Paige a Csontszüret sorozat első kötetének végén kiszabadul a Sheol I brutális világából, de a bajok csak most kezdődnek: sok szökevény még mindig bujkál, őt pedig mind közül a legveszélyesebbnek nyilvánították… Ahogy a Scion mindent látó szeme Paige után fordul, a mímeslordok és mímeskirálynők bandái számára összehívják az Abnormális Unió tanácsát. Jaxon Hall és a Hét Pecsét vezető szerepre készül, de egy végzetes fenyegetés híre terjed a látók között, és mindenhol sötét titkok sejlenek.
Emlékszem, hogy az első részre csakis azért figyeltem fel, mert akkora nagy "hype" alakult ki körülötte, hogy akkor se tudtam volna észrevétlenül elmenni mellette, ha akartam volna. Sokan pozitívan nyilatkoztak a Csontszüretről, de persze becsúszott a sok pozitív kritika mellé néhány negatív is, így hosszasan gondolkoztam, hogy kell-e ez nekem vagy sem. Végül rászántam magam, és elolvastam az első részt. Összességében tetszett, de azért néhány dologgal nem értettem egyet, így habár voltak hibái, mégis felkeltette annyira az érdeklődésemet, hogy olvassam majd a folytatást.
Hosszú idő után megérkezett magyarul a könyvsorozat második része, mely A Mímes Rend címet kapta és melyben tovább folytatódik Paige és a többi Látó harca a világot megszálló rephaiták ellen. A könyv pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész befejeződött. Paige és a többiek sikeresen megszöktek a táborból, ahol hosszú hónapokon keresztül fogva tartották őket, és az élet visszatér a normális kerékvágásba. Már amennyire normális lehet egy Látó élete. Paige újra Jax jobbkeze lesz és Sápadt Álmodóként tovább dolgozik neki, de képtelen elfelejteni mindazt a sok szörnyűséget, amit a táborban átélt a kegyetlen rephaiták miatt. Tudja, hogy a világ veszélyben van, és szeretne tenni valamit, ehhez azonban olyan tettekre kell elszánnia magát, ami lehet, hogy meghaladja még az ő képességeit is. Paige eldönti, hogy a világnak ideje tudomást szerezni a rephaitákról és sötét testvéreikről, az emitákról, így mindent megtesz, hogy nyilvánosságra hozza a létezésüket.
Rögtön azzal kezdeném, hogy A Mímes Rend sokkal jobb lett, mint a Csontszüret volt, látszik, hogy az írónő meghallgatta a negatív visszajelzéseket, vagy lehet csak magától javította a hibákat, ki tudja, a lényeg, hogy nekem ez a könyv sokkal jobban tetszett. A történet pörög ezerrel, a karakterek sokkal közelebb kerültek hozzám, a szerelmi szál szerencsére elég kicsi ahhoz, hogy még elviselhető legyen, és van itt minden, ami kell egy izgalmas fantasy történetbe. Rengeteg kaland és akció, egy egyre erősebb és elszántabb főhősnő, akinek drukkolni lehet. Szövetségek, árulás, rejtélyek és gyilkosságok és mindez olyan jól adagolva, hogy a könyv rögtön beszippant és aztán nem ereszt el.
Kezdjük először a pozitívumokkal. Paige rengeteget változik és fejlődik, szerencsére pozitív irányba. Az első részben nem kedveltem meg igazán, mert voltak olyan ostoba húzásai, ami miatt egyszerűen nem láttam benne azt az okos, ravasz és körmönfont fiatal lányt, akinek mindenki leírta. Itt azonban végre megcsillantak azok a képességei, ami miatt oly sokan félnek tőle és amiért oly sokan csodálják. Sok szörnyűség történt vele Sheolban, és ettől látványosan megkeményedett. Vissza kell térnie a Hét Pecséthez és újra Jaxonnak kell dolgoznia, hisz nem nagyon van más lehetősége, de mikor elhatározza, hogy mit kell tennie, akkor okosan és taktikusan halad előre a céljai felé. Leleplezi a Mímes Rend korrupcióját, szövetségeket köt ott ahol kell, szembeszáll azzal, akivel szükséges, és keményed küzd a célokért, amiket kitűzött maga elé. Edzi magát fizikailag, edzi a képességét is.
Miközben törtetően és bizakodva halad a céljai felé, közben kétségek gyötrik. Egyrészt szeretné megvédeni a vele szökött többi rabot is, hogy eztán nyugodtan élhessenek, másrészt el kell kerülnie a Scion hatóságait, mert körözött bűnöző révén mindenki rá vadászik. Emellett nehezére esik visszailleszkedni a régi életébe, hogy újra Jaxonnak dolgozzon. A társai megmentették az életét, és ezért Jaxon azt várja el tőle, hogy újra neki dolgozzon engedelmesen. Mégis, az eltérő céljaik és érdekeik egymás ellen fordítják őket, így Paige akármennyire tiszteli és felnéz a mentorára, akármennyire szereti a maga módján, kénytelen elárulni őt.
Paige úgy gondolja, hogy a legfontosabb a rephaiták elleni harc és hogy mindenki tudomást szerezzen a létezésükről, míg Jaxont csak saját mímeslord hatalmának megtartása és esetleges kiterjesztése foglalkoztatja. Leginkább a kettejük közti "hatalmi harc" az, ami tetszett a könyvben. Érdekes volt végig olvasni, ahogy Paige és Jaxon egymásnak feszülnek, ahogy egyre inkább szembe kerülnek egymással, és az ellentéteik a könyv végi nagy összecsapásban érik el a csúcspontot. Jaxon egy remek karakter, a kedvencem jelenleg, és a vele kapcsolatos nagy csavar a könyv végén... hát arra cseppet sem számítottam, de iszonyatosan tetszik.
Örültem annak is, hogy ebben a könyvben a rephaiták a háttérbe szorultak, hisz az első rész gyakorlatilag róluk szólt, és helyettük most a Mímes Rend titkai és rejtélyei kerültek a középpontba. Végre jobban megismerhettük a Látók világát és szervezetét, végre kiderült micsoda korrupció gyökeredzik a szervezet mélyén, és pont azok a legnagyobb árulók és cselszövők, akikről Paige sosem gondolta volna. Maga a Hét Pecsét tagjai is sokkal többet szerepelnek, így jobban meg lehet ismerni őket, és már meg is tudtam különböztetni, hogy ki kicsoda, míg az előző részben azért még kevertem őket. Nem csak a Látokról hullt le a lepel, hanem a rephaiták történetéről szintén, így akinek maradtak kérdései velük kapcsolatban, az nyugodjon meg, itt mindent megtudhat róluk. Hogy honnan jöttek és kik/mik ők tulajdonképpen.
Sajnos két dolgot mindenképp meg kell említenem, mert a negatív dolgok mellett sem mehetek el szó nélkül. Az egyik ami nem tetszett az maga a szerelmi szál. Az első részben se lett a kedvencem, egyszerűen nem értettem azt a hirtelen vonzódást és szenvedélyt, ami kialakult Paige és fogva tartója Arcturus, a Nagymester közt. Paige félt tőle és gyűlölte, aztán meg váratlanul egymásnak estek, ami számomra teljesen hiteltelen volt. Nem értem én, hogy ezek ketten mit szeretnek egymásban. Most folytatódik a "kapcsolatuk", már ha lehet ezt kapcsolatnak nevezni, és én még mindig nem értem mit szeretnek egymásban, de lehet, hogy ez megint csak engem zavart. Annyi pozitívum azért mindenképp volt ezzel kapcsolatban, hogy szerencsére a szerelmi szál a történet igen csekély részét képezi, így nem kellett őket elviselnem sokáig. A másik, amit nem tudok hova tenni és amit szintén meg kell említenem a magyar borító. Őszintén megmondom nem értem a fekete macskát, hisz a történetben semmi utalás nem volt rá, mellesleg nekem úgy összességében se nyerte el a tetszésemet a magyar borító. Szerintem az eredeti borító ezerszer jobb lett volna, de biztosan volt oka annak, hogy végül nem az lett. A lényeg, hogy a magyar borító senkit se tántorítson el a könyvtől.
A Mímes Rend szinte minden téren sokat fejlődött az előző részhez képest. A történet összetettebb és izgalmasabb, van itt minden, ami egy remek könyvhöz kell. Kényszerű szövetségek, árulás, gyilkosság és halál. A karakterek sokkal közelebb kerültek a szívemhez és Paige végre tényleg kezd azzá az erős, ravasz és eltökélt fiatal lánnyá válni, aminek eddig is mindenki tartotta. Jaxon a nagy kedvencem, és imádtam, ahogy zsinóron rángatta a többieket, és ahogy próbálta "betörni" Paige-t, hogy újra engedelmeskedjen neki. Szerencsére a szerelmi szál igen csekély, így nem zavart annyira, mint amire számítottam. Az írónő látványosan sokat fejlődött az első rész óta, és ennek meg is lett az eredménye. Remélem így folytatja tovább, és később sem kell csalódnom. Várom a harmadik részt, az biztos.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/samantha-shannon-a-mimes-rend
Értékelés: 5/5
Hosszú idő után megérkezett magyarul a könyvsorozat második része, mely A Mímes Rend címet kapta és melyben tovább folytatódik Paige és a többi Látó harca a világot megszálló rephaiták ellen. A könyv pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész befejeződött. Paige és a többiek sikeresen megszöktek a táborból, ahol hosszú hónapokon keresztül fogva tartották őket, és az élet visszatér a normális kerékvágásba. Már amennyire normális lehet egy Látó élete. Paige újra Jax jobbkeze lesz és Sápadt Álmodóként tovább dolgozik neki, de képtelen elfelejteni mindazt a sok szörnyűséget, amit a táborban átélt a kegyetlen rephaiták miatt. Tudja, hogy a világ veszélyben van, és szeretne tenni valamit, ehhez azonban olyan tettekre kell elszánnia magát, ami lehet, hogy meghaladja még az ő képességeit is. Paige eldönti, hogy a világnak ideje tudomást szerezni a rephaitákról és sötét testvéreikről, az emitákról, így mindent megtesz, hogy nyilvánosságra hozza a létezésüket.
Rögtön azzal kezdeném, hogy A Mímes Rend sokkal jobb lett, mint a Csontszüret volt, látszik, hogy az írónő meghallgatta a negatív visszajelzéseket, vagy lehet csak magától javította a hibákat, ki tudja, a lényeg, hogy nekem ez a könyv sokkal jobban tetszett. A történet pörög ezerrel, a karakterek sokkal közelebb kerültek hozzám, a szerelmi szál szerencsére elég kicsi ahhoz, hogy még elviselhető legyen, és van itt minden, ami kell egy izgalmas fantasy történetbe. Rengeteg kaland és akció, egy egyre erősebb és elszántabb főhősnő, akinek drukkolni lehet. Szövetségek, árulás, rejtélyek és gyilkosságok és mindez olyan jól adagolva, hogy a könyv rögtön beszippant és aztán nem ereszt el.
Kezdjük először a pozitívumokkal. Paige rengeteget változik és fejlődik, szerencsére pozitív irányba. Az első részben nem kedveltem meg igazán, mert voltak olyan ostoba húzásai, ami miatt egyszerűen nem láttam benne azt az okos, ravasz és körmönfont fiatal lányt, akinek mindenki leírta. Itt azonban végre megcsillantak azok a képességei, ami miatt oly sokan félnek tőle és amiért oly sokan csodálják. Sok szörnyűség történt vele Sheolban, és ettől látványosan megkeményedett. Vissza kell térnie a Hét Pecséthez és újra Jaxonnak kell dolgoznia, hisz nem nagyon van más lehetősége, de mikor elhatározza, hogy mit kell tennie, akkor okosan és taktikusan halad előre a céljai felé. Leleplezi a Mímes Rend korrupcióját, szövetségeket köt ott ahol kell, szembeszáll azzal, akivel szükséges, és keményed küzd a célokért, amiket kitűzött maga elé. Edzi magát fizikailag, edzi a képességét is.
Miközben törtetően és bizakodva halad a céljai felé, közben kétségek gyötrik. Egyrészt szeretné megvédeni a vele szökött többi rabot is, hogy eztán nyugodtan élhessenek, másrészt el kell kerülnie a Scion hatóságait, mert körözött bűnöző révén mindenki rá vadászik. Emellett nehezére esik visszailleszkedni a régi életébe, hogy újra Jaxonnak dolgozzon. A társai megmentették az életét, és ezért Jaxon azt várja el tőle, hogy újra neki dolgozzon engedelmesen. Mégis, az eltérő céljaik és érdekeik egymás ellen fordítják őket, így Paige akármennyire tiszteli és felnéz a mentorára, akármennyire szereti a maga módján, kénytelen elárulni őt.
Paige úgy gondolja, hogy a legfontosabb a rephaiták elleni harc és hogy mindenki tudomást szerezzen a létezésükről, míg Jaxont csak saját mímeslord hatalmának megtartása és esetleges kiterjesztése foglalkoztatja. Leginkább a kettejük közti "hatalmi harc" az, ami tetszett a könyvben. Érdekes volt végig olvasni, ahogy Paige és Jaxon egymásnak feszülnek, ahogy egyre inkább szembe kerülnek egymással, és az ellentéteik a könyv végi nagy összecsapásban érik el a csúcspontot. Jaxon egy remek karakter, a kedvencem jelenleg, és a vele kapcsolatos nagy csavar a könyv végén... hát arra cseppet sem számítottam, de iszonyatosan tetszik.
Örültem annak is, hogy ebben a könyvben a rephaiták a háttérbe szorultak, hisz az első rész gyakorlatilag róluk szólt, és helyettük most a Mímes Rend titkai és rejtélyei kerültek a középpontba. Végre jobban megismerhettük a Látók világát és szervezetét, végre kiderült micsoda korrupció gyökeredzik a szervezet mélyén, és pont azok a legnagyobb árulók és cselszövők, akikről Paige sosem gondolta volna. Maga a Hét Pecsét tagjai is sokkal többet szerepelnek, így jobban meg lehet ismerni őket, és már meg is tudtam különböztetni, hogy ki kicsoda, míg az előző részben azért még kevertem őket. Nem csak a Látokról hullt le a lepel, hanem a rephaiták történetéről szintén, így akinek maradtak kérdései velük kapcsolatban, az nyugodjon meg, itt mindent megtudhat róluk. Hogy honnan jöttek és kik/mik ők tulajdonképpen.
A Hét Pecsét tagjai: Danica, Nadine, Ezekiel, Jaxon, Paige, Nik és Eliza
Sajnos két dolgot mindenképp meg kell említenem, mert a negatív dolgok mellett sem mehetek el szó nélkül. Az egyik ami nem tetszett az maga a szerelmi szál. Az első részben se lett a kedvencem, egyszerűen nem értettem azt a hirtelen vonzódást és szenvedélyt, ami kialakult Paige és fogva tartója Arcturus, a Nagymester közt. Paige félt tőle és gyűlölte, aztán meg váratlanul egymásnak estek, ami számomra teljesen hiteltelen volt. Nem értem én, hogy ezek ketten mit szeretnek egymásban. Most folytatódik a "kapcsolatuk", már ha lehet ezt kapcsolatnak nevezni, és én még mindig nem értem mit szeretnek egymásban, de lehet, hogy ez megint csak engem zavart. Annyi pozitívum azért mindenképp volt ezzel kapcsolatban, hogy szerencsére a szerelmi szál a történet igen csekély részét képezi, így nem kellett őket elviselnem sokáig. A másik, amit nem tudok hova tenni és amit szintén meg kell említenem a magyar borító. Őszintén megmondom nem értem a fekete macskát, hisz a történetben semmi utalás nem volt rá, mellesleg nekem úgy összességében se nyerte el a tetszésemet a magyar borító. Szerintem az eredeti borító ezerszer jobb lett volna, de biztosan volt oka annak, hogy végül nem az lett. A lényeg, hogy a magyar borító senkit se tántorítson el a könyvtől.
A Mímes Rend szinte minden téren sokat fejlődött az előző részhez képest. A történet összetettebb és izgalmasabb, van itt minden, ami egy remek könyvhöz kell. Kényszerű szövetségek, árulás, gyilkosság és halál. A karakterek sokkal közelebb kerültek a szívemhez és Paige végre tényleg kezd azzá az erős, ravasz és eltökélt fiatal lánnyá válni, aminek eddig is mindenki tartotta. Jaxon a nagy kedvencem, és imádtam, ahogy zsinóron rángatta a többieket, és ahogy próbálta "betörni" Paige-t, hogy újra engedelmeskedjen neki. Szerencsére a szerelmi szál igen csekély, így nem zavart annyira, mint amire számítottam. Az írónő látványosan sokat fejlődött az első rész óta, és ennek meg is lett az eredménye. Remélem így folytatja tovább, és később sem kell csalódnom. Várom a harmadik részt, az biztos.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/samantha-shannon-a-mimes-rend
Értékelés: 5/5
A könyvet és az előolvasási lehetőséget köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése