Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban.
Mostanában próbálok olyan könyveket olvasni, amelyek már régóta a várólistámon vannak, így szedtem elő a Csodák korát, amire nagyon kíváncsi voltam. A fülszöveg alapján szerintem teljesen egyértelmű, hogy ez egy poszt-apokaliptikus történet, de azok közül egy olyan, amivel én még nem találkoztam. Hiszen általában a világvége történetek már ott kezdődnek, hogy ki tudja hány évvel ezelőtt elpusztult a világ, és hogy aztán hogyan élnek a túlélők, mivel kell megküzdeniük, mennyivel más az életük. Ennél a könyvnél ez nem így van, Walker története éppen a világ lassú változását, jobban mondva pusztulását mutatja be. Most pont annak lehetünk szemtanúi, hogy milyen az, mikor a világ lassan, de annál látványosabban megváltozik, és hogy ezzel a problémával hogyan próbálnak megküzdeni az emberek. Julia 23 éves korában meséli el, hogy milyen volt 11 éves gyerekként átélnie ezeket a dolgokat.
Senki nem látta előre, és az elején csak kis jelek utaltak rá, hogy a világ megváltozott. Csak néhány perccel nőtt meg a napok száma, aztán egy bizonyos idő múlva már néhány órával, és utána pedig hetekkel. Az elején könnyebb volt alkalmazkodni, de aztán egyre nehezebb lett minden. A kormány megpróbált úrrá lenni a pánikon és kezelték a gondok egy részét, de azzal csak még tovább rontottak a helyzeten. Igazából semmi félelmetes nem volt abban, ahogy a világ megváltozott, gondolhatnánk ezt, hisz ki ne örülne annak, ha nem csak 24 órából állna egy nap, hanem mondjuk harmincból vagy ötvenből? Ez ennél sokkal bonyolultabb, hiszen a Föld lassulásának szinte mindenre van hatása, több lett a napfény, erősebb a sugárzás, csökkent az elektromos mágneses mező ereje, és még sorolhatnám mi minden történt. A lényeg, hogy a világ és a környezet pusztulásával az emberek szintén veszélybe kerültek.
A könyv tulajdonképpen egy poszt-apokaliptikus történet lenne, mégis nem ezen van a hangsúly. Ez csak a hátteret adja a történethez, ez csak a körülményeket szolgáltatja. Hőseink nem a világ megmentésén munkálkodnak, nem próbálják megmenteni az emberiséget, nem harcolnak semmilyen ellenséggel, hanem csak próbálnak túlélni. A főszereplő sem egy szokványos tizenéves, vagyis valamilyen értelemben nem egy tipikus ifjúsági könyvről van szó, hiszen Julia 11 éves korában éli át ezeket a dolgokat. Tulajdonképpen még csak egy gyerek, egy egyke, aki szüleivel él együtt, aki csendes, magányos, és akinek csak egy barátja van. A könyv igazából arról szól, hogy egy ilyen egyre kilátástalanabb helyzetben, hogyan próbál tovább élni egy átlagos család, és egy átlagos gyerek, miközben körülöttük lassan, de véglegesen minden megváltozik.
Julia és családja drámája áll a középpontban, az, hogy miképp reagálnak erre a kilátástalan helyzetre. A szülei alapvetően másképp vélekednek a helyzetről, az apja higgadt és próbál racionálisan gondolkozni, míg az anyja már az elején kétségbeesik, készleteket kezd el tárolni, idegesen figyeli az újabb és újabb híreket, míg maga Julia gyerekként nem is igazán látja át a helyzet komolyságát. Persze érzékeli a világban bekövetkezett változásokat, de igazából abból érzi, hogy semmi sincs rendjén, ahogy a körülötte lévők élete és hozzá fűződő viszonyuk mennyire átalakul. Miközben az emberiség kettészakad az új "időszámítás" miatt, Julia elveszti legjobb barátnőjét, majd pedig a változások miatt kialakult új betegségnek köszönhetően pedig első gyerekkori szerelmét. A szülei kapcsolata se marad felhőtlen, és magában fel kell dolgoznia azt, hogy az apja megcsalta az anyját egy másik nővel, és majdnem ott is hagyta őket.
Igazából az a szörnyű ebben a könyvben, legalábbis szerintem, hogy ez nem csak egy légből kapott világvége történet, hanem az a szomorú (és egyben ijesztő), hogy ez még talán valamikor meg is valósulhat. Nem akarok most elkezdeni papolni a modern ember és a környezet kapcsolatáról, és hogy az ember kizsákmányol mindent, ami körbeveszi őt, meg a környezetszennyezés, állatfajok kihalása és stb., de mégis ez a helyzet, és ha így mennek tovább a dolgok, akkor talán valamikor a távoli jövőben az embernek valami hasonlóval igenis kell megküzdenie.
Lassú folyású, elgondolkodtató, mégis izgalmas történetet alkotott meg Walker, ahol nem magára a világvégére helyezte a hangsúlyt, hanem azt próbálta bemutatni, hogy egy ilyen helyzet mennyire befolyásolhatja egy átlagos család és egy átlagos lány életét. Az már csak hab a tortán, hogy a könyv emellett egy kemény társadalomkritika, ami ugyanúgy szól a mostani világunkról is, még ha ezt nehéz is elismerni. És a végén megjegyezném, hogy külön örültem annak, hogy nincs folytatása a könyvnek, ez pont így volt tökéletes egy önálló regényként.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/karen-thompson-walker-csodak-kora
Értékelés: 5/5*
Senki nem látta előre, és az elején csak kis jelek utaltak rá, hogy a világ megváltozott. Csak néhány perccel nőtt meg a napok száma, aztán egy bizonyos idő múlva már néhány órával, és utána pedig hetekkel. Az elején könnyebb volt alkalmazkodni, de aztán egyre nehezebb lett minden. A kormány megpróbált úrrá lenni a pánikon és kezelték a gondok egy részét, de azzal csak még tovább rontottak a helyzeten. Igazából semmi félelmetes nem volt abban, ahogy a világ megváltozott, gondolhatnánk ezt, hisz ki ne örülne annak, ha nem csak 24 órából állna egy nap, hanem mondjuk harmincból vagy ötvenből? Ez ennél sokkal bonyolultabb, hiszen a Föld lassulásának szinte mindenre van hatása, több lett a napfény, erősebb a sugárzás, csökkent az elektromos mágneses mező ereje, és még sorolhatnám mi minden történt. A lényeg, hogy a világ és a környezet pusztulásával az emberek szintén veszélybe kerültek.
A könyv tulajdonképpen egy poszt-apokaliptikus történet lenne, mégis nem ezen van a hangsúly. Ez csak a hátteret adja a történethez, ez csak a körülményeket szolgáltatja. Hőseink nem a világ megmentésén munkálkodnak, nem próbálják megmenteni az emberiséget, nem harcolnak semmilyen ellenséggel, hanem csak próbálnak túlélni. A főszereplő sem egy szokványos tizenéves, vagyis valamilyen értelemben nem egy tipikus ifjúsági könyvről van szó, hiszen Julia 11 éves korában éli át ezeket a dolgokat. Tulajdonképpen még csak egy gyerek, egy egyke, aki szüleivel él együtt, aki csendes, magányos, és akinek csak egy barátja van. A könyv igazából arról szól, hogy egy ilyen egyre kilátástalanabb helyzetben, hogyan próbál tovább élni egy átlagos család, és egy átlagos gyerek, miközben körülöttük lassan, de véglegesen minden megváltozik.
Julia és családja drámája áll a középpontban, az, hogy miképp reagálnak erre a kilátástalan helyzetre. A szülei alapvetően másképp vélekednek a helyzetről, az apja higgadt és próbál racionálisan gondolkozni, míg az anyja már az elején kétségbeesik, készleteket kezd el tárolni, idegesen figyeli az újabb és újabb híreket, míg maga Julia gyerekként nem is igazán látja át a helyzet komolyságát. Persze érzékeli a világban bekövetkezett változásokat, de igazából abból érzi, hogy semmi sincs rendjén, ahogy a körülötte lévők élete és hozzá fűződő viszonyuk mennyire átalakul. Miközben az emberiség kettészakad az új "időszámítás" miatt, Julia elveszti legjobb barátnőjét, majd pedig a változások miatt kialakult új betegségnek köszönhetően pedig első gyerekkori szerelmét. A szülei kapcsolata se marad felhőtlen, és magában fel kell dolgoznia azt, hogy az apja megcsalta az anyját egy másik nővel, és majdnem ott is hagyta őket.
Igazából az a szörnyű ebben a könyvben, legalábbis szerintem, hogy ez nem csak egy légből kapott világvége történet, hanem az a szomorú (és egyben ijesztő), hogy ez még talán valamikor meg is valósulhat. Nem akarok most elkezdeni papolni a modern ember és a környezet kapcsolatáról, és hogy az ember kizsákmányol mindent, ami körbeveszi őt, meg a környezetszennyezés, állatfajok kihalása és stb., de mégis ez a helyzet, és ha így mennek tovább a dolgok, akkor talán valamikor a távoli jövőben az embernek valami hasonlóval igenis kell megküzdenie.
Lassú folyású, elgondolkodtató, mégis izgalmas történetet alkotott meg Walker, ahol nem magára a világvégére helyezte a hangsúlyt, hanem azt próbálta bemutatni, hogy egy ilyen helyzet mennyire befolyásolhatja egy átlagos család és egy átlagos lány életét. Az már csak hab a tortán, hogy a könyv emellett egy kemény társadalomkritika, ami ugyanúgy szól a mostani világunkról is, még ha ezt nehéz is elismerni. És a végén megjegyezném, hogy külön örültem annak, hogy nincs folytatása a könyvnek, ez pont így volt tökéletes egy önálló regényként.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/karen-thompson-walker-csodak-kora
Értékelés: 5/5*
Ez a könyv már régóta kívánságlistás nálam, és ez a bejegyzésed csak még inkább taszigál az olvasása felé! :))
VálaszTörlésRemek poszt lett, mint mindig. :)
Köszi szépen. :)
Törlés