Egy véres, brutális háború után, a Fekete Város még füstölgő romjai között a tizenhat éves Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy hibbant Sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy belezúgott Ashbe, ebbe a Sötétfajzat félvér fiúba? Pedig szíve varázslatosan megdobban a közelében, megtagadva mindent, amiben a lány addig hitt. Ez a felkavaró szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között. A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. Ekkor lép az életébe Natalie, így neki is választania kell. Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót.
A Maxim Kiadó őszi újdonságai közül bevallom elsőnek ez a könyv keltette fel az érdeklődésemet. Igazi, belevaló disztópiás történetnek tűnt, a borítója csodaszép ezzel a szétrobbanó virággal, így elsőnek ezt olvastam el. Nem bántam meg, hogy a kezembe vettem a könyvet, mert ott van a jobb történetek között, tényleg egy szörnyű negatív jövőképet fest le elénk. És szerintem a világkidolgozás a könyv legerősebb pontja.
Adott nekünk ez sötét világ, amiben főhőseinknek élniük kell. Egy véres háború után elpusztult a korábbi világ és helyén jött létre az új társadalom, annak új tagjaival. Egy vírus fertőzte meg az emberiség egy részét, belőlük lettek a Sötétfajzatok, ezek a csúnya, gonosz és vérrel táplálkozó, kissé őrült lények, akiket semmi más nem érdekel, csak az, hogy a megmaradt normális emberekre vadászhassanak. A Sötétfajzatoknak is van több alfajuk, vannak macskaemberek, olyan, akik képesek repülni és még sorolhatnám. Őket különítették el az emberektől egy hatalmas fallal, hogy a két faj ne keveredhessen egymással, és hogy ezáltal védelmezhessék az embereket. (Vagyis, nekik ezt mondják, míg a vezetők igazi célja a totális hatalom megszerzése és a Sötétfajzatok és a félvérek teljesen elpusztítása). Persze az emberek egy része párosodni kezdett ezekkel a Sötétfajzatokkal, így belőlük születtek meg a Kevertvérűek, mint az egyik főhős, Ash.
Nem mintha kötekedni akarnék, de miért nem mondjuk ki nyíltan, hogy a Kevertvérűek tulajdonképpen vámpírok? Hiszen azok, minden jel arra mutat, vért isznak, nem bírják a napfényt, sápadt a bőrük stb. Ők tulajdonképpen vámpírok, és nem értem ezt miért nem lehetett nyíltan így kimondani.
A városok nagy része lepusztult, sötét és rideggé váltak, egy fal választja el benne az embereket a Sötétfajzatoktól, mindent az elmúlás és a halál kering körbe. Közben persze ezt a kaotikus állapotot egyes politikusok a hatalom megszerzésére próbálják felhasználni. A totális vezető, Tiszta Rózsa, aki még egy sajátos, önálló vallási csoportot is alapított, célja: a Sötétfajzatok és a Kevertvérűek eltüntetése a Föld színéről, az embereket a törvénye megszavazása érdekében manipulálja. Egészen a könyv végéig azt hittem Tiszta Rózsa egy nő, erre kiderül, hogy férfi... hát ez nem valami férfias név. Valami jobbat is ki lehetett volna neki találni. Közben persze az emberek többféleképpen állnak ehhez a kényes helyzethez. Vannak, akik gyűlölik a Sötétfajzatokat és Kevertvérűeket, és szívesen látnák őket holtan, vannak, akik titokban a Kevertvérűek agyarában található méreg, a Köd rabjává válnak, mint valami drogosok, és vannak, akik szeretnék ha a társadalom újra egyesülne, ők lépnek fel az elnyomó rendszer ellen és nem szeretnék ha ez a szélsőséges vezetés a hatalomra jutna.
Nekem nagyon tetszett ez a komor és sötét háttérvilág, és semmi kivetnivalót nem találtam benne. Vannak hatalomra éhes politikusok, felkelők, elátkozott szerelmesek, minden, ami kell. A hangulat nem vidám, főleg egyre jobban a vége felé haladva. A főszereplő páros szerelmi történetétől néha a falat kapartam (egyre jobban idegesítenek a lehetetlen és gyors tini románcok, amiknek semmi valóságalapjuk sincs), a történet végét pedig izgatottan és elégedetten olvastam. Már azt hittem tragikus lesz a vége, és helyeslően bólogattam, hogy na végre egy író, aki meg meri lépni a szomorú befejezést, hogy nem lesz boldog végük a főszereplőknek... de aztán sajnos csalódnom kellett. Pedig ha az a valaki nem élte volna túl, akkor lett volna igazán nagy és erőteljes befejezése ennek a könyvnek. Akkor még a kisebb hibáit is megbocsájtottam volna.
Mert hogy igen, ez a könyv se tökéletes, a számomra mondhatni tökéletes világkidolgozás mellett, a karakterek és a köztük lévő kapcsolatok hagynak némi kívánnivalót maguk után. Natalie a könyv végéig egy elkényeztetett kis fruska, akit párszor jól képen csaptam volna, hogy fejezze be a nyavalygást, és vegye észre mi folyik körülötte. Folyton siránkozott, pedig körülötte szinte mindenki másnak nagyobb gondjai voltak, mint neki. Őt nem kedveltem meg a végére se, és mikor végre megbátorodott... legalább annak annyi haszna volt, hogy nem kellett tovább hallgatnom a korábbi nyavalygását.
Férfi főszereplőnk pedig, Ash... az ő története sokkal tragikusabb és érdekesebb, mint Natalieé bármikor. Ő egy Kevertvérű, akinek nincs szíve, mindig normális fiú szeretett volna lenni. Az anyja elhagyta őt és az apját, és mivel szegények nem tud máshogy pénzt szerezni, hanem a méregfogában található Köddel kereskedik. Egyáltalán nem rossz fiú ő, csak máshogy nem tudna boldogulni. Az ő háttérsztorija sokkal érdekesebb, mint Natalieé akármikor, valamiért mégse lett Ash a kedvencem. Igazából egyik karakterre se tudnám azt mondani, hogy Ő lett a kedvencem ebben a könyvben, nem tudom miért, de egyik se annyira megkapó és szimpatikus számomra. Így a többieket meg sem említeném, de egyik sem lesz nagy meglepetés, klisés karakterek sorakoznak fel főszereplőink mellett: a legjobb barát és barátnő, a kormányban dolgozó anya, más Kevertvérűek, akik gyűlölik az emberek stb. Sebastian meg egy önző, hatalommániás féreg, akit remélem hamar elér a végzete.
Az írói stílus nem valami emelkedett, inkább átlagos, mint a többi YA regényben, a fogalmazás egyszerű és világos. Néhány nyomtatási hibát találtam benne, gondoltam megjegyzem, de nem olyan sokat, hogy zavaróak legyenek. Bár véleményem szerint egyes neveket nem kellett volna lefordítani magyarra, például a Tiszta Rózsa szerintem idétlenül hangzik, angolul talán kevésbé lett volna így. Ez is egy trilógia első kötete, annyira tetszett, hogy várjam a folytatást, ami szerintem ennél csak izgalmasabb lesz majd... hiszen végre ténylegesen fellázadtak az emberek az elnyomás ellen. Elkerülhetetlen a háború. Várom mit hoz ki az írónő a folytatásból.
Ui: És örüljünk, hogy a szép eredeti borítót kaptuk meg magyarul is.
Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/elizabeth-richards-a-sotetseg-varosa
Értékelés: 5/4
A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak!
Ezt a könyvet, a kiadó új megjelenéseit és minden korábbi könyvüket még október 15.-ig 30%-os kedvezménnyel tudjátok előrendelni ezen a linken. :)
Adott nekünk ez sötét világ, amiben főhőseinknek élniük kell. Egy véres háború után elpusztult a korábbi világ és helyén jött létre az új társadalom, annak új tagjaival. Egy vírus fertőzte meg az emberiség egy részét, belőlük lettek a Sötétfajzatok, ezek a csúnya, gonosz és vérrel táplálkozó, kissé őrült lények, akiket semmi más nem érdekel, csak az, hogy a megmaradt normális emberekre vadászhassanak. A Sötétfajzatoknak is van több alfajuk, vannak macskaemberek, olyan, akik képesek repülni és még sorolhatnám. Őket különítették el az emberektől egy hatalmas fallal, hogy a két faj ne keveredhessen egymással, és hogy ezáltal védelmezhessék az embereket. (Vagyis, nekik ezt mondják, míg a vezetők igazi célja a totális hatalom megszerzése és a Sötétfajzatok és a félvérek teljesen elpusztítása). Persze az emberek egy része párosodni kezdett ezekkel a Sötétfajzatokkal, így belőlük születtek meg a Kevertvérűek, mint az egyik főhős, Ash.
Nem mintha kötekedni akarnék, de miért nem mondjuk ki nyíltan, hogy a Kevertvérűek tulajdonképpen vámpírok? Hiszen azok, minden jel arra mutat, vért isznak, nem bírják a napfényt, sápadt a bőrük stb. Ők tulajdonképpen vámpírok, és nem értem ezt miért nem lehetett nyíltan így kimondani.
A városok nagy része lepusztult, sötét és rideggé váltak, egy fal választja el benne az embereket a Sötétfajzatoktól, mindent az elmúlás és a halál kering körbe. Közben persze ezt a kaotikus állapotot egyes politikusok a hatalom megszerzésére próbálják felhasználni. A totális vezető, Tiszta Rózsa, aki még egy sajátos, önálló vallási csoportot is alapított, célja: a Sötétfajzatok és a Kevertvérűek eltüntetése a Föld színéről, az embereket a törvénye megszavazása érdekében manipulálja. Egészen a könyv végéig azt hittem Tiszta Rózsa egy nő, erre kiderül, hogy férfi... hát ez nem valami férfias név. Valami jobbat is ki lehetett volna neki találni. Közben persze az emberek többféleképpen állnak ehhez a kényes helyzethez. Vannak, akik gyűlölik a Sötétfajzatokat és Kevertvérűeket, és szívesen látnák őket holtan, vannak, akik titokban a Kevertvérűek agyarában található méreg, a Köd rabjává válnak, mint valami drogosok, és vannak, akik szeretnék ha a társadalom újra egyesülne, ők lépnek fel az elnyomó rendszer ellen és nem szeretnék ha ez a szélsőséges vezetés a hatalomra jutna.
Nekem nagyon tetszett ez a komor és sötét háttérvilág, és semmi kivetnivalót nem találtam benne. Vannak hatalomra éhes politikusok, felkelők, elátkozott szerelmesek, minden, ami kell. A hangulat nem vidám, főleg egyre jobban a vége felé haladva. A főszereplő páros szerelmi történetétől néha a falat kapartam (egyre jobban idegesítenek a lehetetlen és gyors tini románcok, amiknek semmi valóságalapjuk sincs), a történet végét pedig izgatottan és elégedetten olvastam. Már azt hittem tragikus lesz a vége, és helyeslően bólogattam, hogy na végre egy író, aki meg meri lépni a szomorú befejezést, hogy nem lesz boldog végük a főszereplőknek... de aztán sajnos csalódnom kellett. Pedig ha az a valaki nem élte volna túl, akkor lett volna igazán nagy és erőteljes befejezése ennek a könyvnek. Akkor még a kisebb hibáit is megbocsájtottam volna.
Mert hogy igen, ez a könyv se tökéletes, a számomra mondhatni tökéletes világkidolgozás mellett, a karakterek és a köztük lévő kapcsolatok hagynak némi kívánnivalót maguk után. Natalie a könyv végéig egy elkényeztetett kis fruska, akit párszor jól képen csaptam volna, hogy fejezze be a nyavalygást, és vegye észre mi folyik körülötte. Folyton siránkozott, pedig körülötte szinte mindenki másnak nagyobb gondjai voltak, mint neki. Őt nem kedveltem meg a végére se, és mikor végre megbátorodott... legalább annak annyi haszna volt, hogy nem kellett tovább hallgatnom a korábbi nyavalygását.
Férfi főszereplőnk pedig, Ash... az ő története sokkal tragikusabb és érdekesebb, mint Natalieé bármikor. Ő egy Kevertvérű, akinek nincs szíve, mindig normális fiú szeretett volna lenni. Az anyja elhagyta őt és az apját, és mivel szegények nem tud máshogy pénzt szerezni, hanem a méregfogában található Köddel kereskedik. Egyáltalán nem rossz fiú ő, csak máshogy nem tudna boldogulni. Az ő háttérsztorija sokkal érdekesebb, mint Natalieé akármikor, valamiért mégse lett Ash a kedvencem. Igazából egyik karakterre se tudnám azt mondani, hogy Ő lett a kedvencem ebben a könyvben, nem tudom miért, de egyik se annyira megkapó és szimpatikus számomra. Így a többieket meg sem említeném, de egyik sem lesz nagy meglepetés, klisés karakterek sorakoznak fel főszereplőink mellett: a legjobb barát és barátnő, a kormányban dolgozó anya, más Kevertvérűek, akik gyűlölik az emberek stb. Sebastian meg egy önző, hatalommániás féreg, akit remélem hamar elér a végzete.
Az írói stílus nem valami emelkedett, inkább átlagos, mint a többi YA regényben, a fogalmazás egyszerű és világos. Néhány nyomtatási hibát találtam benne, gondoltam megjegyzem, de nem olyan sokat, hogy zavaróak legyenek. Bár véleményem szerint egyes neveket nem kellett volna lefordítani magyarra, például a Tiszta Rózsa szerintem idétlenül hangzik, angolul talán kevésbé lett volna így. Ez is egy trilógia első kötete, annyira tetszett, hogy várjam a folytatást, ami szerintem ennél csak izgalmasabb lesz majd... hiszen végre ténylegesen fellázadtak az emberek az elnyomás ellen. Elkerülhetetlen a háború. Várom mit hoz ki az írónő a folytatásból.
Ui: És örüljünk, hogy a szép eredeti borítót kaptuk meg magyarul is.
Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/elizabeth-richards-a-sotetseg-varosa
Értékelés: 5/4
A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak!
Ezt a könyvet, a kiadó új megjelenéseit és minden korábbi könyvüket még október 15.-ig 30%-os kedvezménnyel tudjátok előrendelni ezen a linken. :)
Szia!
VálaszTörlésEz a könyv 1 részes?
Szia!
VálaszTörlésMint a bejegyzésben is írtam, ez egy trilógia. Magyarul még csak az első rész jelent meg, a második még csak angolul.
Szia!
VálaszTörlésSzerinted mikor jelenik meg magyarul a második része?
Szia!
TörlésFogalmam sincs, erről a kiadót kellene megkérdezni. :)