Cinder, a kiborglány kalandjai folytatódnak – éppen szabadulni próbál cellájából, de még ha sikerül is neki, ő lesz a Nemzetközösség legkeresettebb szökevénye.
Eközben franciaföldön nyoma vész egy idős asszonynak, Michelle Benoit-nak, gyönyörű és makacs unokája, Scarlet pedig rendületlenül keresi. A vörös hajú francia szépséggel a nyomozása során egyre különösebb találkozások történnek. Megismerkedik Farkassal, az egyszerre vonzó és ijesztő pankrátorral, akivel együtt erednek a rejtélyek nyomába. De a rejtélyek csak sokasodnak, miután megismerkednek Cinderrel.
Ahogy közös erővel próbálják megakadályozni, hogy Levana királynő végveszélybe sodorja a Föld teljes lakosságát, lassanként fény derül arra is, mi köze egymáshoz Scarletnek és Cindernek…
Nem sokkal ezelőtt, május elején olvastam a könyvsorozat első részét, a Cindert, ami rögtön magával ragadott, és amit alig bírtam letenni, annyira tetszett. Akkoriban egy nagyon pozitív véleményt írtam a könyvről, így nem lehetett kérdés, hogy mihamarabb olvasni fogom a folytatást. Nos, amint látjátok nem is húztam sokáig az időt, mert közben sikerült megszereznem a 2. részt, a Scarletet, és egyszerűen képtelen voltam ellenállni neki. Következzen hát a Scarlet, a Cinder folytatása.
Ha az első rész nagyon tetszett, akkor nem is tudom milyen jelzőket kellene írnom a másodikra. Remek? Kiváló? Felejthetetlen? Ez a három mind egyszerre és nem túlzok. Meyer ismét valami egyedit alkotott, és nem hittem volna, hogy ilyen lehetséges, de nekem a Scarlet még jobban tetszett, mint korábban a Cinder. Annyira magával ragadott a történet, annyira beszippantott ez a meseszerű, de mégis sci-fi-s elemekkel teletűzdelt remekül felépített világ, hogy alig két nap alatt kiolvastam a könyvet. (A szemem majd kifolyt a végére, de esküszöm megérte.) Szeretem, ha ilyen hatással van rám egy könyv, ha teljesen el tudok benne veszni, ha kikapcsol, és arra a néhány órára minden más gondomat elfeledteti velem.
A második rész sokkal kalandosabb és izgalmasabb, mint az első volt. Míg azt egy könnyed romantikus történetként tudnám jellemezni, addig a második inkább hasonlított egy akciófilmre. De komolyan! A karakterek mentek össze-vissza, rengeteg volt a harc és az "összeütközések". Sokkal több vér is folyt, már csak a behozott új karakterek miatt is, és látszik, hogy egyre jobban forrnak az indulatok, és már nem kell sok és hamarosan kitör a háború a földlakók és a holdlakók között. (Oh, Levana, hogy én mennyire, de mennyire utállak és megvetlek téged! Levana egy számító ribanc.)
A történet tulajdonképpen két külön szálról indul, és ahogy sejteni lehet a végére összeérnek, és megtudjuk, hogyan kapcsolódik egymáshoz Scarlet és Cinder, és hogy miként fog egybefonódni a sorsuk. Igazából Cinder lett most itt a mellékszereplő, én valamiért így érzem, amit most őszintén szólva nem is bántam annyira, mert kellett ez a kis idő a karakternek, hogy tisztába jöjjön magával és azzal, hogy mit szeretne a jövőben. Cinder szökevényként menekül a Nemzetközösség katonái és Levana királynő elől újdonsült "barátja" oldalán, akiről majd később. Tetszett, ahogy Cinder küzd önmagával, ahogy próbálja elfogadni azt, ami kiderült róla, hogy próbálja eldönteni, hogy mit is kellene tennie. A helyében én is megzavarodtam volna egy kicsit, és nekem se menne könnyen eldönteni, hogy melyik lenne a helyes út. Kellett neki ez a kis háttérben töltött idő arra, hogy összeszedje magát és tisztázza magában mi a sorsa, és hogy hajlandó-e ezt elfogadni.
A második könyv főszereplője Scarlet és hát Farkas, és szerintem nem nehéz kitalálni, hogy az ő történetszáluk a Piroska meséjének modern feldolgozása. Scarlet valóban egy tűzről pattant fiatal lány, nem fél senkitől és semmitől, ami miatt többször keveredik bajba, mint kellene. Mégis, mindent megtenne azért, hogy megtalálja az elrabolt nagymamáját, akit mindenkinél jobban szeret a világon. Akarata ellenére és tudta nélküli folyik bele a Selene hercegnő ügybe, így keresztezik majd egymást az útjaik Cinderrel. Scarlet szintén kedvenc lett, és habár teljesen más karakter, mint Cinder, én mégis bírom mindkettejüket. Farkas... hát ő pedig Farkas. Ki ne szeretné őt? Kicsit talán túl hamar szerettek egymásba, ezt kifogásolhatnám, de mivel végül is mesefeldolgozásról van szó, és mert amúgy annyira szerettem a könyvet, efölött most szemet hunyok és nem kötözködök. (Azért mégis csak megemlítettem, látjátok, csak nem bírom ki.:)
Scarlet és Cinder mellé kaptunk egy kevés Kaito herceg történetszálat is, aki roppant nehéz helyzetbe került Cinder szökése után, hisz Levana rajta és az összes földlakón tölti ki a haragját. Kai bármit megtenne, hogy megvédje a népét, akkor is, ha még mindig gyengéd érzéseket táplál Cinder iránt. Kai ugyanúgy önmagával küzd, mint Cinder. Küzd a népe iránti kötelessége és a Cinder iránti érzései között, amire végül Levana abszolút ádáz támadása tette rá a pontot. Kai végül beadja a derekát, és feláldozza magát a népéért. Kissé talán naiv, hisz pontosan tudja, hogy ezzel semmit nem ér el, csak az időt húzza, mert Levana királynőnek ennyi nem elég, hanem sokkal többet szeretne. Ő mégis megteszi.
Nem szabad megfeledkezni a harmadik új szereplőről, Thorne-ról sem, aki a humoros srác lett a csapatban, és akit ugyancsak nagyon bírtam. Cinder és ő jó kis csapat lettek a menekülésük során, és valamiért azt érzem, hogy Thorne a következő részben még nagyobb szerepet fog kapni, mint most. Talán ő lenne majd a harmadik részben Cress szerelmi szála? Ezen gondolkoztam, mikor befejeztem a könyvet, és ha jobban belegondolok, akkor sokban hasonlít az Aranyhaj Flynnjére. És hát a harmadik könyvben ugyebár az Aranyhaj modern feldolgozása lesz, Cress-el a főszerepben, aki ugyebár Rapunzel modern verziója lesz. Na, majd meglátjuk. Nem akarom magamnak lelőni a poént, de lehet, hogy eztán utánakeresek.
A Scarlet ha lehet még jobban tetszett, mint korábban a Cinder, és még mindig imádom az írónő által megalkotott és egyedi világot. Nagyon tetszik a könyvsorozat alapötlete, a modern mesefeldolgozás, melyet jövőbeli sci-fi és fantasy köntösbe csomagolt az írónő. Én fantasy-ként tekintek rá, mert szerintem az elsősorban. El sem tudom mondani mennyire várom a következő részt. Nem tudom, hogy lehetne ezt még fokozni, de remélem az írónőnek sikerülni fog.
Ui: A magyar borító pedig ismét iszonyatosan tetszik. Nagyon találó és remek. A színek, a kompozíció, a kép és a háttér. Minden egyszerűen tökéletes.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/marissa-meyer-scarlet
Értékelés: 5/5*
Ha az első rész nagyon tetszett, akkor nem is tudom milyen jelzőket kellene írnom a másodikra. Remek? Kiváló? Felejthetetlen? Ez a három mind egyszerre és nem túlzok. Meyer ismét valami egyedit alkotott, és nem hittem volna, hogy ilyen lehetséges, de nekem a Scarlet még jobban tetszett, mint korábban a Cinder. Annyira magával ragadott a történet, annyira beszippantott ez a meseszerű, de mégis sci-fi-s elemekkel teletűzdelt remekül felépített világ, hogy alig két nap alatt kiolvastam a könyvet. (A szemem majd kifolyt a végére, de esküszöm megérte.) Szeretem, ha ilyen hatással van rám egy könyv, ha teljesen el tudok benne veszni, ha kikapcsol, és arra a néhány órára minden más gondomat elfeledteti velem.
A második rész sokkal kalandosabb és izgalmasabb, mint az első volt. Míg azt egy könnyed romantikus történetként tudnám jellemezni, addig a második inkább hasonlított egy akciófilmre. De komolyan! A karakterek mentek össze-vissza, rengeteg volt a harc és az "összeütközések". Sokkal több vér is folyt, már csak a behozott új karakterek miatt is, és látszik, hogy egyre jobban forrnak az indulatok, és már nem kell sok és hamarosan kitör a háború a földlakók és a holdlakók között. (
A történet tulajdonképpen két külön szálról indul, és ahogy sejteni lehet a végére összeérnek, és megtudjuk, hogyan kapcsolódik egymáshoz Scarlet és Cinder, és hogy miként fog egybefonódni a sorsuk. Igazából Cinder lett most itt a mellékszereplő, én valamiért így érzem, amit most őszintén szólva nem is bántam annyira, mert kellett ez a kis idő a karakternek, hogy tisztába jöjjön magával és azzal, hogy mit szeretne a jövőben. Cinder szökevényként menekül a Nemzetközösség katonái és Levana királynő elől újdonsült "barátja" oldalán, akiről majd később. Tetszett, ahogy Cinder küzd önmagával, ahogy próbálja elfogadni azt, ami kiderült róla, hogy próbálja eldönteni, hogy mit is kellene tennie. A helyében én is megzavarodtam volna egy kicsit, és nekem se menne könnyen eldönteni, hogy melyik lenne a helyes út. Kellett neki ez a kis háttérben töltött idő arra, hogy összeszedje magát és tisztázza magában mi a sorsa, és hogy hajlandó-e ezt elfogadni.
A második könyv főszereplője Scarlet és hát Farkas, és szerintem nem nehéz kitalálni, hogy az ő történetszáluk a Piroska meséjének modern feldolgozása. Scarlet valóban egy tűzről pattant fiatal lány, nem fél senkitől és semmitől, ami miatt többször keveredik bajba, mint kellene. Mégis, mindent megtenne azért, hogy megtalálja az elrabolt nagymamáját, akit mindenkinél jobban szeret a világon. Akarata ellenére és tudta nélküli folyik bele a Selene hercegnő ügybe, így keresztezik majd egymást az útjaik Cinderrel. Scarlet szintén kedvenc lett, és habár teljesen más karakter, mint Cinder, én mégis bírom mindkettejüket. Farkas... hát ő pedig Farkas. Ki ne szeretné őt? Kicsit talán túl hamar szerettek egymásba, ezt kifogásolhatnám, de mivel végül is mesefeldolgozásról van szó, és mert amúgy annyira szerettem a könyvet, efölött most szemet hunyok és nem kötözködök. (
Scarlet és Cinder mellé kaptunk egy kevés Kaito herceg történetszálat is, aki roppant nehéz helyzetbe került Cinder szökése után, hisz Levana rajta és az összes földlakón tölti ki a haragját. Kai bármit megtenne, hogy megvédje a népét, akkor is, ha még mindig gyengéd érzéseket táplál Cinder iránt. Kai ugyanúgy önmagával küzd, mint Cinder. Küzd a népe iránti kötelessége és a Cinder iránti érzései között, amire végül Levana abszolút ádáz támadása tette rá a pontot. Kai végül beadja a derekát, és feláldozza magát a népéért. Kissé talán naiv, hisz pontosan tudja, hogy ezzel semmit nem ér el, csak az időt húzza, mert Levana királynőnek ennyi nem elég, hanem sokkal többet szeretne. Ő mégis megteszi.
Nem szabad megfeledkezni a harmadik új szereplőről, Thorne-ról sem, aki a humoros srác lett a csapatban, és akit ugyancsak nagyon bírtam. Cinder és ő jó kis csapat lettek a menekülésük során, és valamiért azt érzem, hogy Thorne a következő részben még nagyobb szerepet fog kapni, mint most. Talán ő lenne majd a harmadik részben Cress szerelmi szála? Ezen gondolkoztam, mikor befejeztem a könyvet, és ha jobban belegondolok, akkor sokban hasonlít az Aranyhaj Flynnjére. És hát a harmadik könyvben ugyebár az Aranyhaj modern feldolgozása lesz, Cress-el a főszerepben, aki ugyebár Rapunzel modern verziója lesz. Na, majd meglátjuk. Nem akarom magamnak lelőni a poént, de lehet, hogy eztán utánakeresek.
A Scarlet ha lehet még jobban tetszett, mint korábban a Cinder, és még mindig imádom az írónő által megalkotott és egyedi világot. Nagyon tetszik a könyvsorozat alapötlete, a modern mesefeldolgozás, melyet jövőbeli sci-fi és fantasy köntösbe csomagolt az írónő. Én fantasy-ként tekintek rá, mert szerintem az elsősorban. El sem tudom mondani mennyire várom a következő részt. Nem tudom, hogy lehetne ezt még fokozni, de remélem az írónőnek sikerülni fog.
Ui: A magyar borító pedig ismét iszonyatosan tetszik. Nagyon találó és remek. A színek, a kompozíció, a kép és a háttér. Minden egyszerűen tökéletes.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/marissa-meyer-scarlet
Értékelés: 5/5*
Kedves Anna!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy neked is ennyire tetszett a második része a sorozatnak! Nagyon remélem, hogy a kiadó mihamarabb hozza a harmadik részt magyarul is! :)
Én is remélem, mert alig várom. :)
Törlés(Sőt, lehet majd ha már nem bírok magammal, akkor angolul is elolvasom. :D)