Averynek már csak néhány hetet kell átvészelnie a rejtélyekkel teli Hawthorne-házban, hogy hozzájusson sokmilliárd dolláros örökségéhez. Az életére folyamatosan veszély leselkedik, de legalább van kire támaszkodnia: a Hawthorne testvérek befogadták a családjukba, és megosztották vele titkaikat.
Néhány nappal azelőtt, hogy Averyből a világ leggazdagabb tinije lenne, felbukkan valaki a múltból, és a segítségét kéri. A látogató jelenléte teljesen felbolygatja a kastélyt, régi sebeket tép fel, és újabb rejtélyeket hoz felszínre. Közben kezdetét veszi egy utolsó, veszedelmes játék egy ismeretlen, de nagy hatalmú ellenféllel, a tét pedig hatalmas: mindent vagy semmit.
Nem olyan régen kezdtem bele az Örökösök viadala könyvsorozatba, mert eddig valahogy kimaradt az életemből és mielőbb pótolni szerettem volna. Az első rész nagyon tetszett, egy olyan új és izgalmas történetet mutatott, amiben habár nincs egy csepp fantasy elem sem, de mégis lenyűgözött. A második rész sem volt rossz a maga nemében, habár ebben azért találtam már olyan dolgokat, amik nekem személy szerint nem jöttek be, vagy amiket teljesen logikátlannak tartottam, de a második részt is összességében jónak mondanám. Ott kaptunk egy lezárást, minden főbb titok és rejtély kiderült, épp ezért se értettem, hogy miért kell ide bármilyen folytatás. A legnagyobb kérdés pedig az volt, hogy mégis mi a fenéről fog szólni a harmadik rész, ha a második végén minden titok kiderült és minden elrendeződött?
Nos, végül megkaptam erre a nagy kérdésre a választ, csak éppen az a nagy problémám vele, hogy nekem ez a harmadik rész egyáltalán nem tetszett. Nem magával a történettel van bajom, mert maga az újabb nyomozás és „kincskeresés” izgalmas volt, annak örültem, hogy visszacsöppentünk Avery és a Hawthorne család életébe és kaptunk újabb rejtvényeket, megoldandó feladatokat, teszteket. Jó volt ismét próbálni megfejteni a feladványokat a karakterekkel együtt. Tehát nem maga a történet felépítése volt itt a gond, bár azért mintha itt is már elkezdte volna magát ismételni az írónő.
Nekem onnantól kezdve nem tetszett, mikor kiderült, hogy ki áll a háttérben és hogy mi az újabb megfejtése a rejtvényeknek, és hogy ki csinálja mindezt a főszereplőinkkel. Teljesen random módon, mikor korábban semmilyen utalást nem kaptunk rá, az írónő behoz a történetbe egy új gazdag milliárdos öregembert, aki valamiért régóta haragszik az öreg Tobias Hawthorne-ra, és most hirtelen kipattan a fejéből, hogy bosszút akar állni egy évtizedekkel ezelőtt történt dolog miatt. Hogy miért pont most és miért pont így, arra nem derül fény, így teljesen logikátlan volt ez az egész számomra. Talán akkor lett volna nagyobb értelme, ha rögtön Tobias Hawthorne halála után csinálja mindezt, de így hogy csaknem egy év elteltével jutott eszébe a bosszú gondolata, teljesen irreális volt az egész számomra.
A másik amiért nem tetszett ez a magyarázat, mert mindez nem illet az első két könyv narratívájába. Épp az volt az Örökösök viadala könyvek lényege, hogy az egész Avery-ről, a Hawthorne családról és barátaikról szól, és mindennek a hátterében és központjában Tobias Hawthorne halála és az öreg utólagos machinációi és feladványai állnak. Az egész egy családi feladvány, egy családi rejtély volt, amivel Tobias Hawthorne a helyes irányba akarta terelni a családját, de főleg az unokáit. Persze az írónő próbált valami épkézláb magyarázatot adni a harmadik könyvben lévő titkokra és leleplezésekre, és próbálta ezeket beilleszteni a korábbi narratívába és magyarázatokba, de számomra teljesen erőltetetten jött le a dolog, és egyáltalán nem illet az első két könyvhöz.
Nash, Xander, Grayson és Jameson
Persze azt nem bántam, hogy tölthettem még egy kis időt a karaktereinkkel, bár annak nem tudtam örülni, hogy a „hármas” már megint majdnem elkezdett itt kavarni, és nem teljesen értettem, hogy ha Avery Jamesont választotta és elvileg őt szereti, akkor minek féltékenykedett megint Graysonra és hogy úgy alapjáraton, miért volt teljesen rákattanva. Avery, drágám, hagyd már békén szegény Graysont, hogy túltegye magát végre a dolgokon, nem kell folyton ott mögötte lihegni és mindenbe beleütni az orrod, amihez semmi közöd! Köszi. Mintha Grayson valaha rászorult volna Avery segítségére vagy babusgatására! Nem értettem ezt se, mert az ez erőltetetten visszahozott szerelmi háromszög végig triggerelt olvasás közben, azt hittem ezen rég túlléptünk már.
Az új karakterek teljesen felejthetőek, és csakúgy mint a nagy rejtély magyarázata, teljesen feleslegesek és semmi emlékezeteset nem nyújtottak. A nagy fő gonosz és tetteinek magyarázata nevetséges és unalmas, az új lány, Eve annyira kiszámítható az elejétől a végéig, hogy pontosan tudni lehetett, hogy miért jelent meg a Hawthorne házban és hogy valamilyen hátsó szándéka van. Így a végén a nagy „pálfordulása” egyáltalán nem volt meglepő, inkább csak kínosan kiszámítható. Azt pedig csak utolsóként említeném meg, hogy ifjabb Toby Hawthorne-nak pedig nem teljesen értem miért kell még mindig „halottnak” maradnia, és hogy miért nem térhetett vissza a családjához. Mintha csak azért lenne a karakter a történetben, hogy mindig a központi rejtély egyik fő mozgatórugójaként szolgáljon, mintha semmi más értelmes dolgot nem tudna kezdeni vele az írónő.
Az örökség kulcsa tipikus példája a felesleges folytatásoknak, az olyan könyveknek, amit az író csak azért készít el, mert az előző részek sikeresek voltak, és gondolom kiadói nyomásra kell a folytatás, de értelmes és koherens ötlete nincs a további részhez. Így megkaptuk megint harmadjára azt, amit korábban kétszer láttunk már, csak most ostoba és irreális magyarázattal a végén, amik egyáltalán nem illettek az előző két rész fő narratívájába és történetszálába. Maga a történet és a rejtvények megoldása utána hajsza izgalmas volt a maga módján, ez nem vitás, és annak szintén örültem, hogy újra a kedvenc karaktereimmel nyomozhattam egy kicsit, de a nagy rejtély és a végső leleplezés és lezárás, annyira bugyuta lett számomra, hogy ez teljesen rányomta a bélyegét az olvasás élményére. Sajnálom, mert ennél többet vártam volna.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése