Elég fura módon fedeztem fel a sorozatot. A youtube dobta ki folyton az előzetesét ajánlónak, és a szokatlanul kemény cím rögtön magára vonta a figyelmemet. A címből arra következtettem, hogy ez valami poszt-apokaliptikus történet lesz, így utánakerestem, hogy miről szól tulajdonképpen. Aztán meglepetten tapasztaltam, hogy nem az, aminek én gondoltam, hanem annál sokkal jobb. Egy igazi, ízig-vérig ötletes és sajátosan sötét brit sorozat, amit mindenkinek szívből ajánlok.
A történet:
James egy fiatal srác, aki szentül hiszi magáról, hogy pszichopata. Épp első emberi áldozatát keresi iskolatársai között. Alyssa menekülni akar a családja és nagyjából az egész világ elől és Jamest választja ki, hogy vele tartson. Nem mintha Jamesnek nagy kedve lenne hozzá, de így legalább lehetősége adódik megölni a lányt, csakis ezért tart vele. Ketten szöknek el otthonról és az úton sok minden történik velük, mely során rájönnek kik is ők valójában, és hogy mi az élet értelme.
Ez az a sorozat, ami rögtön az első pár percben magába szippant és onnan nincs megállás, hanem végig kell nézned. Ez szerencsére nem tart sokáig, hisz a sorozat csak 8 részes, egy rész pedig kb. 20 perces, így ha úgy nézzük akkor olyan, mintha egy 3,5 órás filmet néznénk végig. Örülök annak, hogy nem filmként adták ki, hanem sorozatként, mert így több idő maradt a karakterek részletesebb bemutatására és egy hosszabb történetre, és még így se maradt idő mindenre. Filmként meg kellett volna vágni, akkor nem lehetett volna hosszabb 2 vagy nagyon maximum 2,5 óránál.
Minden adott, amiért imádok egy sorozatot. Kezdjük az alap történettel. Tinédzserek családi problémáik elől menekülnek el otthonról és útnak indulnak, hogy a sok kaland között találjanak rá igazi önmagukra. Van egy sajátosan sötét és elborult hangulata, így nem mindenkinek fog tetszeni, csak aki vevő az ilyesmire. Néhol lassan és talán vontatott halad előre a sztori, van egy-két mellékvágány, de ez nem gond, mert ez is hozzátartozik a stílusához. Nem kapkod el semmit, hanem úgy halad, ahogy haladnia kell.
Az már csak a hab a tortán, hogy páros narrációt kapunk, hisz halljuk mindkét főszereplőnk gondolatait az elejétől a végéig. Szeretem ezt a megoldást, mert kicsit olyan érzésem van, mintha egy váltott nézőpontos könyvet olvasnék, vagy mintha az elevenedne meg a fejemben. Ez a sztori nem könyvadaptáció, hanem valamilyen képregényből készült, amit személy szerint nem ismerek, így nem tudok nyilatkozni róla. Ha úgy vesszük ide mindenképp kellett a narráció, hisz így ismerhettük meg James és Alyssa gondolatait, érzéseit és valós személyiségét. Persze a történetből és a cselekedeteikből ugyanúgy átjött, hogy milyen emberek ők, de a narráció tette mindezt tökéletessé.
A két főszereplő karaktere olyan remekül lett kidolgozva és árnyalva, hogy arra szavaim sincsenek. Mindketten fura személyiségek, talán ezért illettek össze ennyire. Ékes példája e két karakter annak, hogy mi a valódi különbség a pszichopata és a szociopata között, amit nagyon sokan összemosnak, vagy összekevernek, pedig a kettő olyan távol áll egymástól mint Makó... tudjátok mitől. Nem ízig-vérig pszichopata és szociopata e két karakter, de elég sok téren annak tűnnek.
Az elején sokkal nagyobb kontraszt volt köztük. Vicces volt nézni, ahogy Alyssa ráakaszkodott Jamesre, ahogy folyton dumált valamiről és mint egy energiabomba pörgött ezerrel. James pedig csak némán ment vele vagy egy "oké-t" kinyögve sodródott az árral, miközben magában azt tervezte, hogy és mikor kellene megölnie a lányt. James az a néma veszedelmes típus, aki inkább szenved magában és nem mutatja ki az érzéseit, mert sokáig azt hiszi, hogy nincsenek is neki. Alyssa vele szemben minden hezitálás nélkül hangosan mondja ki a véleményét, nem fél kiabálni, káromkodni és beolvasni akárkinek, akiknek csak kell, nem egy csendes típus és éppen e különbözőségük miatt működött olyan jól köztük a kontraszt. A két brit színész tökéletes volt a szerepre, mindketten remekül hozták, amit kellett.
Aztán ahogy egyre több időt töltenek együtt, akaratlanul hatnak egymásra és sokat változik a karakterük az évad végére. Mindkettejük problémás karakterének hátterében a családi gondjaik állnak, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elszöktek otthonról. A családi gondjaik komoly problémák, ezt nem vitatom, csak az volt vele a gondom, hogy arra már nem jutott elég idő, hogy ezeket a problémákat részletesebben kifejtsék a részünkre. Persze lehetett érteni miért lett pszichopata James, vagyis miért hiszi annak magát, és azt is, hogy Alyssa-nak mi baja úgy az egész világgal, de ha ezek részletesebben be lettek volna mutatva, akkor nagyobbat ütött volna.
Ezen kívül volt még két negatívum, amit nem tudok szó nélkül hagyni. Az első, hogy néhány helyen elég klisésre sikeredett a megoldás, sőt voltak olyan hihetetlen fordulatok, amik elégé irreálisnak hatottak. Jó tudom, hogy kellettek bele, hogy ne törjön meg a történet, de hogy pont egy sorozatgyilkos házába törnek be, hogy pont egy pedofil veszi fel őket, mikor stoppolnak, vagy hogy pont egy zakkant fiú az eladó azon a benzinkúton, ahonnan lopni akarnak, számomra túl erőltetettnek hatott és kissé kiszámíthatóvá tette a történetet.
A másik, amit negatívumként említenék meg, az a nyomozó páros történetszála. Nem is azzal van a bajom, hogy beraktak egy nyomozót, aki keresi őket, hanem azzal hogy egyrészt minek kellett két nyomozó, és minek kellett ide erőltetni egy totálisan felesleges szerelmi szálat. Abszolút semmi köze nem volt a fő történetszálhoz és csak a műsoridőt csökkentette. A nyomozók szerelmi drámáját ki kellett volna hagyni, sőt elég lett volna az egyikük, és helyette mondjuk több időt kellett volna hagyni a két főszereplő családi hátterének bemutatására. Vagy arra, hogy a családjuk hogyan reagál az elszökésükre és arra, amit tesznek az útjuk során.
A soundtrack mindenképp megérdemel néhány szót, mert remek zenékkel operált az elejétől a végéig, tökéletes összhangban a történettel. Egyelőre nem tudni lesz-e folytatás, vagy sem. Ha engem kérdeztek, szerintem nem kellene, mert ez így volt tökéletes és egy erőltetett és abszolút felesleges folytatás, csak elrontaná, ebben holt biztos vagyok. Nem kapunk rendes lezárást, nyitva marad a történet néhány kérdéssel, de ennek épp így kellett lennie, ezért sincs szükség második évadra. Remélem nem lesz. De komolyan! Ne legyen!
A végén említett negatívumok ellenére, nekem iszonyatosan tetszett ez a sorozat. Mi sem bizonyítja jobban, hogy egy lendülettel daráltam le a 8 részt az egyik este. Egyszerűen annyira lekötött, magával ragadott és érdekelt a folytatás, hogy nem tudtam abbahagyni, hanem néznem kellett tovább. Még szerencse, hogy már az összes részhez van felirat. Még csak felirattal lehet online megnézni, de ez senkit se tántorítson el, mert a brit akcentusnál nincs jobb dolog a világon. Komolyan, mindenkinek ajánlom, már csak egy próbára is, és ha az első rész beszippant, onnan már nem szabadulsz.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése