"Allison Sekemoto megtette az elképzelhetetlent: meghalt, hogy élhessen.
Miután száműzték Édenből, ahol el kellett válnia a szeretett fiútól, Allie a vér szavát követve elindul, hogy megmentse átváltoztatóját, Kanint az őrült Sarren karmai közül. A nyomok Allie szülővárosába, Új-Covingtonba vezetnek, ahol olyasmiről értesül, ami az egész világ pusztulásához vezethet.
Új vírus ütötte fel a fejét, a Vörös Tüdő mutációja – amely generációkkal ezelőtt az emberiség tömeges pusztulásához vezetett –, és ez az új nem kíméli sem az embereket, sem a vámpírokat. A Kanin által őrzött titkok rejthetik az ellenszer kulcsát, ezért Allie-nek minél előbb meg kell találnia átváltoztatóját.
A halhatatlanságot veszély fenyegeti, az emberek és a szörnyetegek közti határ elmosódik. Vajon Allison képes lesz jó döntéseket hozni ebben a helyzetben?
Kövesd fordulatos történetét!"
Visszanézve döbbenetes belegondolni, hogy csaknem egy év telt el az utolsó könyves kritikám óta, ami két dolgot jelent. Egyrészt iszonyatosan gyorsan telik az idő, másrészt pedig az utóbbi egy évben a könyvek helyett inkább a filmek és sorozatok vették át a döntő szerepet az életemben. Utóbbiakról se írtam valami sok kritikát, ahogy azt látni lehet az oldalamon. Félreértés ne essék, olvastam én közben elég sokat, de inkább a régi kedvencek kerültek újra a kezeim közé, az új könyvek valahogy nem hoztak lázba és nem érdekeltek eléggé. Most viszont összegyűjtöttem néhány új könyvet, amit érdemes lenne elolvasni szépen sorban egymás után és valahogy a kritika íráshoz is megjött a kedvem, így újra itt vagyok.
Mi mással kezdhettem volna, mint nagy kedvenceimmel, a vámpírokkal? Nem volt kérdés, hogy egy vámpíros történettel indítok, így került elő Julie Kagawa Éden trilógiájának általam régóta várt második része, A halhatatlanság ellenszere. Vissza kellett olvasnom, mit írtam majdnem 5 évvel ezelőtt az első részről és ahogy átolvastam az akkori kritikámat, rögvest eszembe jutott mi tetszett és mi nem benne. Bevallom már nem nagyon emlékeztem a történet részleteire, de a kritikám átolvasásával minden az eszembe jutott. Nem értem miért kellett ilyen sok idő a második rész megjelenéséhez, mert azt már most nyugodtan kijelenthetjük, hogy a második rész kenterbe veri az elsőt.
Semmit nem tudtam a folytatásról, csak annyit, amennyit a fülszöveg elárul nekünk, de szerencsére egy remek könyvet kaptam. Nem több és nem kevesebb, mint amit műfaján belül elvárhatunk tőle, hisz végtére mégis csak egy ifjúsági könyvről van szó. Annak viszont teljesen jó lett, engem lekötött az elejétől a végéig és minden a helyén volt, amit elvárok egy ilyen könyvben.
Allie
A történet íve szépen felépített és logikusan halad előre, két részre lehet felosztani. A könyv első felében láthatjuk hogyan áll össze a csapat Kanin megmentése érdekében. Allie egyedül indul útnak teremtője után, hogy rátaláljon és segítsen neki, de nagy meglepetésére elsőnek Sakálba botlik bele, majd pedig Zeke-be, hogy végül hárman folytassák útjukat. Sakál persze nem puszta szívjóságból segít a "húgának", de azért mégis vele tart, hogy megmentsék "apjukat". Zeke pedig csak nem tud szabadulni Allie iránti érzéseitől, így otthagyva Édent a lány keresésére indul, miközben azért meg vannak a saját titkos kis tervei is. Aztán ahogy rátalálnak Kaninra és sikerül megmenteniük, négyen folytatják tovább útjukat, hogy megtalálják az új vírus elleni ellenszert, mielőtt abba mindenki belepusztul, ember és vámpír egyaránt. A történetre tehát nem lehet panasz, izgalmas, logikus és kalandos, a történet íve szinte művi pontossággal lett megírva.
De nem csak a történetet szerettem, hanem maguk a karakterek és a karakterfejlődésük sem alakulhatott volna jobban. Az első rész alapján kicsit féltem, hogy a későbbiekben valamiféle szerelmi háromszöget építenek Allie, Kanin és Zeke köré, de szerencsére ez nem így történt. Utólag már nem értem miért gondoltam, hogy Allie és Kanin között történhet bármi ilyesmi, de most világossá vált, hogy Kanin mindig is inkább valamiféle "apa" figuraként funkcionált Allie életében. Persze Zeke sosem lett a kedvencem és kicsit sajnálom, hogy egy ilyen egyszerű karakter lett Allie "nagy szerelme", mert nála ezerszer érdekesebb figurát ki lehetett volna találni mellé. Ő a leggyengébb karakter, ez nem vitás, de talán a folytatásban sikerül érdekesebbé tenni. Hisz lássuk be érdekes helyzetet teremthet az, ami a könyv végén történt vele.
Allie tökéletes főszereplő és egy erős női karakter, aki az első részben fejlődött sokat. Most már kiforrott jellemmel láthatjuk, aki tudja mit akar és nem fél küzdeni a céljaiért és azokért, akikkel törődik. Kicsit olyan, mintha tényleg Kanin lánya lenne, mert nagyon sok mindenben hasonlítanak egymásra, de persze Allie tud lazább és közvetlenebb lenni, ami ugyebár Kaninról nem igen mondható el. Persze Kanin egy megtört karakter, akinek nem sok oka van az életben a boldogságra és az örömre, így valamilyen szinten érthető a folyamatos komolysága és merevsége, amivel tényleg mintha egy begyöpösödött apafiguraként jelent volna meg a csapat élén. Kellett is a komolysága és a gyakorlatiassága, mert a többieket néha meg kellett regulázni.
Kanin, Allie, Zeke és Sakál
Aztán Sakált se felejtettem el, mert hogyan tehetném meg, mikor ő a "Kanin család" talán legszórakoztatóbb harmadik tagja? Persze az első részben inkább ellenségként indult, de miután Allie megtudta, hogy Sakálnak ugyanúgy Kanin a teremtője és ezzel gyakorlatilag a vértestvére, nem lehetett többé figyelmen kívül hagyni. Imádtam az Allie és Sakál közötti bátyó és húg kapcsolatot, mert habár igazából nem voltak testvérek, de a vér útján mégis azokká váltak, és így tipikusan olyan kapcsolat alakult ki közöttük, mint ahogy az ellenkező nemű testvérek között szokott kialakulni általában. Szinte végig veszekedtek közös útjukon, Sakál mindig próbálta rossz útra terelni Allie-t, összekaptak majd kibékültek. Habár Sakál nem épp önzetlen célokkal állt neki az útnak, de ahogy jobban megismerte a húgát és újra összehozta a sors őket Kaninnal, csak megmutatta segítőkészebb oldalát és azt az énjét, amiből eddig nem sokat láthattunk. És ezáltal sokkal komplexebb és szerethetőbb karakter lett belőle, aminek én csak örülni tudok.
Szerencsére a trilógia második része pozitív csalódás volt és sikerült felülmúlnia az első részt. A történet logikusan felépített és izgalmas, engem végig lekötött, egy pillanatig sem unatkoztam rajta. A karaktereket imádtam, főleg a "Kanin családot", mert mindhárman érdekesek a maguk módján. Egyedül a halandó Zeke lógott ki némileg a csapatból, de talán a folytatásban sikerül némi csavart vinni a karakterébe, legalábbis ebben bízok. Nekem még mindig Allie és Sakál a kedvenceim, és a könyv talán legjobb része a testvéri kapcsolatuk ábrázolása, amitől csak még szerethetőbbé váltak számomra. Mindenesetre most nagyon szívesen egyből olvastam volna a harmadik részt, de sajnos még nem jelent meg. Remélem ezt a hibát mihamarabb orvosolni fogja a kiadó, és nem kell újabb 4 évet várnunk a harmadik részre.
UI: Örülök, hogy sikerült találni egy távol keleti modellt a második könyv borítójára, mert az elsőnél mindig idegesített, hogy nem egy ázsiai modell van rajta.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése