Pittacus Lore: A negyedik (Lorieni Krónikák 1.)

Fülszöveg:

Pittacus Lore a Lorieni Bölcsek bölcse. Tizenkét éve él a Földön, készül a bolygó sorsát meghatározó, mindent eldöntő háborúra. Tartózkodási helye ismeretlen.

A Lorienről érkeztünk a Földre. Tizenkét évvel ezelőtt. Úgy nézünk ki, mint ti. Ugyanazt a nyelvet beszéljük. Köztetek élünk. De másmilyenek vagyunk. Olyan hatalommal rendelkezünk, amiről nem is álmodhattok. Elképzelni sem tudjátok, milyen erősek és gyorsak vagyunk. Hozzánk hasonló szuperhősökkel eddig csak filmekben vagy képregényekben találkozhattatok, de mi valóban létezünk.

Ez is egy ifjúsági könyvsorozat, ami olyan alapnak számít, mint mondjuk a Harry Potter, a Percy Jackson vagy épp az Alkonyat. Igazából már régóta el akartam kezdeni olvasni, de valahogy mindig jött valami sokkal érdekesebb nála, így folyton a háttérbe szorult. Most viszont keresgélés közben megakadt a szemem az első részen, és tudtam, hogy az isteni sugallat mutatja számomra az utat, hogy mit kell most olvasnom. Így belekezdtem egy újabb hosszú könyvsorozat első részébe, A negyedikbe.

Olvastam én már űrlényes ifjúsági könyvet, mert hát a vámpírok lecsengése után nagyon úgy tűnik, hogy az űrlények az új kedvencek a piacon. de tényleg! Nézzetek csak szét a YA könyvek között és manapság már legalább olyan sok űrlényes témájút találtok, mint vámpírosat. Igazából eddig egyik űrlényes könyv se győzött meg annyira, és sajnos A negyedik se tett rám olyan mély benyomást. Nem olyan rossz ez, és ahogy néztem a folytatások értékeléseit, azokat sokkal jobban kedvelték az olvasók, így bízom benne, hogy később jobban beindulnak az események.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor A negyedik egy tipikus ifjúsági könyv annak minden kliséjével és minden főbb jellemvonásával. Adott nekünk egy főszereplő, aki különleges, és akinek különleges képességei vannak. Ő és a védője a Földön élnek az emberek között rejtőzve, és várják, hogy a fiú képességeinek kiteljesedése után megtalálhassák társaikat és felvehessék a harcot a lorienek ősellenségeivel, a mogadoriakkal. John persze átlagos fiú akar lenni, és amikor új iskolába kerül, akkor szerez magának egy barátot, egy barátnőt, egy fiút, aki folyton cseszteti őt, és higgyetek nekem, tudjátok mi minden következik. Szeretne normális életet élni, és mikor azt hinné, hogy ez lehetséges, akkor kell rájönnie, hogy mégsem az. A mogadoriak rátalálnak és menekülnie kell. Nem valami nagy újdonság a könyv története, olvashattuk már ezerszer csak kicsit más formában, így emiatt sajnos csalódott voltam. Valami egyedibbre számítottam.

John (Negyedik)

Ha már a történet nem nyújtott semmi újat számomra, akkor gondoltam maguk a karakterek fogják a hátukon elvinni a történetet. Persze végül ez se jött be. Sablon karakterek egymás hátán, velük is már találkozhattunk ezer meg ezer könyvben. John az a tipikus főhős, aki különleges, de mégis átlagos szeretne lenni. Aztán ott van a védője, Henri, aki amolyan apafigura és mentor az életében. Majd jön a legjobb barát, Sam, aki kocka és aki persze, hogy hisz a földönkívüliekben. Majd a barátnő, Sarah, aki szép és kedves, és ezen kívül nem sok mást tudunk meg róla, mégis ennyi elég Johnnak ahhoz, hogy menthetetlenül beleszeressen. Aztán Mark sem hiányozhat, Sarah expasija, aki mindent megtesz, hogy megkeserítse John életét. Szóval, hát igen... a karakterek is elég papírmasék, nem nőttek a szívemhez. Talán később, ha jobban megismerjük őket, akkor szerethetőbbek lesznek. Talán Hatodik az egyetlen, aki felkeltette valamennyire a kíváncsiságomat, az ő története például érdekel. Azt hiszem a következő könyv róla is fog szólni.

A háttérvilág bemutatása éppen annyit közöl, hogy azzal az első könyvben tökéletesen megelégedhetünk. Megtudjuk, hogy miért kellett az utolsó megmaradt lorieneknek a bolygójukról a Földre menekülni, és hogy kik ők és mi a feladatuk. Ellenségeik a mogadoriak, akik űrlényként feltüntetett vámpírok egyébként, és akiket csakis a pusztítás éltet. A mogadoriak most Johnékhoz hasonlóan a Földön élnek az emberek között, és ezt a bolygót is szeretnék maguknak megszerezni. Tetszett az ötlet, miszerint a 9 kimentett lorieni gyereket csak sorban lehet megölni, és épp emiatt lett nehéz dolguk a mogadoriaknak. Közülük hárman már meghaltak, de a többi hétre kíváncsi vagyok. Hogy kinek mi a története, milyen képességekkel rendelkeznek és hogy miként fognak majd összekovácsolódni, ha egymásra találnak.

Ez az első rész nem nyűgözött le annyira, mint szerettem volna, inkább csak egy átlagos sorozatkezdő kötetnek mondanám. Arra éppen elég volt, hogy felvezesse az alap helyzetet, hogy megismertesse a fő karaktereket és hogy elindítsa a történetet, de bízom benne, hogy a folytatás ennél sokkal egyedibb és izgalmasabb lesz. A többi könyvről készült értékelés mind ezt bizonyítja, és mivel összességében végül is nem volt ez olyan rossz, hisz a sok klisé ellenére olvastatta magát, így adok még neki esélyt, és valamikor biztos folytatni fogom. Hogy mikor jutok el oda és mikor lesz kedvem hozzá, azt nem tudom, de érdekel annyira a folytatás, hogy egyszer időt szakítsak rá.

Ui: A filmet szintén meg szeretném nézni, habár nem valami pozitívak róla a vélemények, de a hétvégén legkésőbb biztos beiktatom valamikor.

További információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/pittacus-lore-a-negyedik

Értékelés: 5/4