A Bohém rapszódia a Queen zenéjének és a banda rendkívüli énekesének kirobbanó története. Freddie Mercury fittyet hányt a sztereotípiákra és ellenszegült a konvencióknak, így vált belőle a világ egyik legkedveltebb zenésze. Tanúi lehetünk a zenekar üstökösszerű felemelkedésének meghatározó dalaik és forradalmi hangzásuk révén, Mercury féktelen életvitelének a bandára gyakorolt hatásainak, és dicső visszatérésüknek a Live Aiden, ahol a már súlyos betegséggel küzdő Mercuryval az élen a rocktörténelem egyik legnagyszerűbb koncertjét adják. A Queen nem csupán zenekar, hanem egy család is volt, s máig megihletik a kívülállókat, az álmodozókat és a zene szerelmeseit. (Forrás: port.hu)
Korábban is ismertem a Queen zenekar és Freddie Mercury történetét, de ezelőtt be kell vallanom sosem voltam valami nagy rajongó. Rójuk fel mindezt annak, hogy mindössze 1 éves voltam, mikor Freddie meghalt és hát lássuk be a Queen nem az én generációm idején élte a fénykorát. Persze ennek ellenére lehettem volna rajongó, de ez sajnos nem így alakult. Aztán ahogy érkeztek a hírek a filmről és záporoztak az infók és előzetesek, kezdte felkelteni az érdeklődésemet, így gondoltam ezt nekem meg kell néznem. Amúgy is imádom az életrajzi ihletésű, az igaz történet alapján készült filmeket, az pedig csak a hab volt a tortán, hogy zenés filmről van szó. Vagy nagyon béna lesz, vagy nagyot fog ütni, gondoltam én... és szerencsére az utóbbi lett az igaz.
El sem tudom mondani nekem mennyire bejött a film, egyszerűen imádtam az elejétől a végéig. A Queen zenekar befutását követhettük nyomon több mint két órán keresztül, ami habár soknak hangzik, valóban nem az. Ez a két óra olyan gyorsan röppent el a moziban, hogy mire vége lett, csak meglepetten pislogtam, hogy csak ennyi volt. Én néztem volna tovább. A történet kapott egy szép ívet, megelevenednek a leghíresebb számok a képernyőn, és mindez középpontjában természetesen ki más állhatna, mint maga Freddie és az ő összetett és rendkívül karizmatikus személyisége.
Én se tudok mást mondani, mint amit a kritikusok többsége. Rami Malek tökéletes választás volt a szerepre és profi munkát végez a főszerepben. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem csak ő volt remek választás, hanem az együttes másik három tagja szintén. Nem tudom honnan tudtak ennyire hasonló külsőségekkel rendelkező színészeket találni, de mintha mindegyik az ikertestvére lenne a Queen tagjainak. A Bohém rapszódia szerintem egyetlen nagy hibája, hogy nem igazán döntötte el, hogy miről akar tulajdonképpen szólni. Magáról az együttesről és annak az útjáról, vagy inkább Freddie életéről? Kaptunk mind a kettőből, és igazából az egyikből se, ha úgy vesszük. Nem mintha a két dolgot élesen el lehetne különíteni egymástól, nem ezt mondom, de ha már az egyikről van szó, akkor a másik ne kapjon olyan nagy hangsúlyt. Kicsit itt zavar volt a képben, legalábbis számomra. Ha Freddie Mercury életéről kellett volna szólnia a filmnek, akkor elég sok minden kimaradt. Ha pedig magáról az együttesről, akkor Freddie mellett a többiek nagyon el voltak nyomva.
Engem cseppet sem zavartak a filmbeli pontatlanságok, amit a legtöbb kritikus a legnagyobb hibák közé sorolt. Most komolyan mit vártak? Hogy minden egyes dátum, minden egyes mozzanat és történés ugyanúgy fog visszaköszönni? Mi ez kérem szépen? Egy dokumentumfilm? Nem. Ez egy szórakoztató film és nem olyan meglepő, hogy pár dolgot átírtak, kihagytak és miegymás. Nem értem miért ezeken kell lovagolni. Persze kissé idealizált képet kaptunk mindenkiről, és sokakat biztosan ez idegesített leginkább, de számomra mindez eltörpült a film hangulata, a zenék és az érzés mellett, amit adott számomra. Mert a Bohém rapszódia rögtön levett a lábamról és most egy héttel később is a fejemben zakatolnak a dalok és a film majdnem minden egyes mozzanata. (Azóta rengeteget olvastam a Queenről és Freddie Mercury-ról, és el se hiszem, hogy eddig nem voltam oda értük. Miről maradtam én le csak azért mert nem a fénykorukban születtem?)
Személy szerint örülök annak, hogy elkészült a film, mert ennek épp ideje volt ennyi év után. Egy ilyen volumenű zenekar igenis megérdemli, hogy film készüljön róluk. Olvastam egy kritikát, aminek az írója azon nyavalygott, hogy szerinte ez a film csak lehúzás, hogy csak a még két aktív Queen tag újabb pénzbeli forrása és hogy ezzel még az utolsó bőrt is le akarják húzni Freddie-ról és a munkásságáról. Nem értem, hogy lehetett ilyet leírni, mikor ennek a filmnek már jóval korábban el kellett volna készülnie. Általa a fiatalabb generációk megismerhetik az együttest és felfedezhetik maguknak a zenéjüket (mint ahogy én tettem), és ez cseppet sem lehúzás. Ahogy az sem, hogy a Queen zenekar még mindig aktív és más énekesekkel turnéznak manapság. (Jelenleg éppen Adam Lambert a vezető énekesük.) Freddie meghalt, mindenki sajnálja és mindenkinek hiányzik, őt senki se tudja pótolni, ez holt biztos. De ettől nem áll meg az élet. Épp azzal, hogy filmet készítenek róla, épp azzal, hogy még mindig játsszák a dalait és őrzik az emlékét, azzal tisztelegnek előtte.
Freddie elég sajátos életet élt és nem volt mindig egy kedves és szimpatikus ember, ahogy ezt a film korrektül bemutatja. Élvezte az életet ezerrel, tudott bulizni, és még sorolhatnám. Sok kritikus azon akadt fenn, hogy Freddie személyiségét is idealizálta a film és nem olyannak mutatta, amilyen valójában volt. Kérdem én, milyen filmet néztek ezek az emberek? Pont hogy láthattuk Freddie rossz oldalát és a cseppet sem vonzó tulajdonságait, és azzal sem fukarkodtak, hogy a biszexualitásáról, vagy a betegségéről beszéljenek. Mindenből kaptunk, mindenre volt utalás, de gondolom azt senki se akarta volna, hogy a széles vásznon lovagoljon meg egy férfit premier plánban (mellesleg én szívesen megnéztem volna, de a férfi nézőközönség nagy része már egy meleg csóktól is hányingert kap). Sajnálom, ezt nem tudom szebben megfogalmazni, mert egyszerűen nem értem a sok negatív kritikát, amelyek mindezeket kifogásolják és róják fel a film legnagyobb hibáinak. Mintha az első kritikus elkezdte volna az ostobaságait és a többi csak szajkózta volna ugyanazt.
Számomra hihetetlen élmény volt a film és teljesen levett a lábamról. Zenés életrajzi filmnek tökéletes az apróbb csúsztatásai és ferdítései ellenére is, hisz ez egy szórakoztató film. Aki a száraz tényekre kíváncsi, nézzen egy dokumentumfilmet. Kicsit olyan, mint a Killing Bono vagy a Runaways, azokat a filmeket is szerettem a maguk nevében. Az egyetlen problémám, hogy a Live Aid koncert után vége, pedig én szívesen néztem volna tovább a történetet mondjuk Freddie haláláig. Persze mivel ez nem egy Freddie Mercury életrajzi film volt tisztán, így valamilyen szinten érthető, hogy a későbbi évekre már nem tértek ki. Az biztos, hogy a Queen számok most a nagy kedvenceim és hogy a filmet még párszor meg fogom nézni, mert egyszerűen lenyűgöző.
Ui: Szigorúan csak eredeti nyelven, maximum felirattal ajánlom, mert az akcentusok mindent visznek.
Értékelés: 10/10
Előzetes:
El sem tudom mondani nekem mennyire bejött a film, egyszerűen imádtam az elejétől a végéig. A Queen zenekar befutását követhettük nyomon több mint két órán keresztül, ami habár soknak hangzik, valóban nem az. Ez a két óra olyan gyorsan röppent el a moziban, hogy mire vége lett, csak meglepetten pislogtam, hogy csak ennyi volt. Én néztem volna tovább. A történet kapott egy szép ívet, megelevenednek a leghíresebb számok a képernyőn, és mindez középpontjában természetesen ki más állhatna, mint maga Freddie és az ő összetett és rendkívül karizmatikus személyisége.
Queen a filmben
Én se tudok mást mondani, mint amit a kritikusok többsége. Rami Malek tökéletes választás volt a szerepre és profi munkát végez a főszerepben. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem csak ő volt remek választás, hanem az együttes másik három tagja szintén. Nem tudom honnan tudtak ennyire hasonló külsőségekkel rendelkező színészeket találni, de mintha mindegyik az ikertestvére lenne a Queen tagjainak. A Bohém rapszódia szerintem egyetlen nagy hibája, hogy nem igazán döntötte el, hogy miről akar tulajdonképpen szólni. Magáról az együttesről és annak az útjáról, vagy inkább Freddie életéről? Kaptunk mind a kettőből, és igazából az egyikből se, ha úgy vesszük. Nem mintha a két dolgot élesen el lehetne különíteni egymástól, nem ezt mondom, de ha már az egyikről van szó, akkor a másik ne kapjon olyan nagy hangsúlyt. Kicsit itt zavar volt a képben, legalábbis számomra. Ha Freddie Mercury életéről kellett volna szólnia a filmnek, akkor elég sok minden kimaradt. Ha pedig magáról az együttesről, akkor Freddie mellett a többiek nagyon el voltak nyomva.
Engem cseppet sem zavartak a filmbeli pontatlanságok, amit a legtöbb kritikus a legnagyobb hibák közé sorolt. Most komolyan mit vártak? Hogy minden egyes dátum, minden egyes mozzanat és történés ugyanúgy fog visszaköszönni? Mi ez kérem szépen? Egy dokumentumfilm? Nem. Ez egy szórakoztató film és nem olyan meglepő, hogy pár dolgot átírtak, kihagytak és miegymás. Nem értem miért ezeken kell lovagolni. Persze kissé idealizált képet kaptunk mindenkiről, és sokakat biztosan ez idegesített leginkább, de számomra mindez eltörpült a film hangulata, a zenék és az érzés mellett, amit adott számomra. Mert a Bohém rapszódia rögtön levett a lábamról és most egy héttel később is a fejemben zakatolnak a dalok és a film majdnem minden egyes mozzanata. (Azóta rengeteget olvastam a Queenről és Freddie Mercury-ról, és el se hiszem, hogy eddig nem voltam oda értük. Miről maradtam én le csak azért mert nem a fénykorukban születtem?)
Személy szerint örülök annak, hogy elkészült a film, mert ennek épp ideje volt ennyi év után. Egy ilyen volumenű zenekar igenis megérdemli, hogy film készüljön róluk. Olvastam egy kritikát, aminek az írója azon nyavalygott, hogy szerinte ez a film csak lehúzás, hogy csak a még két aktív Queen tag újabb pénzbeli forrása és hogy ezzel még az utolsó bőrt is le akarják húzni Freddie-ról és a munkásságáról. Nem értem, hogy lehetett ilyet leírni, mikor ennek a filmnek már jóval korábban el kellett volna készülnie. Általa a fiatalabb generációk megismerhetik az együttest és felfedezhetik maguknak a zenéjüket (mint ahogy én tettem), és ez cseppet sem lehúzás. Ahogy az sem, hogy a Queen zenekar még mindig aktív és más énekesekkel turnéznak manapság. (Jelenleg éppen Adam Lambert a vezető énekesük.) Freddie meghalt, mindenki sajnálja és mindenkinek hiányzik, őt senki se tudja pótolni, ez holt biztos. De ettől nem áll meg az élet. Épp azzal, hogy filmet készítenek róla, épp azzal, hogy még mindig játsszák a dalait és őrzik az emlékét, azzal tisztelegnek előtte.
Az igazi Queen
Freddie elég sajátos életet élt és nem volt mindig egy kedves és szimpatikus ember, ahogy ezt a film korrektül bemutatja. Élvezte az életet ezerrel, tudott bulizni, és még sorolhatnám. Sok kritikus azon akadt fenn, hogy Freddie személyiségét is idealizálta a film és nem olyannak mutatta, amilyen valójában volt. Kérdem én, milyen filmet néztek ezek az emberek? Pont hogy láthattuk Freddie rossz oldalát és a cseppet sem vonzó tulajdonságait, és azzal sem fukarkodtak, hogy a biszexualitásáról, vagy a betegségéről beszéljenek. Mindenből kaptunk, mindenre volt utalás, de gondolom azt senki se akarta volna, hogy a széles vásznon lovagoljon meg egy férfit premier plánban (mellesleg én szívesen megnéztem volna, de a férfi nézőközönség nagy része már egy meleg csóktól is hányingert kap). Sajnálom, ezt nem tudom szebben megfogalmazni, mert egyszerűen nem értem a sok negatív kritikát, amelyek mindezeket kifogásolják és róják fel a film legnagyobb hibáinak. Mintha az első kritikus elkezdte volna az ostobaságait és a többi csak szajkózta volna ugyanazt.
Számomra hihetetlen élmény volt a film és teljesen levett a lábamról. Zenés életrajzi filmnek tökéletes az apróbb csúsztatásai és ferdítései ellenére is, hisz ez egy szórakoztató film. Aki a száraz tényekre kíváncsi, nézzen egy dokumentumfilmet. Kicsit olyan, mint a Killing Bono vagy a Runaways, azokat a filmeket is szerettem a maguk nevében. Az egyetlen problémám, hogy a Live Aid koncert után vége, pedig én szívesen néztem volna tovább a történetet mondjuk Freddie haláláig. Persze mivel ez nem egy Freddie Mercury életrajzi film volt tisztán, így valamilyen szinten érthető, hogy a későbbi évekre már nem tértek ki. Az biztos, hogy a Queen számok most a nagy kedvenceim és hogy a filmet még párszor meg fogom nézni, mert egyszerűen lenyűgöző.
Ui: Szigorúan csak eredeti nyelven, maximum felirattal ajánlom, mert az akcentusok mindent visznek.
Értékelés: 10/10
Előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése