Emlékeztetőül magamnak:
A szerelem türelmes. A szerelem kedves.
A szerelem nem dicsekszik, nem henceg.
A szerelemben nincs arrogancia.
Sohasem durva, nyers vagy illetlen – nem öncélú.
A szerelmet nem könnyű felforgatni.
A szerelem nem kövezi meg a rosszat.
A szerelem bízik, remél és mindent kibír.
A szerelem sohasem évül el.
Küzdeni fogok érte.
A tolvaj
Tarryn Fisher ezen könyvsorozata számomra az egyik nagy guilty pleasure, vagyis hát lássuk be nem sok New Adult könyvet olvastam régebben, és mostanában sem nagyon olvasok ilyesmit. Mégis, mikor az első rész anno a kezeim közé került, akkor rögtön nagy kedvenc lett, majd a második rész se okozott csalódást és ugyanúgy tetszett. És hogy miért imádtam azt a két könyvet? Mert a két főszereplőnk annyira szörnyű, de mégis komplex karakter, egyszerűen utálnivalók a maguk emberi gyarlóságaival és hibáikkal, hogy mindez a koncepció engem rögtön levett a lábamról.
Olivia és Leah olyan rossz emberek, hogy azt néha már fájt olvasni, de épp ezért voltak érdekesek. Ha nagyon őszinte akarok lenni az a legszomorúbb az egészben, hogy mindez a sok bennük lévő gonoszság, rafináltság és „sz*rkavarás” épp azért történt, hogy megnyerjenek maguknak egy férfit. Hát igen, ez már csak ilyen. Egy nő akkor tud a legkegyetlenebb lenni ha egy másik nővel kell harcolni, és az már csak a csúcspont, ha ennek a harcnak az oka éppen egy férfi. Nem szeretném ismételni magam, Olivia és Leah karakterelemzését megtaláljátok az első két részről írt kritikában, most inkább magáról a harmadik és egyben befejező részről, Caleb könyvéről szeretnék pár szót szólni.
Nagy reményekkel kezdtem bele a Tolvaj címet viselő utolsó felvonásba és vártam, hogy mit hoz ki még ebből az egészből az írónő. Gondoltam megkapjuk az alap történet folytatását néhány múltbéli visszaemlékezéssel megspékelve a korábbi könyvek felépítésével párhuzamban, csak itt már nem a két nő kerül a középpontba, hanem maga Caleb. Vártam, hogy jobban megismerjem Caleb karakterét, gondolatait, múltbéli cselekedetinek okait, motivációit, vágyait és céljait. És vártam, hogy mi fog kisülni ebből a sok kavarásból és hogy mi lesz ezzel a három emberrel, akik hosszú éveken keresztül szívták egymás vérét mindenféle kreatív és álnok módon.
Kicsit csalódtam. Csalódtam mert úgy érzem, hogy nem ismertem meg az igazi Calebet, valahogy olyan semmilyen lett a karaktere. Nem tudtam meg róla annál többet, mint az első két könyvben, és amit igen, azt már korábban is sejteni lehetett a cselekedetiből. Egysíkú és unalmas karakter lett belőle a végére, és így felvetődik bennem a kérdés, mégis mi a fészkes fenéért őrült meg ennyire érte ez a két nő, hogy majdnem vérre mentek érte? Mármint igen, jóképű, jó fej, okos, szeretnivaló, kedves és így tovább, de ilyen férfiból azért elég sok van a világon, miért pont rajta kellett összeveszni ennyire? Caleb karaktere tehát számomra olyan semmilyen lett, a két nő mellett egy halvány szürkeség, míg Olivia és Leah pedig roppant komplex és érdekes karakterként lettek ábrázolva korábban.
A másik amit nem tudtam hova tenni, hogy elég kevés volt a múltbéli visszaemlékezésekből, pedig engem mondjuk érdekelt volna, hogy Caleb hogy élte meg a korábban történt dolgokat. Persze a fontos momentumokat megkaptuk, bár ezt is inkább csak újra röviden leírva, és nem az lett jobban kiemelve, hogy Caleb hogyan élte meg érzelmileg azokat a dolgokat. Mivel mindig is Olivia volt a nagy szerelme, így róla többet olvashatunk természetesen, de azért Caleb kifejti Leah-ról is a véleményét, nem éppen szalonképes módon.
És itt jön a nagy kérdésem. Ha Caleb mindig is egy picsogó, elkényeztetett és gonosz nőként tekintett Leah-ra, akkor miért volt vele és miért vette feleségül? Lehet csak az én női logikám nem érti, ez mondjuk lehet így van. Ami pedig külön idegesített, hogy már nem csak Caleb, hanem én mint olvasó is teljesen belezavarodtam, hogy akkor mi van a lányukkal Estellával? Most akkor Caleb lánya vagy nem? Egyszer ez volt az igazság, aztán az, Caleb pedig épp mi volt az „igazság”, az alapján gyakorlatilag elhajította vagy próbálta megszerezni a lányát és közel kerülni hozzá.
És tényleg nem kötekedni akarok megint, de ha a gonosz és hazug exfeleséged azt vágja a képedbe, hogy a lányotoknak nem te vagy az apja, akkor komolyan hiszel neki és évekig nem is keresed a kislányt? Ha tudod, hogy az exfeleséged folyton hazudik, manipulál mindenkit és csal, akkor miért hiszed el egy árva szavát is? Minden épeszű embernek, főleg annak aki elvileg szereti és imádja a lányát, az lenne ilyenkor az első dolga, hogy követel egy apasági tesztet. És pont az ebben a szomorú, hogy épp az az egyik legjobb tulajdonsága Calebnek, hogy szerető és gondos apa tud lenni és valóban szereti Estellát… pont egy ilyen ember nem reagálna ilyen módon, hanem igenis követelné az apasági tesztet. Mindez az egész „kavarás” egyáltalán nem tetszett, mert egyrészt teljesen nem illett Caleb karakteréhez, másrészt felesleges és irreális műdrámának hatott a könyvben, mintha az írónő már nem nagyon tudott volna mit kitalálni és bedobta ezt, de valójában nem gondolta át, hogy milyen hülyén fog mindez kijönni.
Mivel egy férfi a narrátorunk, még annyi különbség van az előző két részhez képest, hogy itt nagyobb hangsúlyt kap a szexualitás, és több erotikát kapunk mint ezelőtt. Nem azt mondom, hogy valami erotikus könyvet várjatok, hanem azt, hogy több erotika van benne, mint Olivia és Leah könyvében. Ezt mondjuk éppen reálisnak tartom, mert általában a férfiak élete és gondolatai sokkal inkább forognak ekörül a téma körül, mint a nőké. Szóval ez pont nem állt távol Caleb karakterétől.
Csalódottan fejeztem be ezt a könyvet és így a teljes trilógiát, mert nagyobb drámára, egy izgalmasabb és komplexebb férfi narrátorra vágytam, valamint valami olyasmi pluszra ami a két korábbi könyvben megvolt és teljesen magával ragadott. Kicsit olyan „fejezzük be a sztorit, jó lesz az úgy, mindegy” érzésem van, mintha az írónő nem nagyot tudott volna mit kitalálni, így vagy ismételte magát vagy pedig irreális dolgokkal pakolta tele a könyvet. És közben még Caleb karakterével se kezdett semmit, mert nála egysíkúbb férfi karakterrel rég találkoztam már. Így a végére érve nem is értem ezt a nagy hűhót körülötte, és hogy miért ment Olivia és Leah ölre érte. Sajnálom, ennél jobbat vártam volna.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése