Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Fülszöveg:
Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.

Egy jó kislány és egy rossz fiú= New Adult könyv (néha Young Adult). Ennyi a kulcs a sikerhez, na meg persze valahogy össze kell őket hozni valami véletlen folytán, hogy aztán ne tudják egymást elkerülni és különböző vicces vagy épp megható szituációkon keresztül pedig egymásba szeressenek. Manapság egyre több ilyen könyv jelenik meg nálunk, nem tudom külföldön mi a helyzet, ott lehet már régóta jelen vannak a piacon, de hozzánk csak az utóbbi évek divathullámával érkezett meg. (Nagyjából együtt az általam csak "szexkönyveknek" nevezett Szürke és társaival). Tisztázzunk valamit rögtön az elején. Általában nem szeretem ezeket a könyveket. Nem kötnek le. Engem nem szórakoztat, hogy arról kell olvasnom 400 oldalán át, hogy egy fiú és egy lány mit bénáznak össze-vissza, amikor a végkifejlet úgyis mindig ugyanaz lesz. Totál happy minden és élünk boldogan amíg meg nem halnak. Néha azért én is felfigyelek egy-egy ilyen könyvre, többségében azt szemelem ki magamnak, amit a nagyközönség imád, és akkor bepróbálkozom vele, hátha most tetszeni fog. Így került a kezeim közé MacGuire könyve.

A történet nem valami bonyolult, már leírtam nagy vonalakban és ott van a fülszöveg is, ezen nincs mit ragozni. A lány és fiú egymásba szeretnek, aztán mikor végre sikerül összejönniük, jönnek a gondok és a kapcsolatuk újabb és újabb veszélybe kerül. Veszekednek, imádják egymást, veszekednek, imádják egymást... igazi Love-Hate kapcsolat, ami Abby és Travis között van, és én imádom az ilyen kapcsolatokat a könyvekben. Már ha valaki jól meg tudja írni. És ez sajnos itt most nem jött össze. Kezdem a jó dolgokkal, mert azért nem olyan rossz könyv ez, nálam egy erős közepes. Az eleje nagyon jól indult, és még élveztem is. Abby egyszerű, de okos lánynak tűnt, gondoltam végre nem egy hisztis libát kapok, vagy egy kis egérkét, Travis pedig menőnek, akiről persze sejteni lehetett, hogy belül csupa szív. (És még finoman fogalmaztam, mert mint később kiderül Travis inkább egy hisztis liba, mint egy menő csávó.)

Vagyis a könyv első fele nekem tetszett. Viccesek voltak a párbeszédek, lekötött az egész huzavona, és ezen én csodálkoztam a legjobban. Travis akkor még érdekes pasinak tűnt. Abby meg normális lánynak, akinek helyén van az esze. Aztán nagyjából a könyv felénél VÉGRE összejöttek, és onnantól a könyv elkezdett idegesíteni. Travis átváltozott egy ősemberré, komolyan, erre nincs jobb szó, aki Abbyt legszívesebb bezárva tartotta volna mindig a lakásában, mert annyira félt, hogy valaki elszereti tőle. Abby lett a mindene, körülötte forogtak a gondolatai, betegesen féltékenyen követte, minden pasit kiütött mellőle, aki csak a lányhoz mert szólni és a lány nélkül esküszöm még levegőt se tudott venni. Travis eztán már nem volt érdekes, hanem egy önbizalom hiányos, veszélyes vadállattá változott, akitől én Abby helyében a lehető legtávolabb menekültem volna.

Nem csak Travis karaktere omlott össze, mint a kártyavár, hanem Abby is teljesen kikelt magából. Persze a múltja miatt sajnáltam én, és megértettem mit miért tesz, az azzal kapcsolatos dolgok még rendjén voltak. De nemcsak Travisra jött rá az őrület, hanem Abby-re szintén. Egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy mit akar. Egyik percben még szakított, aztán féltékenykedett, mert Travis más lányt vitt haza, aztán megint nem akart vele lenni, mert jaj... nem illenek egymáshoz, meg egyéb hülyeségek, aztán vérig sértődött mert Travis a tulajdonaként kezelte (ebben mondjuk megértem), aztán csak nem bírt ki még két napot se nélküle. Értem én mit akart ábrázolni az írónő, hogy a kapcsolat mindkettejükből a legrosszabbat hozza ki, annyira szeretik egymást, de engem a könyv második fele untatott vagy idegesített. Felesleges volt a sok dráma, ott abba kellett volna hagyni, amikor összejöttek elsőnek és akkor ez lett volna a tökéletes könyv.

Ismét bebizonyosodott, hogy ez a műfaj még mindig nem nekem való, vagy csak épp megint egy rossz könyvet fogtam ki a kínálatból. Ne aggódjatok, nem adom fel, próbálkozom még. Mindenesetre ha valaki ilyen könyvet szeretne olvasni, annak sokkal inkább ajánlom Simone Elkeles Tökéletes kémia sorozatát, az eddig az egyetlen, amit imádok ebben a műfajban. Nem rossz könyv a Gyönyörű sorscsapás, tényleg nem, de a második fele miatt csak egy erős közepes. Semmi több. Mindenesetre nem egy sorozat első része, így ez is épp üdítő fejlemény manapság.

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/jamie-mcguire-gyonyoru-sorscsapas

Értékelés: 5/3