A mutánsok köztünk élnek. Ez így volt a múltban is, és így lesz a jövőben is. Legfeljebb nem ebben a sorrendben. Az alternatív jövőt, a mutánsok és emberek közti háború újabb fejezetét bemutató filmben az X-Men-mozik mindkét generációja játszik: a több, egymást keresztező idősíkon bonyolódó történetben Xaiver professzor tanítványainak nemcsak az emberekkel és az emberekben örök ellenséget látó mutánsokkal kell megküzdeniük - immár robotokat is bevetnek ellenük. A sok mutánsnak és a sok harcnak egyetlen célja van: meg kell akadályozni egy a jövőben készülő katasztrófát. De erre csak egyféleképpen van lehetőség: meg kell változtatni a múltat. (Forrás: port.hu)
Az év legjobban várt képregényfilmje volt számomra, hiszen az X-Men a második kedvencem a Batman filmek után. Úgy vélem hibáztam, hiszen a film megnézés előtt sok kritikát elolvastam és mindegyikben istenítették azt. Hogy elvileg ez az eddigi legjobb X-Men film, ami valaha készült. Hogy mennyire szuper a történet, hogy mennyire élnek a karakterek a vásznon, hogy mennyire remek az akció, és hogy mennyire jó ötlet volt a jövőt és a múltat egy filmbe egybegyúrni. Nagy elvárásaim voltak, és fel voltam készülve életem eddig legjobb X-Men filmjére. Csalódtam.
Mielőtt azonban érkeznének a feldühödött és támadó kommentek, hogy de azért is szuper a film, akármilyen ostoba is vagyok, hogy ez nem veszem észre, mindenkit megnyugtatok, hogy tetszett a film. Jó volt, élveztem, de mégsem azt kaptam, amit vártam. Néztem a filmet, tetszett, de a végén mégsem éreztem azt a nagy katarzist, amiben reménykedtem. Valami hiányzott nekem, valami nem stimmelt és szomorúan kell megállapítanom, hogy nem értem miért magasztalták a csillagokig ezt a kritikusok. Ismétlem... jó a film, és tetszett, de nem éreztem azt a nagy katarzist. Szerintem nem ez az eddig készült legjobb X-Men film, de azért ott van a jobbak között.
Kezdjük azzal, hogy mi tetszett benne. Imádtam Pietro-t (Petert), és tényleg ő a film egyik üde foltja. Iszonyat keveset szerepelt, de a jelenetei ütnek, és a karakter megérdemelne egy saját filmet, hisz annyi lehetőség van benne. Külön örültem annak, hogy volt egy kis utalás a közte és Magneto közötti kapcsolatról, mert én féltem, hogy ezt ki fogják hagyni. Mellesleg egy irtó tehetséges színész kapta meg Pietro szerepét, az American Horror Story óta imádom Evan Peterst, és remélem a szerep által megkapja az őt illető figyelmet Hollywoodban. (Szerencsére a következő X-Men filmben is szerepelni fog, hurrá!!!) A másik dolog, amit kifejezetten értékeltem, hogy VÉGRE nem Farkas lett a film központja, mint minden korábbi X-Men filmben. Nem tudom miért, de én ki nem állhatom Farkast és a korábbi filmekben irritált, hogy mindig ő volt a középpontban. Itt szerencsére megmaradt mellékszereplők szintjén, és így könnyen el tudtam viselni. Mellesleg igazán jó ötlet volt, hogy belevitték a filmbe a Farkas és Stryker szálat, örültem, hogy így visszautaltak a korábbi filmekre, és nem hagyták figyelmen kívül, hogy Strykernek mekkora szerepe lesz Farkas életében.
Igazából ezt a két dolgot tudnám kiemelni, ami különösen tetszett a filmben, persze ismét hangsúlyozom, hogy jó film ez, csak én valahogy többet vártam. Nagyok voltak az elvárásaim, így csalódtam. Azt nyilatkozták a készítők, hogy ezzel a filmmel fogják megmagyarázni a korábbiakban megjelent logikai bakikat. Némelyik sikerült, némelyik nem, és még azért maradt pár megmagyarázatlan dolog. Nem tudtuk meg, hogy Magneto hogyan kapta vissza az erejét a jövőben, és nem magyarázták el világosan, hogy Charles hogy lehet életben, ráadásul a saját testében. Nem láttam értelmét a sok mellékszereplőnek, akik körülbelül két jelenetben szerepeltek, és aztán meghaltak. Szerintem elég lett volna kevesebb szereplő, és akkor talán több idő maradt volna a karakterfejlődésre.
Mert igen, a film egyrészt a karakterábrázolás hiányosságain csúszott el. Lehet csak én nem értettem, de úgy alapból a múltban, Mystique tulajdonképpen miért is akarta megölni Trasket? Azt értem, hogy a barátai meghaltak, meg minden, de miért csak Trasket akarta ezért megölni? Nem értettem még ezt a Charles-Raven és Erik "szerelmi háromszöget" sem, amit annyira a képembe akartak tolni a készítők, holott semmi alapja sem volt a korábbi film alapján. Annyira nagy drámának akarták a hármójuk kapcsolatát ábrázolni, annyira el akarták velem hitetni, hogy köztük valami szoros kapcsolat van, hogy az egész inkább a visszájára sült el. 10 év telt el az Elsők film óta, és Charles drogos hippiként elvonult önmarcangolásban tengeti napjait, Erik börtönben csücsül, Raven meg járkál a nagyvilágban. Nem mutatták meg nekünk, hogy például Erik és Raven hogyan kerültek szoros kapcsolatba, épp ezért nem tudtam átérezni a köztük lévő "mély" köteléket. Nem értem, hogy Charles miért Erikre haragudott meg azért, mert Raven elment. Nem mintha a lányt annyira noszogatni kellett volna, ment az magától.
Mielőtt megírtam volna ezt a kritikát sokat gondolkoztam azon, hogy vajon miért érzem ezt a csalódást a film megtekintése után, és igazából nem tudom megmondani a pontos okát. Talán a karizmatikus ellenség hiányzott, akivel a csapat szembeszáll a jó ügy érdekében. Itt nem kaptunk egy fő gonoszt, hanem tulajdonképpen az emberiség képviselte ezt a szerepet. Szerintem egy képregényfilmbe mindig kell egy "ellenség", aki ellen harcolnak a jók. Az első filmben ott volt Magneto, a másodikban Stryker, a harmadikban a Főnix, az előzményfilmben pedig Shaw. Itt ez a meghatározó karakter hiányzott. Trask nem számít ennek, hisz ő is iszonyat keveset szerepelt, és akármennyire szeretem a Trónok harcában Peter Dinklage-t, itt olyan halovány volt az alakítása, mintha benne se lett volna a filmben. A magyar hangja meg valami borzalmas, egyáltalán nem illik hozzá.
Csalódva fejeztem a be a filmet, mert nálam nem érte el azt a nagy hatást, mint vártam volna a sok pozitív kritika és nagy elismerés miatt. A történet élvezetes, a karakter jók, habár a főszereplők lehettek volna egy kicsit hangsúlyosabbak, és szerintem jó néhány mellékszereplőt nyugodtan el lehetett volna hagyni, mert nem sok vizet zavartak, és akkor talán több játékidő marad a fontosabbaknak. A jövő és a múlt kölcsönhatásai szépen összeforrtak, mikor kellett és a színészek nagy többsége még mindig remek, habár szerintem most nem volt egyiknek se valami iszonyat nagy feladata. Micheal Fassbander, Jennifer Lawrence és Evan Peters emelkedtek ki a többiek közül, mindhármukat dicséret illeti, habár azért Magneto történetszála lehetett volna egy kicsit összetettebb.
Jó volt a film, de nem annyira, mint vártam. Mindenesetre várom a következő X-Men filmet, remélem az ennél nagyobbat fog ütni, hiszen ehhez minden feltétel adott. Végre kapunk majd egy erős ellenséget Apokalipszis személyében, és VÉGRE újra lesz Gambit, aki bízom benne nagyobb szerepet kap majd, mint az első Farkas filmben. Kár hogy két évet kell rá várni, de reméljük mindez meg fogja érni.
Értékelés: 10/7
Előzetes:
Mielőtt azonban érkeznének a feldühödött és támadó kommentek, hogy de azért is szuper a film, akármilyen ostoba is vagyok, hogy ez nem veszem észre, mindenkit megnyugtatok, hogy tetszett a film. Jó volt, élveztem, de mégsem azt kaptam, amit vártam. Néztem a filmet, tetszett, de a végén mégsem éreztem azt a nagy katarzist, amiben reménykedtem. Valami hiányzott nekem, valami nem stimmelt és szomorúan kell megállapítanom, hogy nem értem miért magasztalták a csillagokig ezt a kritikusok. Ismétlem... jó a film, és tetszett, de nem éreztem azt a nagy katarzist. Szerintem nem ez az eddig készült legjobb X-Men film, de azért ott van a jobbak között.
Kezdjük azzal, hogy mi tetszett benne. Imádtam Pietro-t (
Igazából ezt a két dolgot tudnám kiemelni, ami különösen tetszett a filmben, persze ismét hangsúlyozom, hogy jó film ez, csak én valahogy többet vártam. Nagyok voltak az elvárásaim, így csalódtam. Azt nyilatkozták a készítők, hogy ezzel a filmmel fogják megmagyarázni a korábbiakban megjelent logikai bakikat. Némelyik sikerült, némelyik nem, és még azért maradt pár megmagyarázatlan dolog. Nem tudtuk meg, hogy Magneto hogyan kapta vissza az erejét a jövőben, és nem magyarázták el világosan, hogy Charles hogy lehet életben, ráadásul a saját testében. Nem láttam értelmét a sok mellékszereplőnek, akik körülbelül két jelenetben szerepeltek, és aztán meghaltak. Szerintem elég lett volna kevesebb szereplő, és akkor talán több idő maradt volna a karakterfejlődésre.
Mert igen, a film egyrészt a karakterábrázolás hiányosságain csúszott el. Lehet csak én nem értettem, de úgy alapból a múltban, Mystique tulajdonképpen miért is akarta megölni Trasket? Azt értem, hogy a barátai meghaltak, meg minden, de miért csak Trasket akarta ezért megölni? Nem értettem még ezt a Charles-Raven és Erik "szerelmi háromszöget" sem, amit annyira a képembe akartak tolni a készítők, holott semmi alapja sem volt a korábbi film alapján. Annyira nagy drámának akarták a hármójuk kapcsolatát ábrázolni, annyira el akarták velem hitetni, hogy köztük valami szoros kapcsolat van, hogy az egész inkább a visszájára sült el. 10 év telt el az Elsők film óta, és Charles drogos hippiként elvonult önmarcangolásban tengeti napjait, Erik börtönben csücsül, Raven meg járkál a nagyvilágban. Nem mutatták meg nekünk, hogy például Erik és Raven hogyan kerültek szoros kapcsolatba, épp ezért nem tudtam átérezni a köztük lévő "mély" köteléket. Nem értem, hogy Charles miért Erikre haragudott meg azért, mert Raven elment. Nem mintha a lányt annyira noszogatni kellett volna, ment az magától.
Mielőtt megírtam volna ezt a kritikát sokat gondolkoztam azon, hogy vajon miért érzem ezt a csalódást a film megtekintése után, és igazából nem tudom megmondani a pontos okát. Talán a karizmatikus ellenség hiányzott, akivel a csapat szembeszáll a jó ügy érdekében. Itt nem kaptunk egy fő gonoszt, hanem tulajdonképpen az emberiség képviselte ezt a szerepet. Szerintem egy képregényfilmbe mindig kell egy "ellenség", aki ellen harcolnak a jók. Az első filmben ott volt Magneto, a másodikban Stryker, a harmadikban a Főnix, az előzményfilmben pedig Shaw. Itt ez a meghatározó karakter hiányzott. Trask nem számít ennek, hisz ő is iszonyat keveset szerepelt, és akármennyire szeretem a Trónok harcában Peter Dinklage-t, itt olyan halovány volt az alakítása, mintha benne se lett volna a filmben. A magyar hangja meg valami borzalmas, egyáltalán nem illik hozzá.
Csalódva fejeztem a be a filmet, mert nálam nem érte el azt a nagy hatást, mint vártam volna a sok pozitív kritika és nagy elismerés miatt. A történet élvezetes, a karakter jók, habár a főszereplők lehettek volna egy kicsit hangsúlyosabbak, és szerintem jó néhány mellékszereplőt nyugodtan el lehetett volna hagyni, mert nem sok vizet zavartak, és akkor talán több játékidő marad a fontosabbaknak. A jövő és a múlt kölcsönhatásai szépen összeforrtak, mikor kellett és a színészek nagy többsége még mindig remek, habár szerintem most nem volt egyiknek se valami iszonyat nagy feladata. Micheal Fassbander, Jennifer Lawrence és Evan Peters emelkedtek ki a többiek közül, mindhármukat dicséret illeti, habár azért Magneto történetszála lehetett volna egy kicsit összetettebb.
Jó volt a film, de nem annyira, mint vártam. Mindenesetre várom a következő X-Men filmet, remélem az ennél nagyobbat fog ütni, hiszen ehhez minden feltétel adott. Végre kapunk majd egy erős ellenséget Apokalipszis személyében, és VÉGRE újra lesz Gambit, aki bízom benne nagyobb szerepet kap majd, mint az első Farkas filmben. Kár hogy két évet kell rá várni, de reméljük mindez meg fogja érni.
Értékelés: 10/7
Előzetes:
Én is ugyanezt érzem a filmmel kapcsolatban. :) Egyszerűen hihetetlen, mennyire nem hozta az elvártakat, mert jónak jó volt, de azért nem annyira.... (Imdb: 8,5, rottentomato:92%- ez most komoly?)
VálaszTörlésAzt hittem egyedül leszek a véleményemmel, de jó tudni, hogy ez nem így van. Szerintem sem lett annyira jó ez a film, mint reméltem. És ezt én sajnálom a legjobban. :(
VálaszTörlés