Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.
A megjelenése óta olvasni szerettem volna ezt a könyvet. Figyelemfelkeltő volt az fülszöveg, gyönyörű a borító (régen láttam ilyen jót, és egyszerűen nem tudok vele betelni), mégis csak most sikerült megvásárolnom és elolvasnom. Ezt a könyvet meg kellett vennem, mert biztos voltam benne, hogy nem fogom megbánni... és milyen igazam lett. Nagyon tetszett az egész, és biztos a polcomon marad sokáig. Még sok újraolvasás követi majd a mostanit. Egy igazi high-fantasy történet ez ifjúsági köntösbe bújtatva, amiről nem sok jót gondolnék, ha előítéletes lennék. Szerencsére nem vagyok az, annak ellenére, hogy manapság a Könyvmolyképző Kiadó szinte szalagon gyártja az egy kaptafára épülő tini történeteket, amelyek nagy részét kifejezetten unom már. De ez megint csak az én gondom, tudom, hogy sokan szeretik ezeket a történeteket. A lényeg, hogy a megnevezett kiadó ezzel a történettel szerintem most igen bele talált.
A fülszöveg igen szépen összefoglalja miről is szól a könyv, így ezt nem akarom még egyszer leírni. Bár azért megjegyezném egy kicsit mintha eltúlozták volna az egészet. Ugyanis Celaena egyáltalán nem az a kőkemény és könyörtelen lány, akinek el akarják nekünk adni. Egyáltalán nem az... de erről inkább majd a karakterek elemzésénél később. A történet szépen felépített ívben halad előre, E/3. nézőpontos írással, ami nem a kedvencem, de hát ez van. Így több karaktert megismerhetünk közelebbről, mégse szerepelnek annyit és olyan fajsúllyal, hogy indokoltnak éreztem volna, hogy külön saját részeket kaptak. Bár gondolom ennek is inkább később lesz nagyobb jelentősége. Természetesen Celaena szemén keresztül látjuk a dolgok nagy hányadát, de kapunk egy kis Dorian, Chaol, Kaltain és még egy picike király szemszögéből írt részeket is.
A könyv elég vastag, majdnem 550 oldal, szerintem egy kicsit lehetett volna rajta rövidíteni, találtam benne egy-két felesleg részt, amelyeket nyugodtan ki lehetett volna hagyni és a könyv nem vesztett volna az értékéből. Nem pontosan azt kaptam, amire számítottam, hiszen azt hittem a történet tetemes része majd arról fog szólni, hogy képzik ki őket majd a végső párbajra, gondoltam a próbák, a gyakorlások, az edzések lesznek a középpontban, meg a bajnokok közti ellentétek... persze ezek a dolgok is megjelentek, csak nem kaptak olyan nagy szerepet, mint ahogy vártam. Így kissé hiányérzettel fejeztem be a könyvet, a vége se ütött akkorát, mint szerettem volna. A végső párbaj izgalmas volt, de nem olyan nagyszabású, mint reméltem. Véleményem szerint a sok bálozást, a csevegést, a sok könyvolvasást és zongorázást ki lehetett volna hagyni, mert pont ezek voltak azok, amik untattak és amik elrontották valahogy Celaena karakterét.
És akkor így a végén térjünk rá a karakterek kivesézésére. Kezdjük mindjárt a főhőssel, ha már így megemlítettem. A fülszöveg alapján én valami nagyon kemény, jégszívű, koravén lányra számítottam, és az elején ez még stimmelt is. De aztán valahogy Celaena karaktere hirtelen nagy ellentmondásokba keveredett. Persze kemény volt, erős, talpraesett és ravasz. De senki ne próbálja nekem bemesélni, hogy egy könyörtelen orgyilkos imád könyveket olvasni, hogy szeret báli ruhákban flangálni, hogy elolvad egy kiskutya láttán, és hogy gyönyörűen zongorázik. Egy elvileg könyörtelen orgyilkos nem nyafog magában azon, hogy milyen rosszul néz ki, nem érinti mélyen 500 ember halála, hisz maga is rengeteget ölt már. És nem kezd el olvadozni egy jóképű fiú láttán, mint valami szűzlány. Megmondom őszintén épp ezek a dolgok miatt nekem Celaena karaktere rettentően ellentmondásos volt. (Mellesleg azt is nehezen hittem el, hogy pont egy 17 ÉVES lány Adarlan leghíresebb és legügyesebb bérgyilkosa. Valahogy nehéz elképzelnem, pl. a mestere Arobynn biztosan sokkal jobb nála. Tehát ne akarjunk már egy 17 éves lányt valami félelmetes gyilkosnak beállítani, amikor egyáltalán nem az.) Nem azt mondom ezzel, hogy nem kedveltem őt, csak nagyon ellentmondásos volt számomra. Remélem később jobban letisztázódik majd a karaktere.
Ami igazán meglepő, hogy most a többi karakter se tűnt annyira papírmasé figurának, mint várható lett volna. Persze kell ide a szerelmi háromszög, ami még nem az, de nagyon abba az irányba halad, bár ne legyen igazam és akkor én lennék a legboldogabb. Dorian tipikusan az a felelőtlen, szoknyapecér herceg, aki mit nem ad Isten pont abba szeret bele, akibe nem kellene. (Természetesen a bérgyilkos Celaenaba.) Az írónő kedvelhetőre akarta őt megírni, engem mégse hozott lázba. Szerintem Chaol sokkal érdekesebb és szerethetőbb, de hát nekem mindig is a mogorva, kemény és magába zárkózó, bizalmatlan (könyves) pasik voltak a gyengéim, így biztosan sorsszerű, hogy nekem Chaol lett a kedvencem. Aztán ott van még Nehemia hercegnő, akit az elejétől nagyon csípek, neki tuti nagy szerepe lesz még a jövőben, és annak ellenére, hogy az elején nem bírtam Kaltain úrnőt, mégis a végére valamilyen szinten megszerettem a karakterét, habár az elejétől sejtettem, hogy Perrington csak át akarja őt vágni és majd a végén rákenni a dolgokat, ami ugyebár úgy is lett. Érdekel mi lesz vele később.
Persze a könyv nem okoz meglepetéseket, hiszen szerintem mindenki sejtette, hogy Celaena nyeri meg a párbajt, (hisz ha nem így lenne, akkor miről szólna a maradék 5 könyv), így hivatalosan a király bajnoka lett belőle. Közben a mágia is visszatérőben van a világukba, Adarlan királya is gonosz terveket szövöget... nagyon várom a folytatást. Remélem mihamarabb érkezik majd a magyar megjelenés.
UI: A borító csodaszép. Imádom a rajzolt borítókat, tisztára így képzeltem el Celaenat. Tökéletes lett.
Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/sarah-j-maas-uvegtron
Értékelés: 5/5 (Celaena ellentmondásos karaktere néha idegesített, mégis megadtam a max pontot.)
A fülszöveg igen szépen összefoglalja miről is szól a könyv, így ezt nem akarom még egyszer leírni. Bár azért megjegyezném egy kicsit mintha eltúlozták volna az egészet. Ugyanis Celaena egyáltalán nem az a kőkemény és könyörtelen lány, akinek el akarják nekünk adni. Egyáltalán nem az... de erről inkább majd a karakterek elemzésénél később. A történet szépen felépített ívben halad előre, E/3. nézőpontos írással, ami nem a kedvencem, de hát ez van. Így több karaktert megismerhetünk közelebbről, mégse szerepelnek annyit és olyan fajsúllyal, hogy indokoltnak éreztem volna, hogy külön saját részeket kaptak. Bár gondolom ennek is inkább később lesz nagyobb jelentősége. Természetesen Celaena szemén keresztül látjuk a dolgok nagy hányadát, de kapunk egy kis Dorian, Chaol, Kaltain és még egy picike király szemszögéből írt részeket is.
A könyv elég vastag, majdnem 550 oldal, szerintem egy kicsit lehetett volna rajta rövidíteni, találtam benne egy-két felesleg részt, amelyeket nyugodtan ki lehetett volna hagyni és a könyv nem vesztett volna az értékéből. Nem pontosan azt kaptam, amire számítottam, hiszen azt hittem a történet tetemes része majd arról fog szólni, hogy képzik ki őket majd a végső párbajra, gondoltam a próbák, a gyakorlások, az edzések lesznek a középpontban, meg a bajnokok közti ellentétek... persze ezek a dolgok is megjelentek, csak nem kaptak olyan nagy szerepet, mint ahogy vártam. Így kissé hiányérzettel fejeztem be a könyvet, a vége se ütött akkorát, mint szerettem volna. A végső párbaj izgalmas volt, de nem olyan nagyszabású, mint reméltem. Véleményem szerint a sok bálozást, a csevegést, a sok könyvolvasást és zongorázást ki lehetett volna hagyni, mert pont ezek voltak azok, amik untattak és amik elrontották valahogy Celaena karakterét.
És akkor így a végén térjünk rá a karakterek kivesézésére. Kezdjük mindjárt a főhőssel, ha már így megemlítettem. A fülszöveg alapján én valami nagyon kemény, jégszívű, koravén lányra számítottam, és az elején ez még stimmelt is. De aztán valahogy Celaena karaktere hirtelen nagy ellentmondásokba keveredett. Persze kemény volt, erős, talpraesett és ravasz. De senki ne próbálja nekem bemesélni, hogy egy könyörtelen orgyilkos imád könyveket olvasni, hogy szeret báli ruhákban flangálni, hogy elolvad egy kiskutya láttán, és hogy gyönyörűen zongorázik. Egy elvileg könyörtelen orgyilkos nem nyafog magában azon, hogy milyen rosszul néz ki, nem érinti mélyen 500 ember halála, hisz maga is rengeteget ölt már. És nem kezd el olvadozni egy jóképű fiú láttán, mint valami szűzlány. Megmondom őszintén épp ezek a dolgok miatt nekem Celaena karaktere rettentően ellentmondásos volt. (Mellesleg azt is nehezen hittem el, hogy pont egy 17 ÉVES lány Adarlan leghíresebb és legügyesebb bérgyilkosa. Valahogy nehéz elképzelnem, pl. a mestere Arobynn biztosan sokkal jobb nála. Tehát ne akarjunk már egy 17 éves lányt valami félelmetes gyilkosnak beállítani, amikor egyáltalán nem az.) Nem azt mondom ezzel, hogy nem kedveltem őt, csak nagyon ellentmondásos volt számomra. Remélem később jobban letisztázódik majd a karaktere.
Ami igazán meglepő, hogy most a többi karakter se tűnt annyira papírmasé figurának, mint várható lett volna. Persze kell ide a szerelmi háromszög, ami még nem az, de nagyon abba az irányba halad, bár ne legyen igazam és akkor én lennék a legboldogabb. Dorian tipikusan az a felelőtlen, szoknyapecér herceg, aki mit nem ad Isten pont abba szeret bele, akibe nem kellene. (Természetesen a bérgyilkos Celaenaba.) Az írónő kedvelhetőre akarta őt megírni, engem mégse hozott lázba. Szerintem Chaol sokkal érdekesebb és szerethetőbb, de hát nekem mindig is a mogorva, kemény és magába zárkózó, bizalmatlan (könyves) pasik voltak a gyengéim, így biztosan sorsszerű, hogy nekem Chaol lett a kedvencem. Aztán ott van még Nehemia hercegnő, akit az elejétől nagyon csípek, neki tuti nagy szerepe lesz még a jövőben, és annak ellenére, hogy az elején nem bírtam Kaltain úrnőt, mégis a végére valamilyen szinten megszerettem a karakterét, habár az elejétől sejtettem, hogy Perrington csak át akarja őt vágni és majd a végén rákenni a dolgokat, ami ugyebár úgy is lett. Érdekel mi lesz vele később.
Persze a könyv nem okoz meglepetéseket, hiszen szerintem mindenki sejtette, hogy Celaena nyeri meg a párbajt, (hisz ha nem így lenne, akkor miről szólna a maradék 5 könyv), így hivatalosan a király bajnoka lett belőle. Közben a mágia is visszatérőben van a világukba, Adarlan királya is gonosz terveket szövöget... nagyon várom a folytatást. Remélem mihamarabb érkezik majd a magyar megjelenés.
UI: A borító csodaszép. Imádom a rajzolt borítókat, tisztára így képzeltem el Celaenat. Tökéletes lett.
Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/sarah-j-maas-uvegtron
Értékelés: 5/5 (Celaena ellentmondásos karaktere néha idegesített, mégis megadtam a max pontot.)
Hány részes ez a könyv? Légyszi írd le!
VálaszTörlésSzia!
Törlés6 részesre tervezi az írónő, ebből csak kettő jelent meg jelenleg, egy magyarul idáig.
Köszönöm hogy megírtad, de én úgy hallottam, hogy három. ??? :)
VálaszTörlésSzia!
TörlésÉn meg a hatot olvastam valahol, de még semmi se biztos. Majd meglátjuk mi lesz. :)