A katasztrófa után…
A Császár pokoli csapása egy egész sereget eltörölt a föld színéről, és veszélybe sodorta az emberiség jövőjét – de Circe visszavágott. Az elemi összecsapás iszonyú pusztítást végez az Arkánumok világában, és kis híján Evie életébe kerül, aki elszakad a szövetségeseitől.
Miután Richter keze nyomán Aric eltűnik, Jack és Selena pedig vértanúkká lettek, Evie-nek már csak a benne rejtőző sötétség marad. Ekkor bukkan fel két új Arkánum, akik mindent megváltoztatnak: az egyik megváltást hozhat, a másik elsöprő lidércnyomást.
Evie kénytelen Aric nyomába eredni, hogy helyrehozza a törékeny kapcsolatukat. De minél többet tud meg a majdani szerepéről – és a hátborzongató múltjáról –, úgy nő az esélye,
hogy a Császárhoz fogható szörnyeteggé válik. Csak rajta múlik, hogy a szövetségesei oldalán minden addiginál hevesebben szembeszállhasson a pusztító Richterrel…
Nem szeretnék előítéletes lenni, de nagyon úgy tűnik, hogy ez az amúgy nagyon jól induló és roppant egyedi alapötlettel operáló könyvsorozat lassan kezd érdektelenségbe fulladni. Legalábbis számomra. Aztán nem tudom, lehet csak velem van ez így, de nekem már az előző rész se jött be annyira, és sajnos szomorúan kell kijelentenem, hogy a mostani pedig még kevésbé tetszett. Pedig tényleg őszintén vártam, hogy felpörögjön a sztori, hogy kezdjenek magukkal valamit a karakterek, vagy hogy bármi érdekes és izgalmas történjen, de ezek egyike se valósult meg.
A negyedik rész a Vihar előtti csend címet kapta, ami kis iróniával vegyítve nem is lehetett volna találóbb magyar cím, mert itt tényleg végig csend és nyugalom van. Szinte semmi nem történik ebben a részben. De tényleg. Semmi. A harmadik könyv próbált egy nagy függővéggel valami izgalmasabb folytatást ígérni, de ez nem jött össze és ami azt illeti, semmi váratlant nem hozott a folytatásba. Kiszámítható volt az elejétől a végéig.
Jack meghalt, vagyis nagyon úgy tűnt mindenkinek, de persze aztán kiderül, egyelőre csak nekünk az olvasóknak, hogy mégse halott. És aki ezen meglepődött, az nem tudom hol élt idáig, mert én egy percig se vettem komolyan, hogy Jack valóban meghalt. Ezért nem is érdekelt, hogy mit szenved ott magában, vagy hogy próbál visszajutni Evie-hez, mert tudom, hogy úgyis az lesz a vége, hogy épp akkor fog váratlanul betoppanni, mikor kell a dráma és a szerelmi nyavalygás.
Evie pedig a könyv első harmadában gyászolja Jack-et, már ha azt gyásznak lehet nevezni, hogy pár napig sír utána, aztán pedig szinte rögtön összefekszik Aric-cal. Mert hát tudjuk, hogy Evie sosem tudott közöttük dönteni, hisz mindkettejüket szereti, meg így tovább a sok baromság, amit ez az erőltetett szerelmi háromszög hoz magával. Még mindig utálom a szerelmi háromszögeket, főleg azokat amik rosszul vannak megírva, ez pedig határozottan abba a kategóriába tartozik. Kérem szépen, ha Evie tényleg annyira szerette Jack-et, akkor hogy tudott mindössze pár nappal az állítólagos halála után összejönni valaki mással?
Jack, Evie és Aric
Tényleg nem tudom már egy ideje hova tenni Evie karakterét, mert amíg egyenesen jól indult az első vagy kis jóindulattal a második részben, utána már nem tudok rá mást mondani, minthogy egy nagy nyavalygó liba, aki nem képes eldönteni, hogy kit szeret és azt sem, hogy kiben kellene megbíznia. És amíg az írónő próbálja valamiféle erős, határozott, de mégis együtt érző és gondoskodó karakternek beállítani, én nem látok mást, csak egy vinnyogó libát, akinek semmi sem fontosabb a világvége és egy gyilkos játék közepette, minthogy épp melyik pasit fogja választani maga mellé.
Nem igazán látom, hogy hova akar kifutni ez a történet, és azt sem hogy mi lesz ebből a szerelmi háromszögből, mert az holt biztos, hogy nem itt van vége a dolognak. Jack vissza fog térni és megint bele fog kavarni az immár házas Aric és Evie életébe. És ha már az új nagy szerelmes párosról van szó, akkor meg kell jegyeznem, hogy ezt a kapcsolatot se értem teljesen. Őszintén szólva én se tudom, hogy ők most akkor tényleg szeretik egymást, vagy csak kihasználják a másikat. Nem azt mondom, hogy nem volt néhány aranyos pillanatuk együtt, és még mindig tartom a véleményem, hogy Evie mellé akkor is Aric a megfelelő partner, de úgy érzem, nem lesz egy ilyen „egyszerű” a dolog innentől kezdve sem.
És habár nem vagyok a romantika ellen, mert néha az is kell, de kérem szépen, ennek a könyvsorozatnak nem arról kellene szólnia elsősorban, hanem az Arkánumok közötti véres halálig tartó játszmáról. Több harcot, árulást, ármánykodást, csalást és összeütközést vártam volna, mozgalmasabb és kalandosabb részeket kérek vissza, olyat, mint az első kettő volt a sorozatban. Most mintha leült volna a történet, és mintha csak végig egy helyben toporogtunk volna, semmi, de tényleg semmi jelentős nem történt, ami a nagybetűs Játékot befolyásolná vagy alakítaná. Talán teszek egy próbát még a következő résszel, de ha az is ilyen érdektelenül unalmas és lassú lesz, akkor nem folytatom tovább a könyvsorozatot.
UI: Kérem szépen megmagyarázni, hogy ki a fene lenne ez a csávó a borító képen, mert egyszerűen képtelen vagyok rájönni. Se Jack, se Aric nem így néz ki, ki a jó Isten lehet ez?
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése