Fülszöveg:
Celaena könyörtelen küzdelemben legyőzte ellenfeleit és a király bajnoka lett. Ezentúl a király ellenségeit kell elpusztítania, akik kegyetlen uralmának akarnak véget vetni. A lány azonban ahelyett, hogy eltenné őket láb alól, figyelmezteti őket és ezzel segít nekik. Szörnyű titkát eleinte még Chaolnak sem meri bevallani, akihez akarata ellenére egyre inkább vonzódik. Mennyire bízhat meg benne? Végül is Chaol a királyi testőrség kapitánya. A szívére vagy az eszére hallgasson?
Több mint másfél évvel ezelőtt olvastam az Üvegtrónt, ami egyike volt a legjobban várt könyveknek akkor ősszel. Emlékszem milyen nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a könyvbe, és hogy milyen izgalommal olvastam, mert egyszerűen bevonzott a fülszöveg és a csodaszép borító. Természetesen tetszett a könyv, kinek ne tetszene egy ilyen remek történet, (még a kisebb hibái ellenére is), így nem volt kérdés, hogy olvasni fogom a folytatást. Közben kijött a második rész, az Éjkorona, de én valamiért csak most jutottam el odáig, hogy végre kézbe vehessem. Pont egy ilyen high-fantasy-hoz volt kedvem, így tudtam, hogy a könyvnek most jött el az ideje.
El sem tudom mondani mennyire tetszett az Éjkorona, ezerszer jobban, mint korábban az első rész, így most egy istenítő kritika következik és előre elnézést kérek a túlzott fényezésért és dicsőítésért, de olyan remek és tökéletes volt ez a könyv, hogy egy apró hibát nem találtam benne. De tényleg! Ami fura, hisz azért a legjobb könyvekben is szokott lenni némi kisebb hiba, vagy olyan dolog, ami nekem nem tetszett vagy amivel nem értek egyet, de itt nem találtam ilyet. Még ha szándékosan kötözködni szeretnék, akkor se tudnék semmit se mondani, ami nem tetszett volna. Imádtam az elejétől a végéig, annyira, hogy ezt a majdnem 500 oldalas könyvet két nap alatt kiolvastam. Annyira jó volt elveszni egy kicsit ebben a világban, hogy rég szórakoztam ilyen jól olvasás közben.
Imádtam tehát a könyvet, úgy az egészet, de nem szeretném csak ennyivel letudni a kritikát, hanem ki fogom nektek emelni azt a néhány elemet, ami különösen tetszett, és amelyek jelentősen hozzájárultak a remek könyv élményhez. Mielőtt azonban ebbe belekezdenék, annyit szeretnék még elmondani, hogy örülök, hogy az írónő meghallgatta a visszajelzéseket és orvosolta azokat a problémákat vagy hiányosságokat, amiket az első résznél megemlítettem. Jó az ilyet látni, mikor egy író nem sértődik meg a negatív kommenteken, hanem tanul belőlük és jobbá válik tőlük. Sarah J. Maas így tett, és ezért máris jobb író vált belőle.
Nézzük akkor hát, melyek azok a legfontosabb elemek, amik nagyon tetszettek a könyvben:
1. Celaena karaktere
Az első részben az egyik legnagyobb hibaként azt róttam fel, hogy nem teljesen jött át nekem Celaena mindenki szerint könyörtelen és vérszomjas bérgyilkos énje. Számomra csak egy csinos, kedves és elszánt fiatal nőnek tűnt, aki mindent megtesz a túlélésért, aki sötét titkokat rejteget, és aki képes gyilkolni, de az Üvegtrónban vajmi kevés esélye volt arra, hogy bemutassa, milyen bérgyilkos is ő valójában. Akkor mindenki csak mondogatta, hogy milyen félelmetes, hogy milyen kegyetlen, de én ebből semmit se éreztem a tettei alapján. Na de most! Celaena beindult, és végre tanúbizonyságot tett bérgyilkosi képességeiről.
Már nem csak a könyvek és a csinos ruhák után epekedik, hanem végre én is el tudom hinni, hogy tényleg ő a világ egyik leghírhedtebb bérgyilkosa. Most tényleg az volt, akinek mindenki korábban leírta, most néha még én is féltem volna tőle. Az írónő okult az első rész hibáiból, és tovább mélyítette a lány karakterét, egy érzelmi hullámvasútra tette fel őt és vezette végig rajta, így Celaena ezernyi oldalát láthattuk ebben a könyvben. Volt kegyetlen és vérszomjas, volt remek barát, volt átvert személy, volt szerelmes és boldog, gyászolt és megbosszulta a barátja halálát és közben rejtélyek után is nyomozott. Így Celaena végre tényleg azzá a komplex karakterré vált, aminek látni szerettem volna.
Már nem csak a könyvek és a csinos ruhák után epekedik, hanem végre én is el tudom hinni, hogy tényleg ő a világ egyik leghírhedtebb bérgyilkosa. Most tényleg az volt, akinek mindenki korábban leírta, most néha még én is féltem volna tőle. Az írónő okult az első rész hibáiból, és tovább mélyítette a lány karakterét, egy érzelmi hullámvasútra tette fel őt és vezette végig rajta, így Celaena ezernyi oldalát láthattuk ebben a könyvben. Volt kegyetlen és vérszomjas, volt remek barát, volt átvert személy, volt szerelmes és boldog, gyászolt és megbosszulta a barátja halálát és közben rejtélyek után is nyomozott. Így Celaena végre tényleg azzá a komplex karakterré vált, aminek látni szerettem volna.
2. Gyorsan lezárt szerelmi háromszög
A másik, amit nem szerettem az első részben a kialakulóban lévő szerelmi háromszög. Én teljesen azt hittem, hogy már megint egy szerelmi háromszöget kell majd elviselnem a könyvsorozat további részeiben, de az írónő fogta magát és teljesen váratlanul véget vetett ennek. Igen, jól hallottátok, és ennek nálam jobban senki sem örülhet, hisz szerencsére megkímélt minket a további szenvedéstől. Celaena nem nyafogott tovább, mint a YA főhősnők nagy többsége tenné, hanem döntött és végül Chaol mellett kötött ki. Annyira remek páros ők ketten, és annyira szerettem a kapcsolatukat, hogy remélem nem így ér véget az egész. Dorian pedig szerencsére vette a lapot, és elfogadta, hogy Celaena nem őt akarja, így lassan, de végül továbblépett.
3. Remek történet és történetvezetés
Imádom, ahogy halad előre a történet és az írónő olyan remek történetvázat épített ki a második részben, hogy belekötni se tudnék. A történetszálak külön indulnak, majd összefutnak akkor, mikor épp szükséges. Mindenki titkolózik és rejteget valamit, van aki átver másokat, van, akit átvernek, pörögtek az események, hullottak az emberek, főként Celanena jóvoltából, én meg egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet, mert tudni akartam mi lesz a következő fejezetben. Az írónőnek engem is sikerült megtévesztenie az áruló kilétével kapcsolatban, nem csak Celaena-t. Emellett tetszik, ahogy fokozatosan bevezeti a történetbe a mágiát, és ahogy lassan derülnek ki a titkok, amire nem is számítottam volna. Dorian új képességei, a lázadók terve, Celaena múltja és igazi kiléte mind-mind meglepett és mind iszonyat remek lehetőségeket teremtettek a folytatáshoz, és remélem az írónő remek dolgokat fog kihozni belőlük.
4. Szerethető és szimpatikus karakterek
Celaena-t most szerettem meg igazán, és most csatlakozott a kedvenc női főhőseim sorához, de nem csak ő remek karakter a könyvsorozatban, hanem a többiek is. Nagyon kedveltem Nehemia-t, akit sajnáltam a történtek után, és most, hogy vége lett a szerelmi háromszögnek egészen megszerettem Chaolt és Doriant is. Chaolt mondjuk előtte is jobban bírtam, mint a herceget, már csak azért is mert sokkal több potenciál van benne, mint Dorianban bármikor lesz, és mert jobban szeretem a hozzá hasonló kemény, de mégis szerethető férfi karaktereket. Dorian még nem nyert meg magának, bár az mindenképp plusz pont számára, hogy elfogadta, hogy Celaena nem őt választotta, és többé nem akadékoskodott, hanem továbblépett. Dorian a jövőben válhat érdekes karakterré attól függően, hogy az írónő mihez kezd most a fiúval történtek után.
Az Éjkorona sokkal átgondoltabb és remekül felépített történet lett, és míg az Üvegtrónban voltak dolgok, amik nem tetszettek, vagy amivel nem értettem egyet, itt semmibe se tudnék belekötni. Celaena karakterén végre érzem, hogy ő tényleg az a kegyetlen és vérszomjas bérgyilkos, akinek mindenki tartja és tetszett ahogy a lány karakterét ügyesen és logikusan árnyalta az írónő. Megszabadultunk a szerelmi háromszögtől, amiért hatalmi köszönet jár, és egyszerűen imádtam a könyvet az elejétől a végéig. Ezek után iszonyatosan várom a harmadik részt, remélem mihamarabb érkezik. És talán nem is kell mondanom, de azért mégis leírom, hogy a borító ismét csodaszép lett.
http://moly.hu/konyvek/sarah-j-maas-crown-of-midnight-ejkorona
Értékelés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése