Féktelen erő. Féktelen szenvedély.
Nesta Archeron mindig is ingerlékeny és büszke volt, hirtelen gerjed haragra, és lassan bocsát meg. Mióta az Üstbe kényszerítették, és akarata ellenére főtündérré vált, nehezen találja a helyét a különös, veszedelmes világban, ahol él. Úgy tűnik, képtelen túllépni a Hybern elleni háború rémségein és mindazon, amit ott elveszített. És van valaki, aki mindenki másnál könnyebben feldühíti: Cassian, a sok csatát megjárt harcos, aki a Rhysand és Feyre uralta Éjszaka udvarában betöltött pozíciója miatt folyamatosan Nesta útjába keveredik. De Cassian nem csak a haragját szítja fel. Le sem tagadhatnák a kettejük közötti szikrákat – és a szenvedélyük fellángol, amikor kénytelenek egy fedél alá költözni.
Mindeközben az áruló emberkirálynők, akik az előző háború során visszatértek a kontinensre, veszélyes új szövetséget kötnek, és a vidék törékeny békéjét fenyegetik. A megállításuk kulcsa pedig azon múlik, képes-e Cassian és Nesta szembenézni az őket kísértő múlttal.
Ők ketten belső és külső rémekkel küzdenek a bizonytalansággal teli világban, miközben elfogadást – és gyógyulást – keresnek egymás karjában.
Sarah J. Maas gazdagon megálmodott, szenvedélyes sorozata Feyre tüzes nővérével, Nestával folytatódik. Kövesd a sorsát!
Mikor meghallottam, hogy újabb folytatás érkezik a Tüskék és rózsák udvara könyvsorozathoz, akkor először ugyanolyan érdektelenül fogadtam a hírt, mint anno a "kis töltelékkönyv”, a Fagy és csillagfény udvara megjelenését. Ezt azóta se olvastam el, és őszintén szólva cseppet sem érdekel, így nem is fogom. Viszont miután kijött az újabb „normális” folytatás, az Ezüst lángok udvara, egyre több pozitív véleményt olvastam és hallottam róla és mikor megtudtam, hogy Nesta és Cassian a könyv főszereplői, akkor tudtam nekem ezt mégis olvasnom kell. Már alapból nagy pozitívum, hogy nem Ferye és Rhysand émelygése van a középpontban, így tudtam itt tényleg csakis valami jó sülhet ki a dologból.
És te jó ég, hogy mennyire jó volt ez a könyv! Nekem iszonyatosan tetszett és nem akarok elhamarkodott kijelentéseket tenni, de talán ez a könyv simán kenterbe veri az összes korábbi könyvet a sorozatban. Vagy tudjátok mit, igenis kijelentem, mert szerintem így van, és lehet ezzel sokan nem fogtok egyetérteni, nekem (eddig) ez lett a kedvenc könyvem a Tüskék és rózsák udvara könyvsorozatban.
Nesta és Cassian
Nesta és Cassian ugyebár ezelőtt mellékszereplőként funkcionáltak a korábbi főhőseink mellett, és a harmadik részben már történt köztük ez-az, de én őszintén szólva nem hittem, hogy az eredeti trilógiának lesz még folytatása, így a harmadik rész olvasása közben nem is értettem miért kellett elkezdeni a Nesta és Cassian (na meg az Elain, Lucien és Azriel) történetszálat, ha azokból végül nem lesz semmi. Úgy tűnik Maas érezte, hogy Feyre két testvérében remek potenciál lehet, így végül csak megírta Nesta és Cassian könyvét. (És ha minden igaz, a következő Elain könyve lesz.) Na, de ne szaladjunk ennyire előre, most szeretném leírni nektek, hogy miért szerettem annyira az Ezüst lángok udvarát.
Nesta egy olyan remek, érdekes és komplex karakter, amilyen Feyre sosem volt, és kövezettek meg érte, de ez így van. A Nesta típusú kemény, önmarcangoló, önpusztító, mindenfajta segítségnek ellenálló, zord és ridegen őszinte karakterek az egyik kedvenceim, és hát lássuk be, hogy Nestának igenis minden oka meg van arra, hogy ki legyen akadva mindenre és mindenkire és hogy önpusztításba kezdjen. Hisz se ő, se Elain nem választotta volna ezt az életet, ők sosem akartak a tündérek világába és harcába csöppenni, azt pedig végképp nem akarták, hogy belőlük is főtündér váljon. Akaratuk ellenére csöppentek bele egy olyan életbe, amit addig a hátuk közepére se kívántak volna. És mégis miért? Mert Feyre véletlen belekeveredett a dolgok sűrűjébe és sajnos a nővéreit szintén magával rántotta.
Nesta persze csak próbál keménynek és erősnek mutatkozni, hogy neki nincs szüksége segítségre senkitől, de persze ennek épp az ellenkezője igaz, és ha úgy vesszük, Nesta majdnem ugyanúgy talált rá a saját boldogságára, ahogy anno Feyre tette. Megtalálta a párját, aki keresztülsegítette őt a nehézségeken és akire éppen szüksége volt maga mellé, valamint rátalált a saját kis „családjára”, akik tényleg elfogadták őt minden hibája és negatív tulajdonsága ellenére. És hogy mennyi türelem kellett mindenkinek Nestához, azt leírni se tudnám! Főleg Cassian volt az, aki nagyon megküzdött a nővel, hogy megadja neki azt a segítséget és támogatást, amire Nestának valójában szüksége volt, még ha ő nem is akarta volna azt soha sem elismerni.
Cassiant mindig is bírtam, és éppen egy olyan karakter, akit Nesta mellé el lehet képzelni, és talán ő azon kevesek egyike, akik tudják őt kezelni. Tud megértő, kedves, kitartó lenni, ezekre mind-mind szüksége volt, mikor próbálta „betörni” Nestát az elején, de ugyanakkor tud erős, határozott és durván kemény is lenni, amikor arra szükség volt, és sokszor igenis szükség volt rá, lássuk be. Cassian tényleg mondhatni egy álompasi, szerintem sokkal jobb karakter, mint Rhysand, mert Rhysandnak az irritáló nagy egóját és felsőbbrendűségérzését valahogy mindig nehezen viseltem. (Pont ahogy Nesta a könyvben kifejtette, hogy miért nem szívleli Rhysandot.) Nem értem miért mindenkinek ő a kedvence, nála Cassian ezerszer jobb, de rajta kívül is tudnék még kapásból mondani vagy három másik ilyen férfi karaktert.
A könyv főként Nesta karakterfejlődésére és Cassiannal való kapcsolatára fókuszál, meg hát van egy kis természetfeletti szál a háttérben, de az annyira csak töltetéknek volt odabökve, hogy nem tudtam komolyan venni. Erről később majd. Nesta nagy utat jár be, miközben feldolgozza a múltjában történt megannyi szörnyűséget, minden hibát és korábbi gonoszságot, amit elkövetett, és rátalál arra a boldogságra, ami eddig hiányzott az életéből. Megtalálja a boldogságát és az erőt, és még milyen erőt kérem szépen!
Megkaptuk a valkűr mitológiát, amit nem teljesen tudok hova tenni, mert szerintem enélkül is megállt volna a sztori a saját lábán. Persze értem én miért kellett, mert így be lehetett vonni a sztoriba Nesta két újdonsült barátnőjét, Gwynt és Emerit, meg nem volt ezzel olyan nagy gond, de ha kimaradt volna a valkűrös dolog, meg hogy a végén ők szintén teljesítik a próbát, szerintem ez a történetszál nem hiányzott volna. Bőven elég lett volna ha Nesta egyedül edz Cassiannal, és egyedül lesz belőle harcos. Talán azért érzek így, mert Gwyn és Emeri számomra olyan kis semmilyen karakterek lettek, valahogy egyiket se tudtam megkedvelni. Nincs semmi gond velük, de súlytalanok és átlagosak, inkább csak töltelékkarakternek vannak ott Nesta mellett, hogy végre neki is legyenek barátnői akikkel beszélhet. (Ha már a húgaival nem tud ugyebár és nem is nagyon akar.)
Külön jót tett a sztorinak, amit korábban már kiemeltem, hogy Feyre és Rhysand alig szerepeltek, és itt ugyanazt tudom elmondani, hogy az se lett volna gond, ha kimaradnak ebből a könyvből. És ebből következik az egyik nagy negatívum, amit nem hagyhatok szó nélkül. Feyre és Rhysand komolyan csak azért jelentek meg ebben a könyvben, hogy a végén Nesta elveszítse a képességeit? Mi szükség volt arra, hogy Feyre most terhes legyen? És miért pont csak úgy lehetett megmenteni a haláltól, ha Nesta feláldozza a képességeit? Komolyan nem tudtak más megoldást kitalálni 9 hónap alatt? Jó, jó, értem, ez Nesta karakterfejlődéséhez tartozik, hogy végre megbékélt mindenkivel és főként a húgával, és épp miatta áldozta fel az erejét, hogy őt megmentse és tegyen végre valami jót és önzetlent érte. De kicsit akkor is erőltetett írói történetszálnak érzem ezt az egészet.
Gwyn, Nesta és Emerie
A másik amit negatívumként tudnék említeni az a természetfeletti „nyomozásos” szál, vagy nem tudom, hogy nevezzem. Mert hát Nesta önmarcangolása és karakterfejlődése és a nyílt erotikával igencsak megspékelt kapcsolata Cassiannal nem volt elég, így kellett bele valami természetfeletti fenyegetés, mert hát sosincs nyugalom és megint valaki háborút akar kirobbantani. Nem mintha nem lett volna totál egyértelmű, hogy kik állnak a dolgok mögött, és nem mintha a végén nem oldották volna meg seperc alatt a „nagy problémát”, így teljesen súlytalan volt számomra ez az egész fenyegetés és pont ez a történetszál volt az, amit a legkevésbé hozott lázba. Ezen a fronton talán csak Eris karaktere volt a nagy meglepetés, és most jöttem rá, hogy én nagyon bírom őt. Nem sokat szerepelt, de jó kis karakter volt a maga módján. Mekkora lett volna ha Nesta és Eris jönnek össze, nem? Két ennyire egyforma karaktert összeereszteni… ott kő kövön nem maradt volna, szétszedték volna egymást. Nem bánnám ha Eris még felbukkanna később is, vagy ha nagyobb jelentőséget kapna valahogy, én szívesen olvasnék róla még.
Imádtam a könyvet és számomra ez lett idáig a kedvenc a könyvsorozatból, és még az se zavart hogy azért indokolatlanul soknak éreztem az erotikus jeleneteket, mert valahogy Nestához és Cassianhez még ez is illett. Nesta és Cassian kedvenc párosom lettek, minden más párost kenterbe vernek. Elain sosem állt közel a szívemhez, de mert Nesta ilyen remek könyvet kapott, esküszöm nagyon várom Elain könyvét, mert kíváncsi vagyok Maas neki mit talált ki. Reméljük mihamarabb érkezik a folytatás.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5*
Majdnem ugyanez a véleményem!!! Én örültem Nesta barátainak meg szerintem hasznos a jelenlétük. A nyomozás lehet erőltetett volt, az engem sem érdekelt annyira. De minden másban ugyanazt gondolom. Nessian a kedvencem. Én nem bírom annyira Elain-t. És tényleg örülök hogy most Feysand kevésbé jelent meg.
VálaszTörlésVárom a kövi könyvet mert tuti nem zárult még le!!!