A történet:
"Eva soha nem akart igazán anya lenni. Egy olyan fiú anyja semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt. Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával.A regény egy magával ragadó, érdekfeszítő és visszhangokat keltő történetet mesél el, amely robbanásszerű, kísérteties végkifejletbe torkollik. "
Egy újabb levélregény, lehet ezek mostanában kezdenek visszajönni a divatba, vagy csak pont én kaptam ki két ilyet majdnem egymás után, de ez végül is mindegy. Ez a forma még mindig bejön. Ennél fontosabb maga a történet, aminek az eleje kicsit lassú, felesleges, és vontatott, nem értettem miért kell olyan részletesen lefesteni Eva korábbi életét, és én nehezem rágtam át magam rajta. De mikor végre terhes lett és megszületett Kevin, onnan már kezdett érdekessé válni a dolog. Másik fontos jellemezője a könyvnek (a levélregény stíluson kívül) az, hogy a jelenben haladnak az események, és Eva folyton visszaemlékszik a múltra, és levelek formájában meséli el az ő szemszögéből az egész történetet. Vagyis folyamatosan ugrálunk az időben. Eva választékosan, körültekintően, és már-már irodalmi magasságokban fejezi ki magát, ami nekem kissé hiteltelen volt. Nem hiszem, hogy egy zavarodott, összetört, és szomorú nő majdnem fél oldalas mondatokkal tarkítva írja meg a leveleit, már annak is örül, ha egy épkézláb mondatot össze tud rakni.
A történet elgondolkodtató és végül is egyetlen kérdés köré épül. Vajon mitől lett olyan Kevin amilyen? Azért mert érezte, hogy Eva sosem szerette igazán? Vagy már alapból ilyen személyiséggel született? Nem tudjuk meg rá a választ, csak annyit látunk, hogy anya és fia már a kezdetektől harcolnak egymással. Eva folyamatosan a fia képébe vágja, hogy sosem akarta igazán, hogy nem szereti, nem tudja szeretni, és még csak nem is próbálkozik igazán. Persze Kevin ezt már az elejétől fogva érzi, ezért persze hogy meggyűlöli az anyját, direkt keresztbe tesz neki és idegesíti. Közben meg vágyik az anyja szeretetére, de mivel érzi, hogy ezt nem fogja megkapni, így folyamatosan az anyja ellen áskálódik. Franklin az igazi gyenge láncszem ebben a történetben, ez a férfi tényleg egy papucs, nem kellett volna mindenben a fia mellé állnia, persze értem én hogy sok minden nem volt szép, amit Eva tett Kevin-nel, de azért azt még a hülye is láthatta, hogy nagyon sok mindenben Kevin volt a ludas, csak ezt a drágalátos apuka nem akarta (vagy szerette volna) észrevenni.
Celia-t sajnáltam, Eva-nak nem kellett volna a második gyermeket vállalnia, csak azért, hogy bebizonyítsa, hogy nem vele van a baj, és hogy egy normális gyereknek képes az anyja lenni. Gondolhatta volna, hogy ha egy másik gyereket hoz a családba, akkor annak a levét majd a kistestvér fogja meginni. Hisz Kevin mindig lenézte a húgát, irigyelte, amiért Eva a kislányt képes volt szeretni, mikor őt sosem tudta.
A történet egy tragikus lélektani családi dráma, komoly kérdésekkel, és ezekre nulla válasszal. Mindenki azt a következtetést, tanulságot vonja le a végén, amit ő magában elképzel. A végén leírom az én véleményemet, ami pedig a következő: szerintem egy normális ember attól nem lesz pszichopata gyilkos, hogy nem szereti az anyja, vagy hogy nem kapott anyai szeretet egész életében. Persze Eva is hibás, hisz a könyv egyik nagy tanulsága, hogy ha nem akarsz igazán gyereket, vagy nem vagy alkalmas a gyereknevelésre, akkor inkább bele se vágj, de nem rajta múlott itt minden, és nem miatta lett Kevin olyan amilyen. Szerintem Kevin-nel már alapból voltak gondok, egy kicsit defektes volt a fiú már a születésétől kezdve. Hisz egy normális ember nem kezd pusztán azért gyilkos ámokfutásba, mert az anyja nem szerette.
Mindenesetre ez egy elgondolkodtató és megrázó könyv és a komoly témák kedvelőinek bátran ajánlom, meg azoknak, akik el szeretnek egy kicsit filozofálgatni egy-egy könyv mondanivalóján.
A könyvről:
5/5
A könyvből film készült tavaly, és gondoltam megnézem az olvasás után, és egyben írok mind a kettőről. A film szépen bemutatja a könyv alap kérdéseit, a lényeg benne van, a nagy kérdések, a fő sztori. A mellékszálakat kivágták, így például a filmben nem jelenik meg Eva anyja és bátyja, vagy épp Kevin haverja az iskolában, néhány kis balhéját kihagyják, tehát csakis a lényegre szorítkoznak.
Ugyanaz a felépítés mint a könyvben, a jelenben haladnak az események, és Eva visszaemlékszik a múltra, hogy mi hogyan történt. Néha egy kicsit össze-vissza ugrálunk az időben és nem lehet érteni, hogy akkor most mi van... szerintem ha a filmet valaki meg akarja nézni, az elsőnek olvassa el a könyvet, így jobban lehet érteni.
Kiemelve a két főszereplőt, mindkettőt csak dicsérni tudom. Thilda Swinton által életre keltett Eva olyan, mintha csak a könyvből lépett volna elő, a gesztusai, a pillantása, a stílusa, a mozgása, az arckifejezése az egyes jelenetekben tökéletesen el lett találva.
Aztán ott van nekünk Kevin, akit hárman formálnak meg, a fiú három életszakaszában, van a kis Kevin, a "közepes" (nem találtam jobb kifejezést), és a tinédzser, de mindegyik olyan jól lett kiválasztva, hogy az hihetetlen. A három színész teljesen hasonlít egymásra, sőt mindhárom szinte kiköpött mása Eva-nak. Már a két kisebb Kevin is olyan gonosz és hideg képet tudott vágni, hogy kirázott tőlük a hideg, de természetesen a tinédzser Kevin vitte a pálmát. Ezra Miller ismét nagyot alakít a pszichopata fiú szerepében, ez a második filmje, amit mostanában láttam, mindkettőben megnyert magának. Oda kell figyelni erre a fiúra, mert szerintem igen nagy tehetség és ha továbbra is ilyen jól választ szerepeket magának, akkor sokra viheti. Csakúgy, mint a könyvben, a filmben szintén Franklin a gyenge láncszem, itt jelentősen meg van kurtítva a szerepe, aminek kifejezetten örültem, de ugyanolyan jelentéktelen és bárgyú maradt, mint amilyen volt. A Celia-t alakító kislány meg nagyon aranyos.
Igen jól sikerült könyvadaptációról beszélünk, annak ellenére, hogy sok minden kihagytak a könyvhöz képest, de ez most talán azért nem zavar, mert pont a felesleges dolgokat vágták ki, amik amúgy is idegesítettek olvasás közben. A két főszereplő (Thilda Swinton és Ezra Miller) remekel, ők viszik a hátukon a filmet. Akinek tetszett a könyv, az mindenképp nézze meg a filmet, de aki nem olvasta a könyvet, az se hagyhatja ki. Szerintem mindkettőt érdemes bepótolni, akinek eddig kimaradt az életéből. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
10/9
Trailer:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése