The 100 (A Visszatérők) 5. évad összegzés

Olyan gyorsan telik az idő, hogy el se hiszem, de mégis véget ért pár napja a legújabb ötödik évad. Tudjátok, hogy mennyire nagy kedvencem a sorozat, és habár voltak mélyrepülései (khm... 3. évad), de még mindig szeretem és amint elkezdődött az új szezon, nyomban rávetettem magam. Ismét 13 részt kaptunk, ami mint bebizonyosodott éppen elég volt, nem kellett ezt tovább nyújtani. Még így is akadtak üresjáratok, lássuk be, egy hosszabb évadnál még több lett volna.

Történetünk hat évvel Primfaya után folytatódik. A csapat három részre szakadt. Az első két-három rész felveszi a három különféle fonalat. Meglátjuk, mi történt az űrbe menekült Bellamy-ékkal, a felperzselt földön ragadt Clarke-al és a kislánnyal, akire rátalált, valamint, hogy miként élték túl az éveket odalent a bunkerben a többiek Octavia vezetésével. A felvezetés és az új erőviszonyok tisztázása után nem sokáig ülhetünk a babérjainkon, mert újabb fenyegetés érkezik. Egy ismeretlen űrhajó jelenik meg a Földön, ami tele van rabokkal, akiket nem éppen jó szándékok vezérelnek.

Ahogy azt a The 100-nál megszokhattuk, nem tökölünk sokáig, igen hamar belecsöppenünk a dolgok sűrűjébe. Ismét a túlélés a tét, hisz mindenki az egyetlen épen maradt területet szeretné megszerezni magának, így hőseink és a rabok hamar egymással szemben találják magukat. A diplomácia mit sem ér, Octavia nem akarja megadni magát, így ennek csakis háború lehet a vége. Kapunk rengeteg izgalmat, fordulatot, árulást és szövetséget, pont ahogy azt korábban megszokhattuk, és sokféle tervet próbálnak megvalósítani a béke érdekében, de ezek mind sorra kudarcot vallanak.

Hol kellene kezdenem? Annyi, de annyi lehetőség volt ebben az évadban és iszonyatosan fájt látni, hogy a nagy részét kiaknázatlanul hagyták, vagy ami még rosszabb, valami baromságot vagy irritálót hoztak ki belőle. Tehát kezdem azzal, ami nem tetszett. Clarke és Octavia mindketten az agyamra mentek, csak épp más okból. Nem tetszett, ahogy ez a két korábban remek karakter kifordult önmagából. Clarke álszentsége nem ismert határokat és nagyjából senki se érdekelte magán és Madin kívül. Korábbi barátait elárulta, otthagyta őket, nem törődve azzal, hogy meghalnak, közben meg Octavia-t ekézte, holott ő sem jobb a másiknál egy cseppet sem. Clarke megérdemelt volna egy-két atyai pofont valakitől, hogy ne játssza itt a szentet.

Aztán ott van Octavia.... te jó ég, mit műveltek ezzel a karakterrel! És ezt nem jó értelemben mondom. Annyira vártam, hogy milyen lesz Octavia vezetőként, és olyan jó dolgokat képzeltem el, de arra álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy rideg és csökönyös diktátort csinálnak belőle. Nem lett volna ezzel gond, ha fokozatosan látjuk az átalakulását, ha reálisan mutatják be, hogy lett olyan, amilyen, de itt sajnos nem ez történt. Persze volt néhány visszaemlékezés, de ennyitől senki se vesz ilyen 180 fokos pálfordulást, mint amilyet Octavia tett. Vagy ha mégis.... akkor legalább hallgat a jó szóra. Indra látta jól a dolgokat a végén... Octavia-nak szimplán agyára ment a hatalom.

Nem tudtam hova tenni a "fő ellenségeket" sem, a rabokat. Az meg sem lep, hogy a nagy részük totál érdektelen és csak a háttérben lebegett a három főbb karakteren kívül. De az a három karakter se sikeredett olyan érdekesre, hogy megkedveljem őket. Dioyza és McCreary voltak azok, akikben lehetett volna potenciál, főleg azt bírtam, ahogy egymás ellen feszültek néha, de mikor kiderült a kis légyottjuk és annak következménye, akkor csak sóhajtoztam nagyokat, hogy ez most komoly? Minek kellett a gyerek ide?
Shaw pedig olyan lapos karakter, hogy mintha ott se lett volna. Raven és ő hogy jöttek össze, azt máig nem értem, de legyen ez csak az én gondom. Biztos sokan szerették őket. Egyik percben még ellenségek voltak, aztán már szerelmesek? Mi van? Sokkal jobban lehetett volna ez az egészet felépíteni és akkor talán még jók is lettek volna együtt.

Voltak persze olyan dolgok is, amik tetszettek. Egyrészt Clarke és Madi anya-lánya kapcsolata, és Madi-t még magában szintén bírtam. Azt hittem idegesítő lesz a kis csaj, de a végére megemberelte magát és egészen ígéretes karakter vált belőle, kíváncsi vagyok mihez kezdenek vele a folytatásban. Bellamy még mindig nagy kedvenc, ő legalább most nem kattant meg, mint Clarke és Octavia, hanem hozta, amiért szeretjük. A "jolly joker" még mindig Murphy, őt nem lehet nem szeretni, hozta is a formáját. Tetszett, ahogy változott Bellamy és Octavia korábbi feltétlen szereteten alapuló testvéri kapcsolata, és ahogy Bellamy mélységesen csalódott a húgában. Valamint tetszett, ahogy Clarke és Bellamy barátságát (sőt talán többet is?) tovább mélyítették. Ha Clarke nem fordult ki volna önmagából, és nem árulta volna el többször Bellamy-t és a többieket az még jobb lett volna, de hát ez van. Úgy tűnik minden évadban meghülyül egy-két főszereplő, ezt el kell fogadnunk.

Az ötödik évad nagy része és főbb történetszálai valahogy nem igazán jöttek be, ezt ennyiből már le tudtátok szűrni és az utolsó összecsapott és kissé össze-vissza részt már meg sem említem. Valami drámaibb összecsapást vártam, Octavia-nak meg kellett volna halnia, az lett volna a remek lezárása a bukott karakterének. A megoldás érdekesre sikeredett és a vége megint izgalmas folytatást ígér, csakis ezért várom a jövőre érkező hatodik évadot. Remélem az nem fog csalódást okozni, mint a mostani.

Értékelés: 10/6

Előzetes: