Hogy a végsőkig kitarts, olyan célt kell választanod, amelyért az életedet is feláldoznád. Az első hullám nyomán sötétség támadt. A második hullámot csak a szerencsések élték túl. A harmadikat pedig a szerencsétlenek. A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?
Nem maradhattam ki én sem a jóból, így ismét elcsábultam egy jelenleg igen népszerű és közkedvelt könyvre, holott inkább próbálok óvakodni attól, amit hirtelen felkap a nagy tömeg. Ugyanis ilyenkor gyakran megesik, hogy én vagyok az egyetlen akinek nem tetszik az adott könyv (vagy akármi) és ettől mindig olyan furán érzem magam. Odakint Amerikában ez az egyik sikerkönyv manapság, a megjelenése után azonnal elkeltek a filmes jogok, sőt már a főszerepre is megtalálták a vezető színésznőt, aki egyébként Chloe Grace Moretz lesz majd. Vagyis nagy a felhajtás Az ötödik hullám körül, és mire észbe kaptam nálunk is megjelent magyarul a Cartaphilus Kiadó gondozásában, így lecsaptam rá.
Habár népszerű és mint említettem felkapott ez a könyv odakint, azért ne legyenek illúzióink. Semmi újat nem hoz, amit ne olvastunk volna már ezerszer valahol máshol. Mielőtt valaki valami új és szuper egyedi történetet vár, szeretném lecsillapítani a kedélyeket. Az ötödik hullám egy középszerű könyv, és az átlagból csak annyi emeli ki, hogyan iszonyat gyorsan és lendületesen lehet olvasni az egyszerű és hétköznapi nyelvezet és a gördülékeny és fiatalos írói stílus miatt. Amúgy semmi újat nem mutat. Látványosan meglovagolja a ma olyannyira divatos disztópia/poszt-apokaliptikus lázat annak minden elengedhetetlen elemével, miközben kapunk egy erős? és bátor? főszereplőt, aki természetesen a kistestvéréért harcol. Ja és ne feledjük a titokzatosan ellenséges természetfeletti lényeket sem, akik minden ifjúsági könyvbe kellenek. Itt űrlényekről beszélhetünk, de hát ezen se lehet manapság meglepődni, hisz az űrlényes téma ma már majdnem annyira népszerű, mint a vámpíros vagy a vérfarkasos.
Tulajdonképpen tetszett a könyv, főleg az első fele, és gyorsan kiolvastam minden középszerűsége ellenére, de azért jobban örültem volna, ha valami egyedit kapok, valamit, ami miatt megértettem volna azt az iszonyat nagy felhajtást, ami odakint van körülötte. Ha nagyon akadékoskodni szeretnék, akkor több dologba beleköthetnék, és sajnos ezt most meg is fogom tenni. Vagyis következzen a víg lista azokról a dolgokról, amik nem tetszettek.
Elsőnek ott van a fő történetszál, amit akár vehetnénk koppintásnak is. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem ez az "űrlények megszállják a Földet és beleköltöznek az emberek testébe" téma kísértetiesen hasonlít Stephanie Meyer A burok című könyvének történetére. Majdnem egy és ugyanaz a könyv fő témája. Gonosz űrlények... pipa. Gonosz űrlények megszállják az emberek testét... pipa. Gonosz űrlények meg akarják ölni az emberiséget, hogy elvegyék tőlük a bolygót... pipa. A megmaradt emberek próbálnak visszavágni... pipa. És a főszereplő beleszeret egy űrlénybe... pipa. Vagyis rengeteg a két könyv között a hasonlóság, és ez engem nagyon zavart.
A másik, ami nagyban rontotta a könyv élvezeti értékét számomra az a szerelmi szál. Ennél irreálisabb és idegesítőbb szerelmi szálat már régen olvastam, és azért is gyűlöltem minden egyes szerelmes jelenetet Cassie és Evan között, mert miután Cassie megismerte a fiút, a lány karaktere egy erős, magabiztos és harcos amazonból egy nyafogó, Evan testére folyamatosan olvadozó kis királykisasszonyba ment át. Cassie kezdeti talpraesett és szimpatikus karaktere rögtön megsemmisült és eztán elkezdtem gyűlölni őt, akit semmi és senki más nem érdekelt ezután már csak Evan és a fiú csodás teste. Komolyan... még az öccsét is elfelejtette egy ideig. Ugyan kit érdekel Sammy, ha itt smárolhat Evannal, akit gyakorlatilag 2 hete ismer és rögtön bele is zúg örökre? Az összes nagy szerelmes jelenetük számomra teljességgel hiteltelen volt, sőt egyenesen irritáló. Mellesleg azt sem értem, hogy Evan miért szeretett bele random módon Cassie-be, ha ezt valaki el tudná nekem magyarázni, annak nagyon hálás lennék.
Igazából azt sajnálom a legjobban, hogy ha nem lett volna benne ez az irritáló szerelmi szál, és ha nem emlékeztetett volna ennyire A burok történetére, akkor talán még az egyik kedvenc könyvem is lehetett volna belőle. Az eleje remekül indult, nagyon jó a hangulata, és úgy éreztem én is részese vagyok Cassie tragikus sorsának, együtt tudtam vele érezni, de miután megjelent a képben Evan... ott romlott el minden. Azért voltak benne szép gondolatok, voltak benne dolgok, amik tetszettek. Egyrészt a váltott nézőpontos történetmesélés nálam mindig nagy előny, főleg ha azt jól meg is írják és indokolt a használata. Az utóbbi nem minden esetben volt most igaz, hisz nem láttam értelmét a Sammy és a Némító nézőpontnak, ezt a kettőt nyugodtan ki lehetett volna hagyni. Cassie karakterét nem szerettem meg, de hát mivel ő a főszereplő, így kénytelen vagyok narrátorként elviselni. Ellentétben vele Bent, alias Zombit viszont nagyon megkedveltem, az ő fejezeteit szívesen olvastam és maga a fiú is érdekes karakter a saját kis privát történetével.
Nekem ez a könyv nem volt több, mint egy átlagosan közepes olvasmány. A remek első felét és a kedvelhető karaktereket sajnos elnyomta az az émelyítően irritáló romantika, amit egyszerűen képtelen voltam elviselni minél jobban haladt előre a történet. Cassie karaktere ugyanolyan irritáló és unszimpatikus, mint a nagy szerelme Evannel, és annyira sajnálom ezt az egészet, mert ha ez nem lett volna benne, akkor sokkal jobban élveztem volna a történetet. Mert abban tényleg lett volna potenciál, még annak ellenére is, hogy manapság az űrlények és a poszt-apokaliptikus könyvek is szinte már a csapból folynak. Csalódott vagyok, és sajnos annyira nem nyerte el a tetszésemet, hogy érdekeljen a folytatás. Pedig lesz folytatás, hisz ez is egy trilógia első része. (Ki gondolta volna?)
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rick-yancey-az-otodik-hullam
Értékelés: 5/3
Habár népszerű és mint említettem felkapott ez a könyv odakint, azért ne legyenek illúzióink. Semmi újat nem hoz, amit ne olvastunk volna már ezerszer valahol máshol. Mielőtt valaki valami új és szuper egyedi történetet vár, szeretném lecsillapítani a kedélyeket. Az ötödik hullám egy középszerű könyv, és az átlagból csak annyi emeli ki, hogyan iszonyat gyorsan és lendületesen lehet olvasni az egyszerű és hétköznapi nyelvezet és a gördülékeny és fiatalos írói stílus miatt. Amúgy semmi újat nem mutat. Látványosan meglovagolja a ma olyannyira divatos disztópia/poszt-apokaliptikus lázat annak minden elengedhetetlen elemével, miközben kapunk egy erős? és bátor? főszereplőt, aki természetesen a kistestvéréért harcol. Ja és ne feledjük a titokzatosan ellenséges természetfeletti lényeket sem, akik minden ifjúsági könyvbe kellenek. Itt űrlényekről beszélhetünk, de hát ezen se lehet manapság meglepődni, hisz az űrlényes téma ma már majdnem annyira népszerű, mint a vámpíros vagy a vérfarkasos.
Tulajdonképpen tetszett a könyv, főleg az első fele, és gyorsan kiolvastam minden középszerűsége ellenére, de azért jobban örültem volna, ha valami egyedit kapok, valamit, ami miatt megértettem volna azt az iszonyat nagy felhajtást, ami odakint van körülötte. Ha nagyon akadékoskodni szeretnék, akkor több dologba beleköthetnék, és sajnos ezt most meg is fogom tenni. Vagyis következzen a víg lista azokról a dolgokról, amik nem tetszettek.
Elsőnek ott van a fő történetszál, amit akár vehetnénk koppintásnak is. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem ez az "űrlények megszállják a Földet és beleköltöznek az emberek testébe" téma kísértetiesen hasonlít Stephanie Meyer A burok című könyvének történetére. Majdnem egy és ugyanaz a könyv fő témája. Gonosz űrlények... pipa. Gonosz űrlények megszállják az emberek testét... pipa. Gonosz űrlények meg akarják ölni az emberiséget, hogy elvegyék tőlük a bolygót... pipa. A megmaradt emberek próbálnak visszavágni... pipa. És a főszereplő beleszeret egy űrlénybe... pipa. Vagyis rengeteg a két könyv között a hasonlóság, és ez engem nagyon zavart.
A másik, ami nagyban rontotta a könyv élvezeti értékét számomra az a szerelmi szál. Ennél irreálisabb és idegesítőbb szerelmi szálat már régen olvastam, és azért is gyűlöltem minden egyes szerelmes jelenetet Cassie és Evan között, mert miután Cassie megismerte a fiút, a lány karaktere egy erős, magabiztos és harcos amazonból egy nyafogó, Evan testére folyamatosan olvadozó kis királykisasszonyba ment át. Cassie kezdeti talpraesett és szimpatikus karaktere rögtön megsemmisült és eztán elkezdtem gyűlölni őt, akit semmi és senki más nem érdekelt ezután már csak Evan és a fiú csodás teste. Komolyan... még az öccsét is elfelejtette egy ideig. Ugyan kit érdekel Sammy, ha itt smárolhat Evannal, akit gyakorlatilag 2 hete ismer és rögtön bele is zúg örökre? Az összes nagy szerelmes jelenetük számomra teljességgel hiteltelen volt, sőt egyenesen irritáló. Mellesleg azt sem értem, hogy Evan miért szeretett bele random módon Cassie-be, ha ezt valaki el tudná nekem magyarázni, annak nagyon hálás lennék.
Igazából azt sajnálom a legjobban, hogy ha nem lett volna benne ez az irritáló szerelmi szál, és ha nem emlékeztetett volna ennyire A burok történetére, akkor talán még az egyik kedvenc könyvem is lehetett volna belőle. Az eleje remekül indult, nagyon jó a hangulata, és úgy éreztem én is részese vagyok Cassie tragikus sorsának, együtt tudtam vele érezni, de miután megjelent a képben Evan... ott romlott el minden. Azért voltak benne szép gondolatok, voltak benne dolgok, amik tetszettek. Egyrészt a váltott nézőpontos történetmesélés nálam mindig nagy előny, főleg ha azt jól meg is írják és indokolt a használata. Az utóbbi nem minden esetben volt most igaz, hisz nem láttam értelmét a Sammy és a Némító nézőpontnak, ezt a kettőt nyugodtan ki lehetett volna hagyni. Cassie karakterét nem szerettem meg, de hát mivel ő a főszereplő, így kénytelen vagyok narrátorként elviselni. Ellentétben vele Bent, alias Zombit viszont nagyon megkedveltem, az ő fejezeteit szívesen olvastam és maga a fiú is érdekes karakter a saját kis privát történetével.
Nekem ez a könyv nem volt több, mint egy átlagosan közepes olvasmány. A remek első felét és a kedvelhető karaktereket sajnos elnyomta az az émelyítően irritáló romantika, amit egyszerűen képtelen voltam elviselni minél jobban haladt előre a történet. Cassie karaktere ugyanolyan irritáló és unszimpatikus, mint a nagy szerelme Evannel, és annyira sajnálom ezt az egészet, mert ha ez nem lett volna benne, akkor sokkal jobban élveztem volna a történetet. Mert abban tényleg lett volna potenciál, még annak ellenére is, hogy manapság az űrlények és a poszt-apokaliptikus könyvek is szinte már a csapból folynak. Csalódott vagyok, és sajnos annyira nem nyerte el a tetszésemet, hogy érdekeljen a folytatás. Pedig lesz folytatás, hisz ez is egy trilógia első része. (
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rick-yancey-az-otodik-hullam
Értékelés: 5/3
Most épp ezt a könyvet olvasom, van még vagy 150 oldalam hátra, de nem zúgtam bele a sztoriba. Talán azért se, mert eddig egyetlen kedvelhető karaktert sem találtam magamnak.
VálaszTörlésAmikor azt olvastam tőled, hogy ott romlott el minden ahol Evan felbukkant, nagyon bólogattam! A szemszöge, plusz Sammy-é úgy érzem csak lapkitöltés. Meg amúgy is, Cassie és Evan fejezetei unalmasak. Ha csak Ben és Cassie nézőpontok lennének, az jó lenne. Plusz, ha a csaj nem kezdene tökösből nyálcsorgatósba átmenni. Kár a karakterért.
Tökéletesen egyetértek veled. :)
Törlés