Fülszöveg:
A The Dark Duet második kötete – a Captive in the Dark izgalmas, bizsergető, mozgalmas folytatása.
Mi a bosszú ára? Calebet egy titokzatos pakisztáni férfi tartotta fogva szexrabszolgaként. Kiszabadulása óta olyan adósságot cipel, amit csak vérben lehet visszafizetni. Az út hosszú és bizonytalansággal teli, de Caleb és Livvie számára minden véget ér. Vajon Caleb képes odadobni a szeretett nőt a bosszú kedvéért? Vagy meghozza a végső áldozatot?
Mi a bosszú ára? Calebet egy titokzatos pakisztáni férfi tartotta fogva szexrabszolgaként. Kiszabadulása óta olyan adósságot cipel, amit csak vérben lehet visszafizetni. Az út hosszú és bizonytalansággal teli, de Caleb és Livvie számára minden véget ér. Vajon Caleb képes odadobni a szeretett nőt a bosszú kedvéért? Vagy meghozza a végső áldozatot?
Az első könyv körül nagy felhajtás alakult ki a megjelenés idején, és mivel én is fogékony vagyok az ilyesmire, (akármennyire nem szeretnék az lenni), végül csak felkeltette annyira az érdeklődésemet, hogy elolvassam. Nagyon nehéz és kemény könyv a Fogoly a sötétben, amit nem ajánlok mindenkinek, csakis annak, aki helyén tudja kezelni a benne lévő dolgokat és aki bírja a kegyetlenkedést és a szadizmust. Nem való minden ember gyomrának az, ami a könyvben történik, sajnos ez a helyzet. Ugyanez igaz a folytatásra is.
Sokat gondolkoztam azon, hogy olvassam-e a folytatást, mert igaz, hogy mély benyomást tett rám az első rész, de sajnos nem a pozitív értelemben. Számomra olyan volt ez a könyv, mint ha egy trancsírozós horrort összekevertek volna egy romantikus filmmel, és mivel a két műfaj abszolút nem passzol össze, így a végére egy értelmetlen és teljesen irreális végkifejletet kaptunk eredményként. Nem akarom ismételni magam, az első részről írt értékelésemben bőven kifejtettem, hogy miért olyan komoly és miért olyan irreális könyv a Fogoly a sötétben, és miért teljesen lehetetlen az, ami benne történik.
Persze... ez csak egy könyv. Egy kitalált fikció, ami szórakoztat, kikapcsol és elborzaszt egy kis időre. Nem kellene ilyen véresen komolyan vennem, de kérem szépen, mikor azt olvasom, hogy van akinek tetszik ez a könyv, és van aki imádja!!! Caleb és Livvie párosát és még drukkol!!! is nekik, hogy végül összejöjjenek, akkor nem tudok egyszerűen másra gondolni, minthogy ezek az emberek betegek. Lehet, hogy durván fogalmazok és ezzel megbántok valakit, de nem érdekel, mert ez a könyv nem egy romantikus lányregény, és olyan komoly témákról szól, amiket nem kellene elbagatellizálni holmi romantikus tévképzetekkel.
Nem értem én, hogy képzelheti valaki azt, hogy reális és helyes az, ami a könyvben történik. A valóságban ilyen sosem történne meg, és mivel csupa komoly dolgokat vonultat fel a könyv, így szerintem komolyan is kell venni. Elrablás, nemi erőszak, lelki terror, testi bántalmazás, szexrabszolgaság, gyilkosság, politikai botrányok, árulás és még sorolhatnám. Ami Livvie-vel történik az olyan borzalmas és annyira rettenetes, hogy ezek után egyetlen épeszű és normális lány sem szeret bele az elrablójába és kínzójába, akármilyen Adonisz is maga a férfi. Ha velem valaki ilyet tenne, nem az lenne az első dolgom, hogy beleszeretek!!!!, hanem az, hogy hidegvérrel kinyírom az első alkalommal, amikor lehetőségem lenne rá. Durván hangozhat, amit mondok, de kérem szépen... gondolkozzunk már egy kicsit!!!! Ezeket a komoly dolgokat nem lehet elromantikázni, egyszerűen hiteltelen az a nagy romantikus lamour, ami Caleb és Livvie között alakult ki és ami miatt végig szenvednek a második részben.
És nem! Az sem érdekel, hogy Caleb csak egy megtört karakter, aki önmaga is számos rossz dolgon ment keresztül, mert ez a tény sem menti fel a tettei alól. Nem csak Livvie karaktere és viselkedése abszolút hiteltelen és épp ezért iszonyatosan bosszantó, hanem Calebé is. Egy olyan férfi, mint Caleb nem változik meg röpke pár hét alatt és nem lesz hősszerelmes, aki hirtelen száz fokos fordulatot vesz. Nem és nem! Ilyen a valóságban nem létezik és épp ezért bosszant annyira. A második könyv erősített meg abban, hogy az írónő maga sem tudta, hogy mi akar írni. Az a legnagyobb gondom a könyvsorozattal, hogy egyszerűen képtelen eldönteni, hogy mi akar lenni.
Ha már komoly és megbotránkoztató témákat szedett elő az írónő, akkor nem kellett volna mindezt az irreális romantikával elrontania. Ha valami keményet és véreset akart írni, akkor a romantikát kihagyva, csakis Livvie jellemének torzulására, megtörtségére és folyamatos reményvesztettségére kellett volna helyeznie a hangsúlyt és valami jó kis bosszú sztorit kreálni lezárásnak, vagy épp egy tragikus véget, ami egyedivé tehette volna a történetet. Ha viszont egy epikus romantikus drámát szeretett volna, akkor ki kellett volna hagynia ezeket a véresen komoly témákat és valami mással helyettesíteni, ami végül a szerelmesek útjába áll. Számomra ez a két merőben eltérő téma nem passzol össze, és tudom, hogy kb. századjára ismétlem, de teljesen hiteltelen az egész.
Nem akartam megint belelovalni magam ebbe az egészbe, de annyira feldühít mikor ezekre gondolok, hogy azt le se lehetne írni. Hogy valamit a könyvről is mondjak, a történet ott folytatódik ahol az első abbamaradt. Kicsit más lett a könyv szerkezete, mint az elsőé. Egyrészt ott kezdődik a sztori, hogy Livvie kórházban van, és nem tudjuk mi történt vele. Egy rendőrnek meséli el a dolgokat és folyamatos visszaemlékezésekkel tárul elénk, hogy mi lett végül Livvie és Caleb sorsa, és hogy miként menekült meg a lány a szexrabszolgaság elől. Mesél nekünk Livvie, közben van néhány Caleb nézőpont is, meg a rendőr is kap egy kisebb szerepet, ami szerintem teljesen felesleges volt, de mindegy. Most sem kellett nélkülöznünk a rengeteg szexet, a sok megalázást, volt itt árulás, cselszövés, gyilkosság, meg minden, ami kell. Valamilyen szinten izgalmas is volt, mert végig fenntartotta az érdeklődésemet így gyorsan kiolvastam.
A második rész csak még inkább megerősített abban, amit már az első rész után is írtam a könyvről. Megbotránkoztat, elgondolkodtat és felháborít, és mivel gondolom éppen ez volt vele az írónő célja, így azt sikeresen is teljesítette. Nem értem miért kellett ezt a komoly történetet az irreális romantikával elrontani, vagy ha már valami epikus szerelmi történetet akart volna írni az írónő, akkor azt nem így kellett volna megközelítenie. Durva könyv, mégis izgalmas és végig fenntartja az érdeklődést, így gyorsan lehet vele haladni, de helyén kell kezelni a benne lévő dolgokat. A sok negatív és engem idegesítő irreális dolog miatt azonban nem tudtam maradéktalanul élvezni, mert végig csak az zakatolt a fejemben, hogy ez hülyeség, és hogy ilyen a valóságban sosem történhet meg. A harmadik részt is elolvasom valamikor, ha már idáig eljutottam, de csak akkor, ha ehhez szükséges hangulatban leszek. Mert ehhez kell az a bizonyos hangulat, lássuk be.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/c-j-roberts-seduced-in-the-dark-megigezve-a-sotetben
Értékelés: 5/3
Sokat gondolkoztam azon, hogy olvassam-e a folytatást, mert igaz, hogy mély benyomást tett rám az első rész, de sajnos nem a pozitív értelemben. Számomra olyan volt ez a könyv, mint ha egy trancsírozós horrort összekevertek volna egy romantikus filmmel, és mivel a két műfaj abszolút nem passzol össze, így a végére egy értelmetlen és teljesen irreális végkifejletet kaptunk eredményként. Nem akarom ismételni magam, az első részről írt értékelésemben bőven kifejtettem, hogy miért olyan komoly és miért olyan irreális könyv a Fogoly a sötétben, és miért teljesen lehetetlen az, ami benne történik.
Persze... ez csak egy könyv. Egy kitalált fikció, ami szórakoztat, kikapcsol és elborzaszt egy kis időre. Nem kellene ilyen véresen komolyan vennem, de kérem szépen, mikor azt olvasom, hogy van akinek tetszik ez a könyv, és van aki imádja!!! Caleb és Livvie párosát és még drukkol!!! is nekik, hogy végül összejöjjenek, akkor nem tudok egyszerűen másra gondolni, minthogy ezek az emberek betegek. Lehet, hogy durván fogalmazok és ezzel megbántok valakit, de nem érdekel, mert ez a könyv nem egy romantikus lányregény, és olyan komoly témákról szól, amiket nem kellene elbagatellizálni holmi romantikus tévképzetekkel.
Nem értem én, hogy képzelheti valaki azt, hogy reális és helyes az, ami a könyvben történik. A valóságban ilyen sosem történne meg, és mivel csupa komoly dolgokat vonultat fel a könyv, így szerintem komolyan is kell venni. Elrablás, nemi erőszak, lelki terror, testi bántalmazás, szexrabszolgaság, gyilkosság, politikai botrányok, árulás és még sorolhatnám. Ami Livvie-vel történik az olyan borzalmas és annyira rettenetes, hogy ezek után egyetlen épeszű és normális lány sem szeret bele az elrablójába és kínzójába, akármilyen Adonisz is maga a férfi. Ha velem valaki ilyet tenne, nem az lenne az első dolgom, hogy beleszeretek!!!!, hanem az, hogy hidegvérrel kinyírom az első alkalommal, amikor lehetőségem lenne rá. Durván hangozhat, amit mondok, de kérem szépen... gondolkozzunk már egy kicsit!!!! Ezeket a komoly dolgokat nem lehet elromantikázni, egyszerűen hiteltelen az a nagy romantikus lamour, ami Caleb és Livvie között alakult ki és ami miatt végig szenvednek a második részben.
És nem! Az sem érdekel, hogy Caleb csak egy megtört karakter, aki önmaga is számos rossz dolgon ment keresztül, mert ez a tény sem menti fel a tettei alól. Nem csak Livvie karaktere és viselkedése abszolút hiteltelen és épp ezért iszonyatosan bosszantó, hanem Calebé is. Egy olyan férfi, mint Caleb nem változik meg röpke pár hét alatt és nem lesz hősszerelmes, aki hirtelen száz fokos fordulatot vesz. Nem és nem! Ilyen a valóságban nem létezik és épp ezért bosszant annyira. A második könyv erősített meg abban, hogy az írónő maga sem tudta, hogy mi akar írni. Az a legnagyobb gondom a könyvsorozattal, hogy egyszerűen képtelen eldönteni, hogy mi akar lenni.
Ha már komoly és megbotránkoztató témákat szedett elő az írónő, akkor nem kellett volna mindezt az irreális romantikával elrontania. Ha valami keményet és véreset akart írni, akkor a romantikát kihagyva, csakis Livvie jellemének torzulására, megtörtségére és folyamatos reményvesztettségére kellett volna helyeznie a hangsúlyt és valami jó kis bosszú sztorit kreálni lezárásnak, vagy épp egy tragikus véget, ami egyedivé tehette volna a történetet. Ha viszont egy epikus romantikus drámát szeretett volna, akkor ki kellett volna hagynia ezeket a véresen komoly témákat és valami mással helyettesíteni, ami végül a szerelmesek útjába áll. Számomra ez a két merőben eltérő téma nem passzol össze, és tudom, hogy kb. századjára ismétlem, de teljesen hiteltelen az egész.
Nem akartam megint belelovalni magam ebbe az egészbe, de annyira feldühít mikor ezekre gondolok, hogy azt le se lehetne írni. Hogy valamit a könyvről is mondjak, a történet ott folytatódik ahol az első abbamaradt. Kicsit más lett a könyv szerkezete, mint az elsőé. Egyrészt ott kezdődik a sztori, hogy Livvie kórházban van, és nem tudjuk mi történt vele. Egy rendőrnek meséli el a dolgokat és folyamatos visszaemlékezésekkel tárul elénk, hogy mi lett végül Livvie és Caleb sorsa, és hogy miként menekült meg a lány a szexrabszolgaság elől. Mesél nekünk Livvie, közben van néhány Caleb nézőpont is, meg a rendőr is kap egy kisebb szerepet, ami szerintem teljesen felesleges volt, de mindegy. Most sem kellett nélkülöznünk a rengeteg szexet, a sok megalázást, volt itt árulás, cselszövés, gyilkosság, meg minden, ami kell. Valamilyen szinten izgalmas is volt, mert végig fenntartotta az érdeklődésemet így gyorsan kiolvastam.
A második rész csak még inkább megerősített abban, amit már az első rész után is írtam a könyvről. Megbotránkoztat, elgondolkodtat és felháborít, és mivel gondolom éppen ez volt vele az írónő célja, így azt sikeresen is teljesítette. Nem értem miért kellett ezt a komoly történetet az irreális romantikával elrontani, vagy ha már valami epikus szerelmi történetet akart volna írni az írónő, akkor azt nem így kellett volna megközelítenie. Durva könyv, mégis izgalmas és végig fenntartja az érdeklődést, így gyorsan lehet vele haladni, de helyén kell kezelni a benne lévő dolgokat. A sok negatív és engem idegesítő irreális dolog miatt azonban nem tudtam maradéktalanul élvezni, mert végig csak az zakatolt a fejemben, hogy ez hülyeség, és hogy ilyen a valóságban sosem történhet meg. A harmadik részt is elolvasom valamikor, ha már idáig eljutottam, de csak akkor, ha ehhez szükséges hangulatban leszek. Mert ehhez kell az a bizonyos hangulat, lássuk be.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/c-j-roberts-seduced-in-the-dark-megigezve-a-sotetben
Értékelés: 5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése