The 100 (A Visszatérők) 4. évad összegzés

Egyik kedvenc sorozatomról van szó, amit máig imádok, mégis valamennyire megkopott már a kezdeti lelkesedés. Nem azt mondom, hogy unom, vagy hogy rossz lenne, hanem azt, hogy már nem azzal a hatalmas mindent elsöprő lelkesedéssel várom az új részeket, mint annak idején. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a harmadik évadot sokkal gyengébbnek éreztem az első kettőnél, és féltem, hogy mi lesz a folytatásban. Úgy vélem minden egyes sorozatnál a 3. és 4. évad az igazi fordulópont. Itt dől el a sorozat további sorsa. De komolyan! Figyeljétek meg, hogy a legtöbb sorozat a 3./4. évad környékén indult lejtmenetbe és aztán egyre csak rosszabb és rosszabb lett. (Nagy szívfájdalmam, az egykori másik nagy kedvenc, a Vámpírnaplók így járt.)

Féltem tehát, hogy milyen irányt vesz a sorozat, főleg azért, mert pontosan tudni lehetett, hogy miről fog szólni a folytatás. A harmadik évad végén ALIE által megjósolt "világvége" a fő téma, vagyis a The 100 visszatér az alap motívumához, egy igazi poszt-apokaliptikus érzés jellemzi az egész évadot. A túlélésről szól és az arról, hogy mire képes az ember a saját túlélése érdekében. Pontosan azt kaptam, amire számítottam, persze némi meglepő és váratlan fordulattal tarkítva (mert nem is lenne a The 100 az, ami, ha nem így lett volna), amikre életemben nem számítottam volna. A negyedik évad fényévekkel túlszárnyalta a harmadikat, és szerencsére sikerült újra felkelteni a lelkesedésemet.

Nézzük akkor sorba, mi mindent imádtam az évadban, mert van bőven miről beszélni. Az évad fő történetszála tehát az, hogyan élhetné túl ez a megmaradt emberiség a hónapok múlva bekövetkezendő robbanásokat, vagy mi a fenét. (Nem értettem pontosan mi okozza, de a lényeg, hogy a korábbi világvége után még épségben maradt atomreaktorok már nem bírják tovább, és elkezdenek felrobbanni, amitől megperzselődik a Föld és mindenki, aki rajta él.) Vagyis, ha nem találnak valami megoldást, akkor mindenki meghal. Hogy reagálnak az emberek ilyen helyzetben? Hát persze, hogy fejetlen csirkék módjára kapkodásba kezdenek, mindenféle ötlettel jönnek elő a megmenekülés érdekében, miközben igyekeznek féken tartani az egyre forrongó indulatokat és békésen megoldást találni. Nem kell mondanom, hogy ahogy telik az idő és egyre közelebb a vég, ez egyre nehezebbé válik és lassan fordulnak egymás ellen a korábbi szövetségesek. A Földiek most sem hazudtolják meg magukat, megint alaposan megnehezítik az Égiek dolgát.

A sorozat reálisan kezelte és ábrázolta az emberek reakcióit és tetteit egy ilyen helyzetben. Mindenféle megoldással jöttek elő, a tudományostól kezdve, a menedék keresésén át. Az egyik ötlet befuccsolt, majd következett a másik. Hogy aztán a végén olyan megoldás legyen, amire nem gondoltam volna. Nem akarok semmit sem elárulni, de engem nagyon meglepett az évad végén lévő megoldás, melyre magam nem gondoltam volna. Két részre szakadt (jó pontosabban háromra, mert Clarke ismét saját útját járta, amin meg sem lepődök) a szereplőgárda, az egyik menekülését a megtalált bunker adta, a másikét pedig az, ahonnan indult az egész sztori. Ezzel remek ívet kapott az eddigi történet, és szépen körbezárt a sorozat. Külön tetszett, mikor megjelent a párhuzam az Égiek és a Weather-hegy módszerei közt és már nem emlékszem pontosan ki jegyezte meg, de Clarke és Abby annyira belelovalták magukat a megmenekülésre szőtt terveikbe, hogy majdnem ugyanazt tették szegény Luna-val, mint amit a Weather-hegyiek tettek velük.

Kellően izgalmas volt végig ez a 13 részes évad, persze némi üresjárattal tarkítva, de ezen nem lehet meglepődni. Minden sorozatban vannak húzórészek, ezeket ki kell bírni és kész. A fő történetszál, a váratlan fordulatok és izgalmak végig biztosították azt, hogy az évad nagy részében nem lehetett unatkozni a sorozaton. A másik nagy erőssége a The 100-nak, a remek karakterek, akik annyira jól lettek felépítve és árnyalva az évadok során, hogy arra szavaim sincsenek. Nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy mennyire imádom a karakterek nagy részét.

Két nagy kedvencem ki más lehetne, mint Clarke és Bellamy. Eleget méltattam őket korábbiakban is. Mondjuk az előző évadban kissé behülyültek mindketten és voltak olyan húzásaik, amitől csak fogtam a fejem, de szerencsére mostanra "helyrejöttek" és azok lettek, akiknek lenniük kell. Ők a két vezér a csapatban, és habár mostanában inkább összedolgoznak és nem egymás ellen, azért néha most is akad némi nézeteltérés közöttük. Remekül fejlődik a barátságuk, remek karakterek ők ketten külön és együtt is, és remélem sosem lesz köztük romantikus szál, mert az tönkre vágná ezt az egészet.

Nagyon aranyos volt együtt Abby és Kane. Habár összejöttek, mégsem vitték túlzásba őket. Néha úgy érzem, hogy a felnőttek teljesen feleslegesek a történetbe, de aztán látom, hogy mégis van szerepük, mégis kellenek ők ide, mert nélkülük azért csak nem lenne ugyanolyan a dolog. Jaha-t nem bírom hova tenni, már megint kavarta a sz*rt, amiért megcsapkodtam volna néha egy hatalmas péklapáttal. Miért kell ő még mindig ide? Miért nem halt már meg? Az egyik legfeleslegesebb karakter a sorozatban. És ha már felesleges karaktereknél tartunk! Jasper... hogy én mennyire utáltam már szegényt! A folytonos rinyálással, kivagyisággal és irritáló beszólogatásaival. Na, de szerencsére többé nem kell őt elviselnem. Ez volt számomra a másik nagy meglepetés, mert nem hittem volna, hogy végre meg fog halni, de szerencsére így lett. De nem csak az ő halála lepett meg, hanem Roané vagy épp Luna-é is.

Egy valakit majdnem kihagytam, pedig ez a karakter is ott tart már, hogy csatlakozott a kedvenceim köréhez. Ő lenne Octavia. Clarke és Bellamy mellett Octavia az, aki a legnagyobb utat tette meg a kezdetektől fogva, olyan szépen építették a lány karakterét, hogy azt öröm volt nézni. Habár untam a Lincoln utáni nyavalygását és szenvedését, de tudom, hogy kellett a személyiségfejlődéséhez és ahhoz, hogy eljusson oda, ahol most van. A következő csavar, ami meglepett, Octavia kvázi Földi királynővé válása. Lexa halála utáni zavarokban úgy hittem, hogy előbb vagy utóbb, de valahogy Clarke lesz az új Parancsnok, aki összefogja majd a Földieket és az Égieket, és mikor elkezdtek kísérletezni az Éjvérrel, akkor úgy tűnt ilyen irányba akarnak haladni. Majd csavartak egyet az írók és végül Octavia jutott el oda, hogy kivívta a Földiek tiszteletét és ezzel gyakorlatilag a királynőjükké vált. Kérdés, hogy mihez kezd a "hatalmával", hogy miként fogja eztán vezetni őket. Engem pl. ez kifejezetten érdekel a folytatásban.

Az évad vége a szokásokhoz híven egy nagy cliffhangerrel zárul ezernyi kérdést felvetve, amitől személy szerint, iszonyatosan várom a folytatást. Sajnos várhatok még, mert minimum egy évről van szó, de legalább újra visszahozta a korábban kissé megszunnyadt lelkesedésemet a sorozat, ami nagy szó. Úgy gondolom a The 100 (vagy ahogy magyarul fut nálunk A Visszatérők, mert igen, már elkezdték magyar szinkronnal adni nemrég!) manapság az egyik legjobb sorozat, és mindenkinek bátran ajánlom.

Értékelés: 10/9

Előzetes: