Fülszöveg:
Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút. Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti.
Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.
Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.
Ez is egyike azon könyveknek, amik már olyan régóta csücsültek a várólistámon, hogy vissza se tudok emlékezni, mikor került oda. Mostanában viszont mikor keresgettem, mit is kellene olvasni, váratlan megakadt a szemem A hamis hercegen, így ezt isteni jelnek vettem és tudtam, hogy eljött az ideje. Így hát kézbe vettem és milyen jól tettem! Imádtam a könyvet az elejétől a végéig.
Nem is tudom hirtelen hol kezdjem, de próbálom rendszerezni a gondolataimat és valamilyen normálisan felépített véleményt átadni számotokra. Ifjúsági könyvként van aposztrofálva, de szerintem elmenne gyerekkönyvnek is. Mondjuk úgy hogy a két műfaj határán táncol, de bármelyik kategóriába soroljuk, ez egy remek történet gyerekeknek és idősebbeknek egyaránt. Természetesen nem én vagyok a célközönség, mégis szeretek ilyen könyveket olvasni, mert hát néha ilyen is kell.
Tulajdonképpen két részre osztható a könyv. Az első részben Sage az ellen hadakozik, hogy Conner őt válassza a bábhercegnek, mert neki esze ágába sincs senkinek sem engedelmeskedni, míg a második részben Sage beszáll a harcba és szent célul tűzi ki, hogy Conner végül őt válassza. Kicsit fura volt, hogy a versengésben csak három fiú volt az ellenfele, lehetett volna sokkal összetettebb a verseny, mint mondjuk az Üvegtrónban volt, ahol Celaena a király gyilkosa címért versenyzett az ellenfeleivel. Elsőnek furcsálltam a dolgot, de aztán rájöttem, hogy jobb ez így, mert ha kevesebb szereplő van, akkor legalább több esélye van annak, hogy mindenki normális karakterkidolgozást kap.
És szerencsére így lett. Nagyon megkedveltem Rodent és Tobiast, és habár ők voltak Sage ellenfelei, mégis voltak olyan pillanatok, amikor szívesebben drukkoltam nekik. Tudjátok miért? Mert mind a két fiúnak tökéletes indoka és motivációja volt arra, hogy ők győzzenek, és mivel tökéletesen együtt tudtam velük érezni, így néha azon kaptam magam, hogy ők bizony sokkal jobban megérdemelnék a "koronát", mint Sage valaha. Tetszett, hogy a három fiú mind más-más dologban hasonlított az elveszett hercegre, és mindenki a saját erősségeit próbálta kihasználni a győzelem érdekében. És ahogy ez ilyenkor lenni szokott, nem mindig voltak segítőkészen egymással, ott próbáltak keresztbe tenni a másiknak, ahol csak tudtak, de valahogy sosem sikerült győznie senkinek sem. Mindig túljártak a másik eszén és mindig valaki más emelkedett ki hármójuk közül.
Aztán persze nem feledkeztem meg Sage-ről sem, mert hát ő a főszereplő és bizony ő a legösszetettebb és legszerethetőbb karakter a könyvben. Rég olvastam már fiú főszereplős könyvet, nagyon ritka az ilyen, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, most is imádtam a fiú főszereplőt. Sage egy bonyolult fiú, pimasz, ravasz, okos és kissé engedetlen, de éppen emiatt nőtt igen hamar a szívemhez, mert az ilyen szeretnivalóan rosszcsont kölyköt csak szeretni lehet. (Na jó, Connernek inkább néha az agyára ment, de az nem számít!:)) Sage roppant okos a korához képest, és ezt gyakran ki is használja, és mikor azt hittem, hogy ez a fiú már nem tud meglepni, akkor vett egy olyan 180 fokos fordulatot a sztori, hogy csak néztem.
Imádom, ha egy könyv meg tud lepni, és ha olyan csavarokat rak bele az író, amit nem látok előre, és itt most éppen ez történt. Ne értsetek félre, azt tudtam, hogy Sage lesz a választott hamis herceg, mert ha nem ő lenne, akkor hogyan folytatódna tovább a történet? Egyértelmű volt, hogy ő fog győzni és valahogy csak rá veszi Connert a dologra, még ha az elején nem is nagyon akarta ezt a szerepet. De mikor kiderült, hogy ki ő valójában, na akkor dobtam egy hátast. Nagyon meglepett ez a fordulat, mert erre semmiképp se számítottam, és itt fordult egy nagyot a sztori. A végén ismét túljárt Conner és mindenki más eszén, és mindenki megkapta azt, amit érdemelt.
Amit még külön értékelni szeretnék a könyvben, hogy nem volt bennem semmilyen szerelmi szál. Ez az egyik nagy előnye a fiú főszereplős/narrátoros könyveknek, mert a fiúk, főleg a tinédzser fiúk nem szoktak a szerelmükről ömlengeni oldalakon át. Szerencsére Sage-nek nem volt semmilyen szerelmi szála, mármint konkrét szerelmi szála, mert azért volt egy kis utalás a dologra, és sejteni lehet, hogy a jövőben nem fogjuk megúszni a dolgot, de ennyit még én is elviselek.
A csavaros történet mellett, a remek főszereplő, Sage és a többi érdekes karakter, az, ami annyira megfogott ebben a könyvben. Nem volt benne semmilyen szerelmi szál, amiért hatalmas plusz pont. Egy izgalmas történetet kellett végigjárnom a karakterekkel együtt, és közben szurkolhattam Sage-nek, hogy elérje azt, amit akar és mindenki megkapja azt, ami neki jár. Remek kis mese ez, szórakoztató, humoros, fordulatos és letehetetlen. Mindenkinek bátran ajánlom és hamarosan jöhet a folytatás.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5
Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fogsz gondolni a könyvről, és nagyon örülök, hogy tetszett, mert én is imádtam a trilógia mindhárom részét :)
VálaszTörlésAnnyit megsúghatok, hogy érdemes folytatni, lesznek még itt izgalmak, és a szerelmi szál miatt sem kell majd aggódnod :)
Minél hamarabb folytatni akarom, mert nagyon tetszett és érdekel a folytatás. Biztos hogy hamarosan sort kerítek rá. :)
Törlés