A történet:
"Néhány rázós hét után, Chloe King végre kezdi érteni a
dolgokat. Rájött, hogy kicsoda valójában (egy lány macskaszerű szupererőkkel),
hogy hol a helye (otthon az édesanyja mellett) és hogy mit akar tenni valójában
(lógni a barátaival).
Igen, szupererőket kapott, és igen, két rivális csoport
hiszi azt, hogy ő valamiféle „kiválasztott” vezető. De nem, Chloe nem veszi be
ez az ősi harcos dolgot. És egyértelműen nem akar olyan szuperhősös dolgokat
csinálni, mint amilyenek a képregényekben vannak. Chloe számára a
„kiválasztottnak” lenni annyit jelent, hogy azt tehet, amit csak akar, például
több normális és kevesebb „macskaemberes”
dolgokat.
Aztán rátalál egy
vérző barátjára a sikátorban. És ekkor Chloe rájön, hogy az évek óta tartó
vérontásnak még nincs vége. Hogy valójában soha nem is lesz. A Mai-k és a
Tízedik Penge Rendje továbbra is folytatni fogják veszélyes rivalizálásukat.
Egészen addig, amíg Chloe el nem fogadja a végzetét… és véget nem vet a harcoknak."
Chloe végre rájött mit is akar igazán az élettől, és megpróbál visszailleszkedni a normális hétköznapokba és igazán jó volt látni, hogy végre kezd felnőni és felelősségteljesen gondolkozni. Végre rájött, hogy valójában szereti az anyukáját, és hogy mellette a helye, hogy vissza kell mennie az iskolába és bepótolni a lemaradásait, hogy melyik fiút szereti igazán (jaj, ez nagy szívfájdalmam volt, de erről később), és hogy nem mindenki az, akinek mutatja magát. Hogy nem bízhat meg mindenkiben felhőtlenül. És ami a legfontosabb, végre kezdi elfogadni, hogy ki is ő valójában, és hogy nem bújhat el a végzete elől, hanem el kell fogadnia, amit elrendelt neki a sors, és meg kell mentenie a társait, a falkáját, hiszen ő a "kiválasztott".
Chloe karaktere igen sokat változott az első könyvhöz képest és ezt nagyon imádtam. Levetkőzte azokat a szőke libás jellemvonásait, amivel az őrületbe kergetett és komoly, igaz lány vált belőle, aki akár (egyik) életét is hajlandó lenne feláldozni a szeretteiért. A végére megkedveltem, de őszintén. Aztán itt van nekünk Sergei, akit szintén érdekes karakternek gondolok, hiszen ha eltekintünk attól, hogy ártatlanokat gyilkoltatott meg, csakhogy magánál tartsa a hatalmat, valamilyen szinten megértem az indokait. Egész életét a Mai-k megmentésére tette fel, hogy biztos menedéket építsen nekik, hogy összefogja a falkát, hogy igazán erős közösséget kovácsoljon belőlük, és akkor jön egy kislány, aki semmiről nem tud, semmit nem ért és mindent elveszíthet miatta, amiért idáig dolgozott. Persze, hogy féltékeny volt Chloe-ra vagy akár a többiekre, akiket megöletett, és érthető, hogy meg akarta tartani a hatalmat, amiért feláldozta az egész életét. És végül éppen ez okozta a vesztét, hogy olyannal szövetkezett, akivel nem kellett volna, és azt hitte, hogy mindenki fölött tud uralkodni.
Brian-t még mindig nem kedveltem meg és habár sejtettem, hogy Chloe végül őt választja, én mégis Alyec-nek szurkoltam. És az utóbbiról szólva... mégis minek kellett a végén Amy-t és Alyec-et összehozni? Erre mi szükség volt? Nem értem... és nem tetszik. Alyec vagy Chloe-val legyen, vagy inkább senkivel. (De ez csak az én személyes véleményem). Kim még mindig kedvenc maradt. A történet ismét nem túl bonyolult, egy kis csapda és egy kis árulás, meg persze a visszatérő bérgyilkos, akit a lányra küldtek, egy kis verekedéssel körítve. De nem is kell ide bonyolult történet. Ez egy kellemes kis fantasy olvasmány, ami számomra rosszul indult, de aztán csak meg kaptam, amit vártam tőle.
Most nézem a sorozatot, az első évad 10 részből áll, és amint már írtam, eztán elkaszálták mert nem volt nagy a nézettség, de én mégis kíváncsi vagyok mennyiben lett más, mint a könyv. Nos, vannak jó nagy eltérések, de erről majd egy külön posztban.
A könyvről:
5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése