Fülszöveg:
St. Louis-ban sorra halnak meg a sztriptíztáncosnők, a bizonyítékok pedig nem egy, hanem hét sorozatgyilkos felé mutatnak, egészen pontosan hét vámpír felé, akik élén egy renegát vámpírúr áll. Anitát is bevonják a nyomozásba, és neki is lát a tettesek kézrekerítésének, ám egyre inkább úgy tűnik, hogy egyedül nem fog boldogulni. Könynyen lehet, hogy Jean-Claude, a város vámpírura és a vérleopárd Micah mellett még keserű exszeretője, Richard segítségét is igénybe kell vennie. Anita nyomozását állandó gyanakvás kíséri, ráadásul közben meg kell küzdenie erőteljes, pusztító vágyaival, valamint vámpírokkal, vérfarkasokkal és alakváltókkal, aminek eredményeként a vámpírvadász új és eleddig saját maga előtt is ismeretlen magasságokat és mélységeket fedez fel.
Az utóbbi néhány alkalommal nem valami jó könyveket sikerült kifognom, (és még finoman fogalmaztam), így gondoltam ideje visszatérni a "Jolly Jokerhez", vagyis az Anita Blake könyvsorozathoz. Mindig akkor szoktam előkapni az újabb részt, ha kezdem elveszteni a hitemet a könyvek iránt, (értsd, vagyis a sok rossz olvasmány után). Szépen haladok előre ebben a végtelenített sorozatban és most került sorra a 12. rész. Nagyon sajnálom, de tényleg! Én sajnálom a legjobban, de most ez a könyv se tetszett.
Kezdjük azzal, hogy nem értem miért kellett a könyvet több mint 720 oldalban elnyújtani. Aránytalan a felépítése, nincs normális, a korábbi könyveknél megszokott történetvezetés, hanem tömény szex és unalom, egy némileg odabökött gyilkossági szállal és nulla nyomozással. Ez a Lidérces álmok és ha kihagytam volna, akkor se vesztettem volna semmit a könyvsorozat fő történetéből. Utólag talán jobb is lett volna, ha kihagyom, mert akkor nem vesztegettem volna el rá napokat. Hosszú a könyv az igaz, de inkább amiatt tartott sokáig, mert egyszerűen nem kötött le. Szenvedés volt az olvasás, mondjuk ki őszintén és nem hittem volna, hogy a többi rajongóhoz híven én is elkezdek pampogni egyszer, de úgy tűnik mégis megértük ezt a napot.
Miért imádom az Anita Blake könyveket? Tökös, vicces és életrevaló főszereplő olyan dumával, hogy csak na. A fő történetszál mindig egy nyomozási szál, vagy lehet kettő is, a lényeg, hogy valami természetfeletti gyilkosság van a középpontban, amit Anita-nak kell megoldania. Közben persze kapunk némi magánéleti drámát Anita pasijai és barátai személyében, de eddig ez az egyensúly olyan szépen volt felépítve, ahogy azt kell. Most meg borul minden és a magánéleti dráma és a töménytelen szex veszi át a vezető szerepet, az icike-picike nyomozási szál pedig nem is tudom minek van belerakva, mikor Anita nagyjából telibe sz*rja, hogy ki a gyilkos. Őt most csak az érdekli, hogy mindenkit megfektessen és hogy bővítse a háremét. Mert igen, Anita-nak háreme lett.
Jó tudom, hogy Hamilton a Merry-s könyvsorozatát később írta, és hogy az Anita-s volt előbb, és míg az előzőnél nem volt gondom Merry háremével, mert ott legalább az elejétől fogva erről szólt minden, itt viszont abszolút nem értem ezt a nagy váltást. Nem igaz, hogy nem lenne elég 1 vagy maximum 2 pasi Anita-nak! Nem! Neki kell 5. Mert hogy Jean-Claude, Richard és Micah után sikeresen beújítja még Damiant és Nathanielt is magának. És igen... a sok pasi, sok szexszel jár. A könyv nagy része, olyan 90% biztosan szexről szól. Vagy csinálják vagy arról beszélnek, a lényeg, hogy semmi nem történt ezen kívül csak mellékesen Anita elutazott két gyilkossági helyszínre, hogy aztán ott is d*gjon valakivel. Remélem ezt az ardeur-os dolgot már nem húzza sokáig az írónő, mert ha még sokáig kell erről olvasnom, akkor egy idő után én is meg fogom unni. Pedig kár lenne érte.
Egyetlen pozitívumot azért mindenképp szeretnék megemlíteni, bár ezt is nagyítóval kellett keresnem, mert nem akartam végig csak panaszkodni. Anita már nem a régi, ez vitathatatlan. Nem is azzal van a baj, hogy változik, komolyodik és más lett a szexuális élete és ezzel kapcsolatos véleménye, hanem azzal, hogy ettől az egész könyvsorozat lényege tűnik el és veszik a homályba a sok szex mellett. Azt viszont értékelni szeretném, hogy Anita néha magába néz és rájön, hogy igenis megváltozott és néha még neki is gondot okoz ez a változás, nem csak nekünk. Keresi magában az okokat és van hogy lelkiismeret furdalása van emiatt, amitől legalább a régi Anita marad valamennyire. Jó hogy néha megszólal a lelkiismerete és hogy néha előtörnek a kétségei. Én legalábbis örülök ennek.
Szerintem ez az eddigi leggyengébb Anita Blake könyv és lassan kezdem érteni miért nyavalyog mindenki a könyvsorozat újabb részei miatt. Sajnos ez most nekem se tetszett, mert vontatott volt, mert unalmas, mert a 10. szex után már rohadtul nem érdekelt, hogy Anita éppen kivel hentereg megint össze-vissza, miközben totál hidegen hagyta a gyilkosság és csakis a pasijain járt az esze. Mert igen, már öt van neki. Bőven sok volt ez a 720 oldal, a fele is elég lett volna és a lényegre koncentrálva talán valami jobbat is ki lehetett volna hozni ebből a könyvből. Talán. Ezt már nem tudjuk meg.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése