Senki sem hisz a vámpírokban. Catherine azonban tudja az igazságot. Anyját egy vámpír erőszakolta meg, ezért bosszúból a félvámpír lány évek óta üldözi az élőhalottakat, hátha egyszer a tettes is horogra akad. Egy nap azonban óvatlanul besétál a vámpír fejvadász csapdájába. Bones az egyik vámpírmester, akit gyilkos horda üldöz, így ajánlatot tesz Catnek; együtt talán legyőzhetik a hordát és felkutathatják Cat apját, de ahhoz a lánynak előbb osztoznia kell Bones sorsában; vámpír harcossá kell válnia. Jeaniene Frost Cat és Bones vámpírvadász-sorozata fergeteges sikert arat a vámpírrománc rajongóinak körében. Humorral, érzékiséggel és hihetetlen izgalmakkal teli könyveit felejthetetlen karakterekkel népesíti be.
Ez a könyv már régóta a várólistámon volt, de sajnos meg kellett várnom amíg ki tudom kölcsönözni a könyvtárból, így csak ekkor kezdhettem neki. Ennek pedig most nyáron jött el az ideje. Komolyan mondom szükségem volt már egy ilyen laza, vicces és szórakoztató történetre, amiben nincs idegesítő főhős, nincsen irritáló szerelmi háromszög, és nem disztópia. (Igen, most a disztópiákból egy időre elegem lett.) Ráadásul egy klasszikus vámpíros sztoriról van szó, amilyet már régen olvastam és habár ez már nem tudom hányadik sorozat, amit elkezdek, mégsem bántam meg.
Először is, a történet izgalmas, rejtélyes és egy percig sem lehet unatkozni. Van itt nyomozás ezerrel, persze mivel ez az első kötet így a karakterek bemutatásán és összetalálkozásán/barátkoztatásán van a főbb hangsúly, de ezt sem úgy írja le az írónő, hogy közben halálra unjam magam, hanem mellette ott van a kalandos akció, verekedések és vámpírvadászatok, és érdekes karaktereket vonultat fel előttünk. Tehát a történetre nem lehet panasz, kellően izgalmas, sőt külön tetszett, hogy a vámpírvilág története összekapcsolódott az emberek világával, így mindkét "színtérnek" köze volt a fő konfliktushoz valamennyire.
Aztán itt van az egész vámpírmitológia. Szerencsére Frost nem szakadt el a klasszikus vámpír sémáktól (mint egyesek, és NEM mondok neveket, szerintem mindenki tudja kire gondolok itt), és ez is előnyére vált a történetnek. Persze néhány dolgot megváltoztatott, például itt az ezüstkaró öli meg őket, akkor nem halnak meg a naptól, a szemük zölden izzik, meg miegymás, de ezeket is el tudtam fogadni. Sőt, Frost igen szépen megoldotta ezt a "vámpír gyereket nemz" témát. Először is tudnotok kell, hogy a vámpíros könyvekben azt rühellem a legjobban, mikor kitalálják, hogy a vámpírok tudnak gyereket nemzeni/szülni, ami nos teljességgel lehetetlen biológiailag és pont. Szerintem ezt minden épeszű ember fel tudja fogni, hiszen a vámpírok halottak, és a halottak azok halottak. Ezt nem akarom tovább ragozni.
Habár még ebben a történetben is necces a dolog, de mégis megmagyarázta nekem Frost, és el tudtam fogadni az egészet. Cat ugye félvér, vagyis félig ember és félig vámpír, ami úgy következett be, hogy az apja még újonc vámpír volt, mikor megerőszakolta az anyját, és itt Bones elmondása szerint az újonc vámpírok szervezetében az átváltozásuk után néhány hónapig még emberi szövetek keringenek, vagyis Cat apjának is volt még a szervezetében sperma... vagyis ergo... tényleg meg tudott valakit termékenyíteni. Nos, ezt a magyarázatot teljes mértékkel el tudom fogadni és itt nem zavar ez a félvér téma. (Ellenben például a Twilight-al). Tehát ezért egy hatalmas plusz pont Frost-nak.
Az eredeti borítón Cat. Pontosan így képzeltem el őt. :)
És akkor a végére maradtak a karakterek. Cat nagyon szimpatikus főszereplő, talpraesett, okos, erős, elszántan írtja a vámpírokat, mégis emellett egy önbizalom hiányos fiatal nő, aki nem képes elfogadni önmagát, hogy félig vámpír. Meg szeretne felelni az anyjának, részben miatta kezdte el öldösni a vámpírokat, hogy helyette álljon rajtuk bosszút az apja miatt. Bones is tökéletesen kidolgozott karakter, és persze, hogy ő a kedvesebb vámpír fajta a többiekkel ellentétben, pénzért vadássza le a többi vámpírt, ebből él. Így mikor találkoznak útjaik Cat-el, akkor természetesen rövidesen egymásba bonyolódnak. Tényleg nagyszerű párost alkotnak. Imádom őket. Bones-t és az ő kis Cicuskáját. (Jaj, ez a becenév, az elején annyira idegesített, de a végére már megszoktam.) Mellettük aki még valamennyire szimpatikus volt az Spádé, Bones egyik barátja, remélem később még többet szerepelni fog, és habár Cat anyját párszor fejbe vertem volna, mégis úgy érzem ő is szépen kidolgozott karakter a hányattatott múltjával, a komplexusaival, ami kialakult nála a vele történtek miatt, teljesen érthető miért gyűlöli az összes vámpírt, bár ezt a gyűlöletet nem a lányán kellett volna sokszor levezetnie.
Egy szó mint száz nagyon tetszett a könyv, így természetesen jöhet a folytatás, minden meg van benne, amire nekem szükségem van egy jó könyvben, és a pár szex jelenet se idegesített, mert mellette ott volt az alaposan kidolgozott történet, a szerethető főszereplő páros és a rengeteg kis poén, amit Frost a történetben csempészett az olvasónak.
Ui: A BORÍTÓ VALAMI BORZALMAS! Miért nem lehetett meghagyni az eredetit?
A könyvről:
5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése