Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindenközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egye fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?
Nem értem mi van manapság a disztópia írókkal, de ez a nem is tudom hányadik könyv, amiben abba botlok, hogy a gyerekszüléssel, az emberiség utódlásával vannak gondok, és ez adja az egész történet alapját. Lehet csak én választottam pont ki két hasonló könyvet, amiben majdnem ugyanaz a probléma forrása, mindenesetre eszembe juttatott még egy harmadik könyvet is, amiben erről van szó. Természetesen nem akarom ezt hibaként felróni, de remélem most egy ideig nem akad hasonló könyv a kezembe. A Hervadás az a könyv, amit régen olvasni szerettem volna, és végre valahára megjelent magyarul, sőt ahogy hallottam a folytatásra se kell sokáig várni. Nem akarok vészmadárkodni (van ilyen szó egyáltalán?), de remélem most bízhatok a Cartaphilus kiadóban, és nem úgy járok, mint Az útvesztő esetében, aminek máig se érkezett meg a második része magyarul.
A Hervadás főszereplője, Rhine, az ő szemén át látjuk a történetet és vele éljük át az egészet. Rhine szülei meghaltak egy robbanásban, így iker bátyjával magukra maradtak és egyedül kell boldogulniuk. Egyik nap mikor Rhine munkát indul keresni, elkapják a Begyűjtők, és aztán eladják egy gazdag férfinak, hogy a felesége legyen és gyerekeket szüljön neki. Az emberiség sorsa itt sem jobb, mint más disztópiákban, a fiatalok nem élnek sokáig, a nők csak 20, míg a férfiak 25 éves korukig. Mindez egy balul elsült kísérlet eredménye és azóta nem tudtak megoldást találni a problémára. Így mindenki hamar megházasodik, gyerekeket szülnek, és hamar meghalnak. Ez az életük rendje. Vannak akik úgy vélik, hogy az emberiség megérdemli a kihalást azok után, amit magával és a bolygóval tett, így ők meg szeretnék akadályozni, hogy a másik fél megtalálja a rejtélyes betegségre az ellenszert. Kutatók és orvosok hada dolgozik és kísérletezik azért, hogy megtalálják a fiatalokat sújtó halálos betegség ellenszerét.
Nem akarok többet elárulni a háttérvilágról, legyen elég annyi, hogy ahogy ennek egy ilyen történet esetében lennie kell, kellően hátborzongató és szomorú ahhoz, hogy egyből bele tudjam magam élni a főhős helyzetébe. Igazából mindkét fél álláspontját meg tudom érteni, talán azoknak van igazuk, akik hagynák, hogy mindenki meghaljon és vége legyen végre a pusztításnak, talán azoknak, akik még nem adták fel, és tovább keresik a gyógymódot. De abban teljesen biztos vagyok, hogy egyikük sem a megfelelő módszerekkel szeretné elérni a céljait. A naturalisták robbantgatnak és szónokolnak, hogy hagyni kell mindent elpusztulni, a kutatók meg mindenkin kísérleteznek, még azon is, aki ebbe beleegyezését se adta. Tényleg kényes a helyzet, de az egyértelmű, hogy mindkét fél nem a megfelelő eszközökkel dolgozik az igazáért.
Ebben a hervadó világban igen értékesek a fiatal lányok, akiket gyakran (mit beszélek, szinte mindig!) akaratuk ellenére rabolnak el, gyűjtenek be, és adnak el gazdag férfiaknak. Rhine így szakad el bátyjától és kerül egy gazdag családhoz, Linden feleségeként másik két lánnyal. Mert igen, itt nem gond a többnejűség, sőt inkább ez az elvárás, hogy minél több gyerek legyen. El sem tudom mondani mennyire tetszett a könyv stílusa és DeStefano valami nagyszerűen tud fogalmazni. Olyan szépen megragadja az érzelmeket, hogy végig teljesen át lehet élni Rhine mi mindenen megy keresztül. Külön tetszett, hogy voltak visszaemlékezések, Rhine folyton a bátyjára gondolt és elmesélt néhány dolgot nekünk a korábbi életükből, így annak ellenére, hogy Rowan tulajdonképpen nem is szerepelt valójában, mégis úgy érzem máris megkedveltem a fiút. Rhine majdnem egy évig ragad abban a házban, miközben folyamatosan a szökést tervezgeti, barátokra lel és szövetségesekre, de semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy elszökjön innen és megkeresse a bátyját, akitől elszakították.
Rhine igazán kedvelhető főhős, reálisan lefestett személyiség, akinek a cselekedeteivel végig egyet tudtam érteni. Nem hisztizett, nem tört össze, nem szállt a fejébe az egész gazdagság, amibe belecsöppent, és tudta mikor mit kell tennie vagy mondania, hogy életben maradjon. Kitartó és erős, nem adta fel a reményt és végig önmaga maradt. A másik két feleség sem törpült el mellette, mint unalmas töltelékkarakterek, sőt ezt a jelzőt szinte senkire se tudnám ráaggatni. Talán csak Gabriel lett számomra semleges, azért mert meg sem ismerhettük igazán. De visszatérve a két másik feleségre. Mindketten teljesen más személyiségek, mint Rhine és az ő reakcióik éppen azért voltak hihetőek. Jenna a legidősebb, komoly lány, akinek a Begyűjtők megölték a húgait, így mindent elvesztett, aki korábban prostituáltként tartotta el magukat, és akinek alig két év van hátra a halálig, beletörődött abba, ami történt, ridegen ellenáll Lindennek és a férfi apjának, miközben mégis segít Rhine-nek. És ott van a harmadik, Cecily, az ártatlan, naiv 13 éves kislány, aki árvaházban nevelkedett és aki úgy érzi, hogy megfogta ezzel az Isten lábát. Ő az egyetlen, aki örül annak, ami velük történt, ő mindent megtenne, hogy Linden és annak apja kedvében járjon. Naiv gyerek csak, mégis komoly dolgok történnek vele és a végére ez megváltoztatja őt. Igazán szép kis háremet alkottak ők hárman, és annak ellenére, hogy voltak nézeteltéréseik imádtam őket együtt.
Két karakter van, akit nem tudok megszeretni, ez Linden és az apja, Vaughn. Linden az a fiú, akihez Rhine-nek és a másik két lánynak feleségül kell mennie, miután annak korábbi felesége és nagy szerelme, Rose, 20 éves korában meghal. Rhine az elején úgy tudja, hogy Linden vette meg őket, hogy ő tehet mindenről, ami velük történt és a fiú kényszeríti őket a házasságra, de aztán kiderül, hogy Linden azt hiszi, hogy a lányok önként jelentkeztek erre. Ezt nem tudtam megérteni. Linden sötét, mint az éjszaka. Az oké, hogy elkényeztetett és 21 éves létére olyan naiv, mint a 13 éves Cecily, meg hogy az apja össze-vissza hazudozik neki, meg, hogy az elején ki van borulva Rose halála miatt, de KÖNYÖRGÖM, vegye már észre, hogy a három lány nem önszántából lett a felesége. Hiszen az első napokban mindannyian halálra voltak rémülve, szomorúak, levertek és haragosak voltak, nem így néz ki egy olyan menyasszony, aki önként vállalja a házasságot.
Jenna végig távol tartotta magát a férfitől, soha nem engedte magához közel igazából a szexen kívül, folyton megvető fejjel méregette és szinte sugárzott a gyűlölet a szeméből. Rhine meg végig távol tartotta magát tőle. NEM IGAZ, HOGY EZT NEM VETTE ÉSZRE! Ezt nehezem hiszem el. Épp ezért nem tudtam Lindent egy cseppet sem sajnálni, inkább csak szánni. Linden apja, Vaughn pedig egy undorító, öreg féreg, akinek semmi és senki nem számít a fián kívül, ő tehet mindenről, ami történik, a fiát hazugságokkal és illúziókkal ámítja, nőket raboltat el, és kényszerít hozzá a fiához, elvileg a gyógymód megtalálásért dolgozik, de szerintem biztosan nem azon ügyködik, hanem valamilyen más terve van, és ezért bárkit képes lenne feláldozni. Az egész ház, amiben éltek olyan kísérteties és ijesztő volt, mint egy halottasház, az írónő ezt olyan szépen tudta érzékeltetni, hogy még én is megborzongtam néha olvasás közben.
Nagyon tetszett a könyv, le sem tudom írni mennyire és remélem tényleg mihamarabb érkezik folytatás magyarul. Linden egyáltalán nem reális és lehetetlen karaktere számomra hiteltelen, nem tudom elképzelni, hogy ennyire ostoba, naiv és vak férfi létezzen a Földön, ez egy kicsit zavar a könyvben, de ezen kívül másba nem nagyon tudok belekötni. Nagyon élveztem. A borító pedig az eredeti, aminek kifejezetten örülök és habár nem szeretem annyira az élőszereplős borítókat, ez mégis levett a lábamról. Ötletes, kiemeli a lényeget és gyönyörű.
Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/lauren-destefano-hervadas
Értékelés: 5/5*
A Hervadás főszereplője, Rhine, az ő szemén át látjuk a történetet és vele éljük át az egészet. Rhine szülei meghaltak egy robbanásban, így iker bátyjával magukra maradtak és egyedül kell boldogulniuk. Egyik nap mikor Rhine munkát indul keresni, elkapják a Begyűjtők, és aztán eladják egy gazdag férfinak, hogy a felesége legyen és gyerekeket szüljön neki. Az emberiség sorsa itt sem jobb, mint más disztópiákban, a fiatalok nem élnek sokáig, a nők csak 20, míg a férfiak 25 éves korukig. Mindez egy balul elsült kísérlet eredménye és azóta nem tudtak megoldást találni a problémára. Így mindenki hamar megházasodik, gyerekeket szülnek, és hamar meghalnak. Ez az életük rendje. Vannak akik úgy vélik, hogy az emberiség megérdemli a kihalást azok után, amit magával és a bolygóval tett, így ők meg szeretnék akadályozni, hogy a másik fél megtalálja a rejtélyes betegségre az ellenszert. Kutatók és orvosok hada dolgozik és kísérletezik azért, hogy megtalálják a fiatalokat sújtó halálos betegség ellenszerét.
Nem akarok többet elárulni a háttérvilágról, legyen elég annyi, hogy ahogy ennek egy ilyen történet esetében lennie kell, kellően hátborzongató és szomorú ahhoz, hogy egyből bele tudjam magam élni a főhős helyzetébe. Igazából mindkét fél álláspontját meg tudom érteni, talán azoknak van igazuk, akik hagynák, hogy mindenki meghaljon és vége legyen végre a pusztításnak, talán azoknak, akik még nem adták fel, és tovább keresik a gyógymódot. De abban teljesen biztos vagyok, hogy egyikük sem a megfelelő módszerekkel szeretné elérni a céljait. A naturalisták robbantgatnak és szónokolnak, hogy hagyni kell mindent elpusztulni, a kutatók meg mindenkin kísérleteznek, még azon is, aki ebbe beleegyezését se adta. Tényleg kényes a helyzet, de az egyértelmű, hogy mindkét fél nem a megfelelő eszközökkel dolgozik az igazáért.
Ebben a hervadó világban igen értékesek a fiatal lányok, akiket gyakran (mit beszélek, szinte mindig!) akaratuk ellenére rabolnak el, gyűjtenek be, és adnak el gazdag férfiaknak. Rhine így szakad el bátyjától és kerül egy gazdag családhoz, Linden feleségeként másik két lánnyal. Mert igen, itt nem gond a többnejűség, sőt inkább ez az elvárás, hogy minél több gyerek legyen. El sem tudom mondani mennyire tetszett a könyv stílusa és DeStefano valami nagyszerűen tud fogalmazni. Olyan szépen megragadja az érzelmeket, hogy végig teljesen át lehet élni Rhine mi mindenen megy keresztül. Külön tetszett, hogy voltak visszaemlékezések, Rhine folyton a bátyjára gondolt és elmesélt néhány dolgot nekünk a korábbi életükből, így annak ellenére, hogy Rowan tulajdonképpen nem is szerepelt valójában, mégis úgy érzem máris megkedveltem a fiút. Rhine majdnem egy évig ragad abban a házban, miközben folyamatosan a szökést tervezgeti, barátokra lel és szövetségesekre, de semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy elszökjön innen és megkeresse a bátyját, akitől elszakították.
Rhine igazán kedvelhető főhős, reálisan lefestett személyiség, akinek a cselekedeteivel végig egyet tudtam érteni. Nem hisztizett, nem tört össze, nem szállt a fejébe az egész gazdagság, amibe belecsöppent, és tudta mikor mit kell tennie vagy mondania, hogy életben maradjon. Kitartó és erős, nem adta fel a reményt és végig önmaga maradt. A másik két feleség sem törpült el mellette, mint unalmas töltelékkarakterek, sőt ezt a jelzőt szinte senkire se tudnám ráaggatni. Talán csak Gabriel lett számomra semleges, azért mert meg sem ismerhettük igazán. De visszatérve a két másik feleségre. Mindketten teljesen más személyiségek, mint Rhine és az ő reakcióik éppen azért voltak hihetőek. Jenna a legidősebb, komoly lány, akinek a Begyűjtők megölték a húgait, így mindent elvesztett, aki korábban prostituáltként tartotta el magukat, és akinek alig két év van hátra a halálig, beletörődött abba, ami történt, ridegen ellenáll Lindennek és a férfi apjának, miközben mégis segít Rhine-nek. És ott van a harmadik, Cecily, az ártatlan, naiv 13 éves kislány, aki árvaházban nevelkedett és aki úgy érzi, hogy megfogta ezzel az Isten lábát. Ő az egyetlen, aki örül annak, ami velük történt, ő mindent megtenne, hogy Linden és annak apja kedvében járjon. Naiv gyerek csak, mégis komoly dolgok történnek vele és a végére ez megváltoztatja őt. Igazán szép kis háremet alkottak ők hárman, és annak ellenére, hogy voltak nézeteltéréseik imádtam őket együtt.
Két karakter van, akit nem tudok megszeretni, ez Linden és az apja, Vaughn. Linden az a fiú, akihez Rhine-nek és a másik két lánynak feleségül kell mennie, miután annak korábbi felesége és nagy szerelme, Rose, 20 éves korában meghal. Rhine az elején úgy tudja, hogy Linden vette meg őket, hogy ő tehet mindenről, ami velük történt és a fiú kényszeríti őket a házasságra, de aztán kiderül, hogy Linden azt hiszi, hogy a lányok önként jelentkeztek erre. Ezt nem tudtam megérteni. Linden sötét, mint az éjszaka. Az oké, hogy elkényeztetett és 21 éves létére olyan naiv, mint a 13 éves Cecily, meg hogy az apja össze-vissza hazudozik neki, meg, hogy az elején ki van borulva Rose halála miatt, de KÖNYÖRGÖM, vegye már észre, hogy a három lány nem önszántából lett a felesége. Hiszen az első napokban mindannyian halálra voltak rémülve, szomorúak, levertek és haragosak voltak, nem így néz ki egy olyan menyasszony, aki önként vállalja a házasságot.
Jenna végig távol tartotta magát a férfitől, soha nem engedte magához közel igazából a szexen kívül, folyton megvető fejjel méregette és szinte sugárzott a gyűlölet a szeméből. Rhine meg végig távol tartotta magát tőle. NEM IGAZ, HOGY EZT NEM VETTE ÉSZRE! Ezt nehezem hiszem el. Épp ezért nem tudtam Lindent egy cseppet sem sajnálni, inkább csak szánni. Linden apja, Vaughn pedig egy undorító, öreg féreg, akinek semmi és senki nem számít a fián kívül, ő tehet mindenről, ami történik, a fiát hazugságokkal és illúziókkal ámítja, nőket raboltat el, és kényszerít hozzá a fiához, elvileg a gyógymód megtalálásért dolgozik, de szerintem biztosan nem azon ügyködik, hanem valamilyen más terve van, és ezért bárkit képes lenne feláldozni. Az egész ház, amiben éltek olyan kísérteties és ijesztő volt, mint egy halottasház, az írónő ezt olyan szépen tudta érzékeltetni, hogy még én is megborzongtam néha olvasás közben.
Nagyon tetszett a könyv, le sem tudom írni mennyire és remélem tényleg mihamarabb érkezik folytatás magyarul. Linden egyáltalán nem reális és lehetetlen karaktere számomra hiteltelen, nem tudom elképzelni, hogy ennyire ostoba, naiv és vak férfi létezzen a Földön, ez egy kicsit zavar a könyvben, de ezen kívül másba nem nagyon tudok belekötni. Nagyon élveztem. A borító pedig az eredeti, aminek kifejezetten örülök és habár nem szeretem annyira az élőszereplős borítókat, ez mégis levett a lábamról. Ötletes, kiemeli a lényeget és gyönyörű.
Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/lauren-destefano-hervadas
Értékelés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése