A történet:
Évezredekkel civilizációnk pusztulása után bolygónkat - amit ekkor már Négyföldként ismerünk - az emberek mellett trollok, gnómok és elfek lakják. Utóbbiak közé tartozik a Shannara-család, akik felmenőik révén olyan természetfeletti képességek birtokosai, amelyek segítségével döntően befolyásolhatják a világ alakulását. A világét, amit most rég feledésbe merült, sötét erők fenyegetnek. A gonosz ellen három, egymástól gyökeresen eltérő személyiség fog össze: Amberle, az elf hercegnő, a Shannara-család utolsó leszármazottja, a félig ember, félig elf Will és Eretria, a bandita. Küldetésük, hogy megmentsék a világot - ám eközben saját félelmeikkel is meg kell küzdeniük. (Forrás: port.hu)
Amíg el nem kezdtem nézni a sorozatot, nem is voltam tudatában annak, hogy mennyire hiányzott már az életemből egy igazi fantasy sorozat. Manapság nem sok ilyet látni a tévében a Trónok harcán kívül, de tényleg nem, gondoljatok csak bele, így nem volt kérdés, hogy bele kell néznem a sorozatba. Nem került el engem se az intenzív reklámkampány, na meg persze az ismerősök pozitív véleménye a sorozatról, így az elejétől nézni kezdtem. Ha jól emlékszem a 3. rész táján kapcsolódtam be és rögtön rajongóvá lettem.
Nem méltatlan a nagy hype a sorozat körül, mert a Shannara krónikák igenis egy remek fantasy sorozat. Persze nem tökéletes, de semmi sem az, mégis a műfajában egy igen jól sikerült darab. Az amerikai MTV készítette ezt a mindössze 10 részből álló 1. évadot, és ha úgy vesszük, hogy ez csak egy MTV sorozat, akkor igenis jól teljesítettek, főleg a látvány terén. Sorozathoz képest gyönyörű képi világgal rendelkezik a sztori, hihetetlenül szép helyeken forgattak és még a CGI se annyira rossz, hogy zavaró legyen. A kosztümök és a díszletek szintén szuperek, tehát minden adott volt a világ életre keltéséhez.
Az első évad mint már említettem 10 részből állt és egy tökéletesen logikusan felépített történetet tárt elénk. Az összes történetszálat alaposan megtervezték, és ahogy az elején különváltak a szálak, a végére úgy futottak össze újra szépen. Meg volt a fő történetszál, és mellette folytak a hatalmi játszmák, a félreértések és ármánykodások is. A fő történetszál ugyebár Amberle, Wil és Eretria útjáról szólt, arról, hogy milyen viszontagságok árán, milyen akadályokon keresztül jutottak el Mentsvárba, hogy megmenthessék a haldokló Ellcryst. Emellett ott futott párhuzamosan a tündér királyi család történetszála, akik az udvarban próbáltak boldogulni, kezelni az egyre kényesebbé váló helyzetet és felkészülni a közelgő nagy csatára. Mind a két történetszál tetszett, mert remekül kiegészítették egymást, és egyiket se untam. Mind a két szálon érdekes dolgok történtek, mind a két szálon lettek kedvenc karaktereim.
A remek történetvezetés és az izgalmas kalandok mellett, imádtam magukat a karaktereket és a karakterfejlődést is. Nem sokszor mondok ilyet, mert általában nem a főszereplők szoktak a kedvenceim lenni, de most egészen a szívemhez nőtt a főszereplő trió, és mindhármójukat szerettem valamiért. Na jó, ha nagyon őszinte akarok lenni, Wil azért nem lett igazán kedvenc, ő önmagában nem valami mély és komplex karakter, pedig annyi mindent ki lehetett volna belőle hozni. Úgy éreztem, hogy most inkább a két lányra helyezték a hangsúlyt, az ő karakterük valahogy jobban magával ragadott. Amberle egy naiv, elkényeztetett hercegnőként kezdi, de a végére sokkal fontosabb szerep jut neki. Feláldozza magát azért, hogy megmentsen mindenki mást, és ezért roppant bátornak és önzetlennek tartom őt.
Eretria teljesen más karakter, mint Amberle, más háttérrel, így az elején persze, hogy nem szívlelik egymást. Ha kedvencet kellene választanom, akkor egyértelműen Eretria-t választanám. Bírtam az emberlányt, a tragikus múltját, a szabadság iránti vágyát, és azt, ahogy ő is fokozatosan közel került Wilhez és Amberle-hez és hogy előítéletei ellenére rájött, hogy igenis sok közös van hármójukban, és hogy nem olyanok, mint amilyennek gondolta őket az elején, Külön tetszett a romanó-k világa, bár azért örültem volna annak, ha többet megtudunk róluk és a szokásaikról. Willel kapcsolatban az az egyetlen problémám, hogy néha kissé súlytalannak éreztem a karakterét a két lány mellett. Wil ugyebár félszerzet, félig ember, félig tündér, nem tartozik igazán sehova sem, és hogy emiatt mit érez, azt valahogy sokkal mélyebben ki lehetett volna fejezni.
Wil alkotta az összekötő kapcsot a két világ között félszerzet révén, és ő volt az összekötő szál a tündérhercegnő Amberle, és az emberlány Eretria között. Ahogy köztük őrlődött, úgy őrlődött a két világ között is, hisz sehol se volt számára igazán hely. És itt értünk el a harmadik dologhoz, amit szerettem a sorozatban. A szerelmi háromszög. Nem gyakran mondok ilyet, mert tudjátok én ki nem állhatom a szerelmi háromszögeket, de itt valahogy mégis működött. Egyrészt mert nem ezen volt a fő hangsúly, hanem csak finoman utalgattak rá, másrészt mert most a fordított felállással kerültem szembe. Vagyis egy fiú mellett volt két lány, és a két lánynak tetszett ugyanaz a fiú. Ritka ez a fordított felállás, pedig az ilyet mindig könnyebben elviselem, mint amikor egy átlagos lányért epekedik két Adonisz. Imádtam hármójuk kapcsolatának az alakulását, ahogy a kezdeti unszimpátia és bizalmatlanság után egyre közelebb kerültek, egyre jobban megkedvelték egymást és igazi barátokká váltak.
A többi karakter bevallom nem nőtt annyira a szívemhez, így a halálokat se sirattam meg annyira. Számítani lehetett rá, hogy a király meghal, és az idősebb fiára is. Valahogy sejtettem én, hogy Ander lesz végül a király, és lám igazam lett. Őt is bírtam valamilyen szinten, és remélem a második évadban láthatjuk majd, hogy birkózik meg az uralkodás súlyával. Allanon és Bendon számomra totál semlegesek, és mielőtt elfelejteném megemlíteni, bírtam még Cephelo-t is, Eretria nevelő apját. Jobb lett volna, ha még jobban kifejtik az Eretria és közte lévő fura és komplikált kapcsolatot és ha nem hal meg ilyen hamar, mert szerintem még sok lehetőség lett volna a karakterben, de hát ez sajnos így alakult.
Egészen jól sikerült fantasy sorozat a Shannara krónikák, gyönyörű látványvilággal, kosztümökkel és díszlettel melyet hangulatos és fülbemászó zenék és soundtrackek kísérnek. Logikusan felépített történetszálak vezettek a végkifejletig és az első évad egy szépen lezárt történetet mutatott be. Imádtam a főszereplő hármast, és most kivételesen a szerelmi háromszöget is. Bárkinek szívből ajánlom a sorozatot, aki szereti a fantasy-t, az izgalmas történeteket, mert higgyetek nekem, ebben a sorozatban nem fogtok csalódni. Remélem készül majd folytatás, mert iszonyat nagy kár lenne, ha elkaszálnák a sorozatot.
Értékelés: 10/8
Előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése