Beatrice Prior (Shailene Woodley) a nem túl távoli Chicagoban él, ahol a társadalom öt csoportra tagolódik, melynek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Az emberek rájöttek, hogy a világban dúló háborúkért nem politikai ideológia, vagy vallási meggyőződés, hanem a személyiségben rejlő rosszra való hajlam okolható. A csoportok célja, hogy az emberekből kiirtsák azokat a tulajdonságokat, amik előidézhetnek egy újabb konfliktust. Az év egy bizonyos napján a 16 éveseknek el kell dönteniük, hova akarnak tarozni: a Bátrakhoz, az Őszintékhez, az Önfeláldozókhoz, a Barátságosakhoz, vagy a Műveltekhez. Egyetlen döntés, amely örökre megváltoztathatja sorsukat.
Beatrice a vizsga során szembesül különleges képességével: az Elfajzottak közé tartozik, akik egyetlen csoportba sem sorolhatóak. Egy szabályok uralta világban azonban ez a legveszélyesebb dolog, ami egy fiatallal történhet: ha kitudódik, az egyet jelent a halállal. A több hetes beavatása során számos félelmével, gyengeségével kell szembesülnie a fiatal lánynak, miközben titkolnia kell valódi kilétét. Amikor rájön, hogy az Elfajzottakat végleg ki akarják iktatni, olyan tettre szánja el magát, amely mindenki számára meglepetést okoz. (Forrás: port.hu)
Ez lett végül az idei első könyvadaptáció, amit megnéztem pedig bevallom őszintén eredetileg a Vámpírakadémiát terveztem. De a sok negatív kritika, hogy a film borzalmas szinkront kapott, és hogy végül mégsem volt az olyan fontos, elfeledtette velem a filmet, és úgy döntöttem, majd megnézem valamikor a dvd megjelenés után. A második, amit vártam A beavatott film volt, ami végül így mégis az első helyre került ebben az évben. Tudnotok kell, hogy Veronica Roth trilógiájának csak az első részét olvastam idáig, és azt is még tavaly nyáron valamikor, mikor értesültem róla, hogy filmet készítenek belőle, így szégyen nem szégyen bevallom, nem nagyon emlékszek már a könyv részleteire. Persze a fő történetszál még rémlik, és azért a lényeggel tisztában vagyok. Ezt csak azért gondoltam megjegyezni így az elején, hogy tudjátok, a filmet nem hasonlítottam minden egyes percben a könyvhöz, hisz nem is tudtam volna. Vagyis félig úgy ültem neki, mintha nem is olvastam volna a könyvet.
A könyv tetszett, amikor olvastam, de azért annyira nem, hogy sikítva rajongósan várjam a filmet és hogy azonnal kapjak a folytatások iránt. A második könyv azóta is ott csücsül a várólistámon, de valahogy mindig találok valami érdekesebbet, így a trilógia többi része még mindig várat magára. Igazából nekem már a könyvvel is voltak gondjaim, amit nem akarok most újra leírni, mert nem lenne értelme, de talán azért nem lett kedvencem ez a történet, mert már a világ felépítésével voltak problémáim. A kasztrendszer felépítése szerintem nem logikus, és soha nem értettem miért csak ez az öt csoport létezik, de erről inkább nem is elmélkedek tovább. A könyvről írt kritikámat itt olvashatjátok. A filmet, mint önmagát szeretném értékelni, a könyvhöz való mindenféle hasonlítás nélkül.
Azzal kezdem, hogy aki szerette a könyvet, az szeretni fogja a filmet is, mert A beavatott egyike a legjobban sikerült könyvadaptációknak, és ez igen nagy szó manapság, ahol egymást követik a rossznál-rosszabb vászonra adaptált könyves történetek. Kitűnően átadja a könyv hangulatát, remek helyszíneket választottak az egyes jelenetekhez, nekem különösen tetszett a lerombolt Chicago látképe és a kerítés a város körül. Kellően keveredik a filmben az izgalom, a kaland és a romantikus szál, és ami számomra a legfontosabb, hogy nem folyik mindenhonnan a rózsaszín nyál, hanem a szerelmi szál pontosan annyi, amennyit én még elbírok viselni egy ilyen történetben. Nem omladoztak egyből egymás karjaiba a főszereplők, hanem fokozatosan szerették meg egymást, mégis valahogy a könyvben ez a folyamat jobban átjött nekem. (Na tessék, mégis hasonlítom a könyvhöz, talán ezt nem is lehet megkerülni.)
A történet felépítése remek, nem tudom mennyit változtattak a könyvhöz képest, hisz a részletekre nem emlékszek, de nekem kereknek és egésznek tűnt a dolog. Megtudtuk, amit meg kellett tudnunk, pont akkor, mikor épp ideje volt és a történet három részre tagolódása a filmben is megjelent, a beavatási ünnepségétől kezdve, Tris kiképzésén át, a vége harcokig. A mellékszereplők persze ugyanolyan súlytalanok és feleslegesek, mint más filmekben, de hát nem is ők a lényeg ugyebár. Nekem tetszett Tris kiképzése, és ahogyan a lány jellemfejlődését ábrázolták a film folyamán, hiteles volt az egész, ahogy egy visszahúzódó és csendes lányból végül egy magabiztos, erős és határozott Bátorrá válik.
Persze nem tökéletes a film, senki ne higgye azt, ugyanis nekem voltak kisebb problémáim vele, és akadtak olyan dolgok, amiket én hiányoltam. A kasztrendszer bemutatása és interpretálása a filmben szerintem egysíkú és érthetetlen volt, bár ha jobban belegondolok, ez a könyvben se volt másképp. Persze elkülönültek egymástól a csoportok, mert más ruhát viseltek, de valahogy akkor se tudta átadni a film, hogy mennyiben mások ezek a csoportok, csak a típus jellemzőket emelték ki, mintha mindenki beolvasztható lenne egy sablonba. Szerintem egy önfeláldozó nem csak annyiból áll, hogy segít másokon, egy művelt pedig nem csak abból, hogy úgy beszél, mint egy karót nyelt sznob, és a folyton bakkecske módján ugrándozó bátrakról inkább ne is beszéljünk. Nem tudom, hogy lehetett volna másképp megoldani, bár ez a kasztrendszer nekem a könyvben se jött át teljesen, így lehet ez csak az én hibám.
A színészi játék hozza azt, amit kell, se nem több, se nem kevesebb. Még mindig nem tudok rájönni Kate Winsletet mivel nyerték meg maguknak a producerek, biztos jól megfizették, hogy szerepet vállalt egy ilyen filmben, hiszen nem gyakori, hogy hozzá hasonló A listás sztárok ifjúsági könyvek adaptációiban szerepeljenek. (Igen, Donald Sutherlandet se értem Az Éhezők Viadalában) A Négyes szerepére választott férfi (akit fogalmam sincs, hogy hívnak) nekem nem jött be, olyan fura feje van, Négyest én teljesen máshogy képzeltem el külsőre, de a karaktert hozta a színész, így végül is nem panaszkodhatok. Szeretném méltatni Shailene Woodley játékát Tris szerepében, és tetszett, ahogyan életre keltette a karaktert, de valamiért mégsem ütött akkorát, hogy emlékezetes maradjon számomra.
A végére még három apróság, amit mindenképp meg kell jegyeznem. Iszonyatosan tetszett Négyes tetkója a hátán, annyira csodaszép volt, hogy az hihetetlen. És egy negatívum, ami engem kifejezetten zavart - a film zenei aláfestése. Nem tudom ki volt a zenei producer, de nagyrészt a filmhez nem illő zenéket választott ki, amelyek egyszerűen nem passzoltak egy ilyen komor disztópiás történetbe. A többsége pop dal, Lorde egyik slágere is köztük volt, és ezek a zenék annyira elütöttek a filmtől, hogy ezeknél a részeknél csak fogtam a fejem. Ja és így a végére azt sem hagyhatom ki, hogy a magyar szinkron borzalmas, de ezt már megszoktuk manapság. Nem értem miért nem lehetett volna felirattal is adni néhány helyen. Online belenéztem a feliratos verzióba és várhatóan ezerszer jobb volt.
Összegezzünk: A beavatott film egy jól sikerült könyvadaptáció, bár azért nem ér fel Az Éhezők Viadala szintjére, nekem az utóbbi mindig is sokkal jobban fog tetszeni, nálam ez az "eredeti" disztópia, az első, amit olvastam, és mindig az marad a kedvenc. De azt nyugodtan kijelenthetem, hogy aki szerette Veronica Roth könyvét, az imádja fogja a filmet is. Aki pedig nem olvasta a könyvet, az se rettenjen meg a filmtől, hiszen műfajában a jobbak közé tartozik, egy próbát mindenképp megér. Megérdemelte a sikert, és ezek után természetesen jövőre érkezik a második film is, A lázadó címmel.
Értékelés: 10/7
Előzetes:
A könyv tetszett, amikor olvastam, de azért annyira nem, hogy sikítva rajongósan várjam a filmet és hogy azonnal kapjak a folytatások iránt. A második könyv azóta is ott csücsül a várólistámon, de valahogy mindig találok valami érdekesebbet, így a trilógia többi része még mindig várat magára. Igazából nekem már a könyvvel is voltak gondjaim, amit nem akarok most újra leírni, mert nem lenne értelme, de talán azért nem lett kedvencem ez a történet, mert már a világ felépítésével voltak problémáim. A kasztrendszer felépítése szerintem nem logikus, és soha nem értettem miért csak ez az öt csoport létezik, de erről inkább nem is elmélkedek tovább. A könyvről írt kritikámat itt olvashatjátok. A filmet, mint önmagát szeretném értékelni, a könyvhöz való mindenféle hasonlítás nélkül.
Azzal kezdem, hogy aki szerette a könyvet, az szeretni fogja a filmet is, mert A beavatott egyike a legjobban sikerült könyvadaptációknak, és ez igen nagy szó manapság, ahol egymást követik a rossznál-rosszabb vászonra adaptált könyves történetek. Kitűnően átadja a könyv hangulatát, remek helyszíneket választottak az egyes jelenetekhez, nekem különösen tetszett a lerombolt Chicago látképe és a kerítés a város körül. Kellően keveredik a filmben az izgalom, a kaland és a romantikus szál, és ami számomra a legfontosabb, hogy nem folyik mindenhonnan a rózsaszín nyál, hanem a szerelmi szál pontosan annyi, amennyit én még elbírok viselni egy ilyen történetben. Nem omladoztak egyből egymás karjaiba a főszereplők, hanem fokozatosan szerették meg egymást, mégis valahogy a könyvben ez a folyamat jobban átjött nekem. (Na tessék, mégis hasonlítom a könyvhöz, talán ezt nem is lehet megkerülni.)
A történet felépítése remek, nem tudom mennyit változtattak a könyvhöz képest, hisz a részletekre nem emlékszek, de nekem kereknek és egésznek tűnt a dolog. Megtudtuk, amit meg kellett tudnunk, pont akkor, mikor épp ideje volt és a történet három részre tagolódása a filmben is megjelent, a beavatási ünnepségétől kezdve, Tris kiképzésén át, a vége harcokig. A mellékszereplők persze ugyanolyan súlytalanok és feleslegesek, mint más filmekben, de hát nem is ők a lényeg ugyebár. Nekem tetszett Tris kiképzése, és ahogyan a lány jellemfejlődését ábrázolták a film folyamán, hiteles volt az egész, ahogy egy visszahúzódó és csendes lányból végül egy magabiztos, erős és határozott Bátorrá válik.
Persze nem tökéletes a film, senki ne higgye azt, ugyanis nekem voltak kisebb problémáim vele, és akadtak olyan dolgok, amiket én hiányoltam. A kasztrendszer bemutatása és interpretálása a filmben szerintem egysíkú és érthetetlen volt, bár ha jobban belegondolok, ez a könyvben se volt másképp. Persze elkülönültek egymástól a csoportok, mert más ruhát viseltek, de valahogy akkor se tudta átadni a film, hogy mennyiben mások ezek a csoportok, csak a típus jellemzőket emelték ki, mintha mindenki beolvasztható lenne egy sablonba. Szerintem egy önfeláldozó nem csak annyiból áll, hogy segít másokon, egy művelt pedig nem csak abból, hogy úgy beszél, mint egy karót nyelt sznob, és a folyton bakkecske módján ugrándozó bátrakról inkább ne is beszéljünk. Nem tudom, hogy lehetett volna másképp megoldani, bár ez a kasztrendszer nekem a könyvben se jött át teljesen, így lehet ez csak az én hibám.
A színészi játék hozza azt, amit kell, se nem több, se nem kevesebb. Még mindig nem tudok rájönni Kate Winsletet mivel nyerték meg maguknak a producerek, biztos jól megfizették, hogy szerepet vállalt egy ilyen filmben, hiszen nem gyakori, hogy hozzá hasonló A listás sztárok ifjúsági könyvek adaptációiban szerepeljenek. (Igen, Donald Sutherlandet se értem Az Éhezők Viadalában) A Négyes szerepére választott férfi (akit fogalmam sincs, hogy hívnak) nekem nem jött be, olyan fura feje van, Négyest én teljesen máshogy képzeltem el külsőre, de a karaktert hozta a színész, így végül is nem panaszkodhatok. Szeretném méltatni Shailene Woodley játékát Tris szerepében, és tetszett, ahogyan életre keltette a karaktert, de valamiért mégsem ütött akkorát, hogy emlékezetes maradjon számomra.
A végére még három apróság, amit mindenképp meg kell jegyeznem. Iszonyatosan tetszett Négyes tetkója a hátán, annyira csodaszép volt, hogy az hihetetlen. És egy negatívum, ami engem kifejezetten zavart - a film zenei aláfestése. Nem tudom ki volt a zenei producer, de nagyrészt a filmhez nem illő zenéket választott ki, amelyek egyszerűen nem passzoltak egy ilyen komor disztópiás történetbe. A többsége pop dal, Lorde egyik slágere is köztük volt, és ezek a zenék annyira elütöttek a filmtől, hogy ezeknél a részeknél csak fogtam a fejem. Ja és így a végére azt sem hagyhatom ki, hogy a magyar szinkron borzalmas, de ezt már megszoktuk manapság. Nem értem miért nem lehetett volna felirattal is adni néhány helyen. Online belenéztem a feliratos verzióba és várhatóan ezerszer jobb volt.
Összegezzünk: A beavatott film egy jól sikerült könyvadaptáció, bár azért nem ér fel Az Éhezők Viadala szintjére, nekem az utóbbi mindig is sokkal jobban fog tetszeni, nálam ez az "eredeti" disztópia, az első, amit olvastam, és mindig az marad a kedvenc. De azt nyugodtan kijelenthetem, hogy aki szerette Veronica Roth könyvét, az imádja fogja a filmet is. Aki pedig nem olvasta a könyvet, az se rettenjen meg a filmtől, hiszen műfajában a jobbak közé tartozik, egy próbát mindenképp megér. Megérdemelte a sikert, és ezek után természetesen jövőre érkezik a második film is, A lázadó címmel.
Értékelés: 10/7
Előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése