A Vámpírkrónikák e káprázatos új kötetében Lestat karizmatikus barátja és kortársa, Louis de Pointe du Lac lép elő a rivaldafénybe, akit szakadatlanul kísért az imádott és elveszített Claudia, a gyermekvámpír emléke. David Talbotnak, a titokzatos Talamasca hajdani rendőrfőnökének támogatásával Louis a híres Mayfair klán szegény rokonához, a gyönyörű, mulatt Merrickhez folyamodik segítségért. Merricknek, hogy megóvhassa Louis ép eszét, fekete mágiával kell megidéznie Claudia szellemét. Ám vannak más szellemek is, akik nem nyughatnak, és a vér, a vudu, a rettegés és az erőszak a szakadék szélére sodorja Merricket…
Nem akarok kötözködni és beszólni senkinek sem, de akárki írta a könyvhöz ezt a fülszöveget, annak halvány lila gőze sem volt, hogy miről szól a könyv valójában. Persze szerepel Louis, és tényleg megidézik Claudiát, de ez kb. 50 oldal, és a könyvnek valójában nem ez a lényege. Akkor tisztázzuk rögtön a legelején miért sántít ez a fülszöveg. Egyrészt azt sugallja, hogy Louis a narrátor, pedig nem, hanem David. Így a főszereplők sem Claudia és Louis, hanem David és Merrick. Kettejükről, a kapcsolatukról szól ez a könyv. Mondjuk persze a címből sejteni lehet, hogy Merrick fontos szereplő, így végképp nem értem miért ilyen jelentéktelen és félrevezető fülszöveget raktak a könyv hátuljára.
Ez immár a Vámpírkrónikák sorozat 7. kötete, ha csak az alap 10 könyvet számoljuk. (Mert ugyebár van még +2 vámpíros könyve Ricenak, az "Új Vámpírtörténetek", az egyik Pandora, a másik Vittorio története). Ebben a könyvben sem kellett csalódnom, vérbeli Anne Rice történet, és a korábbi kedvelt főszereplők helyett a még nem annyira ismert és szeretett David veszi át a főszerepet, ő a narrátor, az ő szemén keresztül látjuk a világot, így próbálkozik Rice, hogy megszerettesse a férfit velünk. Ugyanúgy meg van a Vámpírkrónikákra jellemző két idősíkbeli történetmesélés, halad a jelen, közben David mesél a múltról, melynek főképp az a célja, hogy megismerjük Merrick és az ő kapcsolatának alakulását és hogy megértsük a nő jellemét. Hogy később mit miért tesz. Ismét nem egy kalandregényről van szó, Anne Rice könyvei soha nem arról szólnak, hanem a karakterek élettörténetéről, a köztük lévő bonyolult kapcsolatokról és a szenvedéseikről.
David Talbot új fiatal testében
Nem azt akarom mondani, hogy unalmas a könyv, mert egyáltalán nem az.... csak más volt, mint az eddigiek. Louis ugyebár szenvedő, önmarcangoló narrátor, Lestat meg vidám, önelégült és mindig jól szórakozik. David teljesen más személyiség, mint ők, és ez meglátszik a könyvön, sokkal komolyabb és kimértebb stílusban mesél nekünk, tényleg egy igazi angol. Ennek ellenére mégsem érzem a karakterét annyira kiforrottnak, nem lett a kedvencem és nem kedveltem meg sosem annyira, hogy felérjen mondjuk Lestathoz vagy Armandhoz. A másik főszereplőnk egyértelműen Merrick, akit ugyebár csak David szemén keresztül látunk, általa ismerhetjük meg a fiatal boszorkányt és kettejük kapcsolatát. Legyünk őszinték, Ricenak eddig nem nagyon sikerült érdekes és kedvelhető női karaktereket megalkotnia, és ez most sem történt másképp. Merrick inkább irritáló, mint szerethető és abszolút nem értem miért akart vámpírrá válni. És hogy mi szükség volt erre az egész kavarásra.
Aztán persze rajtuk kívül ott van harmadiknak Louis, aki még mindig nem bírt túllépni a szeretett Claudia halálán, szeretné tudni, hogy mi lett a kislánnyal a halála után, és ezért idézteti meg Merrickkel őt. Louis az örökös szenvedő, aki mindig önmagát marcangolja és a végén összeszedi a bátorságát, hogy véget vessen az életének. Szerintem hamarabb is megtehette volna, nem sok mindenkinek hiányozna, esetleg csak Lestatnak. Persze nem hal meg egykönnyen, hanem túléli... és Merrick mellett úgy tűnik végre magára találhat. Már csak az utolsó két könyv hiányzik a sorozatból, amit majd valamikor később szeretnék olvasni. Mint már korábban mondtam, tartalékolni kell a jó könyveket.
Bővebb információk a könyvről:
Értékelés:
5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése