad okot, hisz az eredeti Tetovált lány filmeket is imádtam. Bár valószínűleg nálunk nem fogják adni a mozik, én mégis el sem tudom mondani mennyire várom. A film premierje 2015 februárban lesz Svédországban.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/mats-strandberg-sara-b-elfgren-tuz
Értékelés: 5/5*
Korábban említettem, hogy miért annyira szerethető ez a könyv: mert minden téren hozza azt az elvárt szintet, amitől számomra tökéletes lesz egy könyv. Ez így volt az első résznél, és így van a másodiknál is. Adott egy remek írói stílus, amitől olvastatja magát a könyv, ami itt azért nagy szó, mert ketten írták a könyvet. A két író ellenére nem érzem a töréseket, sem azt, hogy valamely részek gyengébbek lennének, mint a többi. Ugyanolyan kereknek és egésznek tűnik az elejétől a végéig, nem látszik az íróváltás bizonyos időközönként. Nem tudom, hogy osztották fel egymás közt a munkát az írók, de akárhogy is csinálták, mi olvasók ebből semmit se vehetünk észre. És ez nagy szó.
Aztán ott van a remek történet, ami tulajdonképpen két részből tevődik össze. Egyrészt izgalmas a fantasy szál, a lányok jobban belevetik magukat a mágia rejtelmeibe, mint ezelőtt. Hiába is, tanulniuk kell, és meg kell akadályozniuk az apokalipszist, így gyakorolniuk kell a képességeiket, össze kell fogniuk és együtt kell dolgozniuk. Ha tetszik nekik, ha nem. És ez nagyon nehéz dolog 5 ennyire különböző fiatal lány esetében. Ha mindez nem lenne elég, akkor elérkezett Anna-Karin perének ideje, és a Tanács emberei rájuk szállnak, így a gimnázium második éve még izgalmasabb kalandokat tartogat számukra, mint anno az első. A második könyv tehát ugyancsak egy tanévet ölel fel és annak eseményeit mutatja be.
Külön örültem annak, hogy reálisan folytatódott a történet, hogy még mindig nem lettek a lányok mindannyian örök puszipajtások. Persze már tudják, hogy össze kellene fogniuk a gonosz és mindenki ellen, aki ellenük tör, de ezt könnyebb mondani, mint megtenni. Ha nem derült volna ki, hogy mindannyian boszorkányok, akkor soha az életben nem beszéltek volna egymással. Össze kell szokniuk, és össze kell dolgozniuk, ez a túlélésük kulcsa. Hosszú idő és közös kalandok szükségesek ahhoz, hogy két személy barátságot kössön, hogy megkedveljék egymást, hogy legalább elfogadják a másikat, és ez itt több hónap alatt megy végbe, ami lássuk be a valóságban is így van. Nem szeretem az olyan könyveket, ahol a karakterek beszélnek két szót és máris örök barátoknak hiszik egymást. Itt szerencsére nem ez történik, hanem mindez reálisan van ábrázolva.
A könyv fantasy szála tovább bővül és kiderül néhány olyan dolog, amit idáig még nem tudtunk. Nicolaus visszakapja az emlékeit, és kiderül, hogy ki volt az előző Kiválasztott, és hogy miként kapcsolódik a lányokhoz. Megjelenik a Tanács két embere, akik által jobban beleláthatunk a szervezet céljaiba és működésébe, akik ugyanolyan romlottak és idióták, mint általában minden szervezet, aminek az lenne a dolga, hogy fenntartsa a rendet és a békét. Két fontosabb új szereplő mutatkozik be, Alexander, a Tanács hű embere, akinél ütnivalóbb férfit nem hordott a hátán a Föld, és a fia Victor, aki pedig Minoo szavaival élve egy teljesen kiismerhetetlen figura. Én sem tudom őt hova tenni, néha kedves volt, néha nem, Fogalmam sincs mi lehet a valódi célja, hogy mit akarhat a lányoktól.
Ebben a részben is előkerül egy nyomozási szál, ami az előzővel ellentétben (számomra legalábbis) nem volt annyira nyilvánvaló. Az első részben már az elejétől tudtam, hogy Max áll a dolgok hátterében, itt viszont meg nem tudtam volna mondani, hogy ki mozgatja a szálakat. Persze Elias szüleire mutatott minden jel, de hát az annyira egyértelmű lett volna, hogy biztos voltam benne, hogy nem igaz. Végül mikor kiderült, hogy ki áll az egész mögött, akkor kissé csalódtam, mert a személy indokai számomra olyan "mondvacsináltak" voltak. Valami ütősebb magyarázatot vártam volna.
Film cast: Linnéa, Vanessa, Anna-Karin, Rebecka, Minoo és Ida
És direkt a végére hagytam azt, ami a legjobban tetszett, ami a könyv egyik legnagyobb vonzereje és sikere... mégpedig a karaktereket. Imádom ezt az öt lányt, mindegyiket a maga módján, és mostanra jutottam el arra a pontra, hogy mindegyiküket megértettem teljesen és így megkedveltem. Ezek a karakterek élnek a lapokon, saját vágyakkal, célokkal, egyedi jellemmel, családi problémákkal, és épp ezek dolgok teszik őket annyira egyedivé és szerethetővé. Tetszett, hogy most is mindenkinek volt egy kis saját magánéleti gondja a fő történetszál mellett, és hogy senkinek se állt meg az élete, hanem normálisan haladt tovább. Linnéa az önálló életéért küzd, mikor valaki be akarja mártani a gyámhatóságnál, Minoo szülei elválnak és a lánynak meg kell küzdenie azzal, hogy így a korábbi tökéletes élete a feje tetejére áll, Vanessa végre megszabadul Nicke-től, és Wille-vel se mennek olyan jól a dolgaik, mint azt szeretné. Anna-Karin a korábbi önző és felelőtlen tettei következményével küzd még mindig, és ez majdnem az életébe kerül, miközben Ida is rájön, hogy a korábbi élete talán mégsem annyira fényes és remek, mint azt korábban hitte. Kétségbeesetten próbál közelebb kerülni Gustafhoz, akibe reménytelenül szerelmes, miközben a háta közepére se kívánja ezt a boszorkányos kötelezettséget.
A második részben mindegyik karakter fejlődik, sokuk élete megváltozik, és ez hatással lesz a karakterük alakulására is. Nekem Ida jellemfejlődése és történeti szála tetszett most a legjobban, és pontosan a vége miatt annyira szomorú ez az egész. Pont mikor végre normális ember lett volna belőle, akkor lesz késő számára. Nem csak a karakterek fejlődtek, hanem a kapcsolataik is változtak. Kezdenek összeszokni, kezdenek összekovácsolódni és igazi barátokká válni. Az a testcserés dolog erre segített rá a legjobban, igazából ez volt a legnagyobb haszna, hisz így tökéletesen megismerhették a másikat. Jó kis banda lesz belőlük. Egy szó, mint száz, imádtam ezt a könyvet, és iszonyatosan várom a harmadik részt.
Ui: Egy örömteli hírrel szolgálhatok minden rajongó számára. Én se tudtam róla egészen addig, amíg Annie fel nem hívta rá a figyelmem az előzetessel, hogy A Körből film készül. Igen, film készül az első részből, és ha sikeres lesz, akkor gondolom a többiből is. Svéd film lesz, ami pozitív reményre ad okot, hisz az eredeti Tetovált lány filmeket is imádtam. Bár valószínűleg nálunk nem fogják adni a mozik, én mégis el sem tudom mondani mennyire várom. A film premierje 2015 februárban lesz Svédországban.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/mats-strandberg-sara-b-elfgren-tuz
Értékelés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése