Cassandra Clare: A herceg (Pokoli szerkezetek 2.)

Imádom Cassandra Clare könyveit, mind A végzet ereklyéit, mind a Pokoli szerkezeteket, és habár az utóbbi trilóga második része angolul már régen megjelent, és akár úgy is olvashattam volna, mégis megvártam a magyar megjelenést. Egy kis csúszással, de végül megjelent A herceg magyarul, én meg rögtön nekikezdtem az olvasásnak, mert kíváncsi voltam mi minden fog történni.

A történet:
"A Viktória-korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban mulandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit."

Imádtam a könyv előzetesét és maga a könyv sem okozott csalódást. Méltó folytatása az első résznek, ugyanaz a régi kori hangulat, és minden ott folytatódik ahol abbamaradt. Bár ha jobban belegondolok elég kevés akció volt benne, a végére valahogy hiányzott a "nagy csata", valami csúcspont, ami a lényege lett volna az egész kötetnek. Az írónő inkább az érzelmekre helyezte a hangsúlyt, ami lehet valakinek tetszik, valakinek nem. Nekem ezzel sem volt bajom, de egy kicsit több akciót szintén pakolhatott volna mellé.
Először a negatívumokat említeném meg, mert sajnos azok is voltak. Nem értettem minek kell külön Sophie nézőpont, mikor körülbelül semmit nem adott hozzá a történethez, csak belepillanthattunk a magánéletébe, ami engem mondjuk teljesen hidegen hagyott.

Akkor Will-t továbbra sem bírom és az egész dolog, ami kiderült róla, hogy miért viselkedik úgy ahogy, eléggé mesés magyarázat. Mellesleg nem tudom elhinni, hogy miért csak 5 év múlva jön rá, hogy talán nem kellene elhinni egy gonosz démon minden szavát, hanem mondjuk utána kellene járni ennek az átok dolognak. Persze most Tessa miatt történt minden, de nem hiszem, hogy a családja például ne lett volna neki annyira fontos, hogy miattuk is utánajárjon, hogy vajon tényleg igaz lehet-e ez az átok dolog. Jó, jó, mondhatnátok, hogy még nagyon fiatal volt meg minden, de elég hamar beletörődött ebbe az átokba és még csak meg sem próbált kitörni alóla, hogy mondjuk megtalálja a démont és megölje... na mindegy, nálam ez az egész nagy titok nem érte el azt a sokkoló hatást, amit másoknál biztosan. Lehet csak azért mert nem bírom Will-t, régebben bunkó volt, most meg már túl nyálas lett szegényke. Ennek ellenére hangosan nevettem fel egyes beszólásain, hisz humora az van a srácnak, ezt el kell ismernem.

És az utolsó negatívum, hogy Mortmain nem szerepelt az egész könyvben. Ami elég gáz azt nézve, hogy elvileg ő lenne a trilógia fő gonosza, az ellenség, és még egy kicsinyke jelenetben sem bukkant fel. De legalább már kezdünk megtudni dolgokat róla, hogy vajon milyen oka lehet az árnyvadászok elpusztítására meg ilyenek, bár az még mindig nem derült ki, hogy mit akar Tessa-tól. Nem mintha számítottam volna arra, hogy kiderül, hisz egyértelmű, hogy a nagy titkokat a befejező kötetre tartogatja az írónő.

Akkor nézzük a többi szereplőt. Jessamine-t most utáltam meg véglegesen, egy ilyen önző, kényes kis libát én még életemben nem láttam, én biztosan nem lennék hozzá kíméletes Charlotte helyében, hiszen befogadták, szerették és törődtek vele, aki erre hálából elárulja őket egy olyan férfi kedvéért, aki nagyjából két napja ismer és aki biztosan csak kihasználja a saját önző céljai érdekében. Igen, itt Nathe-re gondolok. Ő a könyv másik díszpéldánya, már az elsőben se lett szimpatikus Tessa bátyja, az meg egy kicsinyes, hatalomvágyó, egoista férfi, akinek csak saját maga a fontos, és könnyűszerrel árulta el a saját húgát. Komolyan ezek ketten a trilógia két legrosszabb és legutálatosabb karaktere, össszeillenek, de tényleg. Mindketten megérdemelték, amit kaptak. Remélem Jessamine a Csontváros celláiban éli le hátralévő életét és Nathe meg megérdemelte a halált. Én Tessa helyében biztosan nem sirattam volna, hisz csak magának köszönheti, ami történt vele.

Magnus-t még mindig imádom, habár ebben a könyvben nem tűnt ki annyira a vidámságával és a folytonos viccelődésével, ő is inkább szomorkodott Camille miatt és azért mert a nő eldobta magától.
Két új szereplőt is kaptunk, vagyis kettőt, aki engem érdekel. Az egyik Gideon Lightwood, Benedict idősebb fia, aki tisztára olyan lett, mint Alec. Gesztusaiban, stílusában és jellemében, remélem összejönnek Sophie-val és remélem Gideon és Sophie családfájából fogja az írónő A végzet ereklyés Lightwood-okat eredeztetni. A másik mellékszereplő pedig Woolsey Scott, aki nem sokat szerepelt, és tisztára olyan volt, mint Magnus, most inkább ő poénkodott folyamatosan a boszorkánymester helyett. Fura, hogy itt van, ha figyelembe vesszük azt, hogy A végzet ereklyéi 4. részében felbukkanó Jordan Kyle abból a farkas szövetségből származik, amit ugyebár Woolsey Scott alapított ezekben az időkben. A két sorozat egy csomó ponton kapcsolódik egymáshoz, ami nekem nagyon tetszik.

És tudom, hogy még nem írtam Tessa-ról és Jem-ről, de őket direkt a végére tartogattam. Jem-et még jobban megszerettem, imádom őt és szerintem sokkal érdekesebb és szerethetőbb karakter, mint Will. A két fiú kapcsolata is szépen kidolgozott és Will még mindig csak akkor elviselhető valamennyire, ha Jem-el van.
Tessa nekem teljesen semleges, olyan tipikus átlagos ki úrihölgy, akik akkoriban éltek. Mondjuk azt annyira nem értettem, hogyan szeretett bele hirtelen Jem-be, mikor az egész első részben még Will után epekedett, sőt most is folyton arról áradozott, hogy Will milyen szép, meg ezerszer leírta, hogy Will-nek milyen szép a fekete haja, a kék szemei, a telt ajkai, meg az izmai, meg mit tudom én. Értjük Tessa, Will jól néz ki, nem kell minden egyes fejezetben legalább egyszer megemlíteni!!!!

Ez a házasság dolog pedig. Nem tudom mit kellene mondanom. Örülnöm kellene, hogy Tessa és Jem összeházasodnak, mert jobban szeretem Jem-et és neki szurkolok. Mégsem tudok örülni, mert már előre látom mi lesz ebből. Tessa és Will meg fogja bántani a fiút, valahogy érzem, hogy mégsem fog megtörténni az esküvő, hanem Will valamit belezavar, vagy pedig Tessa gondolja meg magát. Ezzel pedig teljesen összetörik szegény Jem-et, akinek már így sem fenékig tejfel az élete. Összességében tetszett a könyv, imádtam az apró kis hibái ellenére is. 2013. márciusában jön a trilógia befejező kötete, mely A hercegnő címet kapta. Na, azt tuti angolul fogom olvasni, mert tudnom kell mi lesz a vége és nem lesz türelmem kívárni a magyar megjelenést.
UI: Ja és külön plusz pont, hogy a szeretnivaló Jem van a borítón kezében jellegzetes sétapálcájával, akit mondjuk én sokkal fehérebb hajjal képzeltem el, de így sem rossz.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/cassandra-clare-pokoli-szerkezetek-a-herceg
5/4