Benina: A boszorka fénye (Bíborhajú 1.)

Már régóta érdekelt ez a könyv, de valahogy mindig valami más került a kezembe, vagy épp elfeledkeztem róla, de már régóta halogattam, és megkaptam kölcsönbe, így rászántam magam és elolvastam. Egy magyar írónő első könyve, épp ezért érdekelt annyira.

A történet:

"Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük.
A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik.
A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével?  A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny… Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.”

Őszintén be kell vallanom tetszett, persze nem volt tökéletes, de mégis megnyert magának. És az a fura, hogy egy magyar írónő írta, méghozzá ez az első könyve és ennek ellenére a stílusa, a fogalmazás, meg minden olyan mintha csak például egy amerikai könyvet olvasnék. Sőt, vannak olyan világhírű bestsellerek, amelyeket szerintem egyértelműen túlszárnyal. Elsőnek nézzük a történetet. Nem valami bonyolult, de mégis találó. Fiatalabb koromban oda voltam a boszorkányokért (a Bűbájos boszorkák sorozat volt a kedvencem) aztán jött a nagy vámpírláz és a boszik a háttérbe kerültek. Mégis Benina előhozakodik velük, és ráadásul ötletes módon. Tisztavérűek, Zsoldosok, Démonok, Üldözők meg miegymás… nagyon tetszettek ezek az elnevezések. Habár amint már írtam nem volt valami csavaros a történet, és szinte mindent előre tudtam, de mégis élveztem.

Akkor aztán térjünk át a szereplőkre. Claire nem lett a kedvencem (nekem soha nem a főhősök tetszenek), de valahogy mégis együtt tudtam vele érezni. A külseje alapján hasonlít hozzám és a jellemét tekintve is, talán ez ennek az oka. Aztán ott van Kellan a fél démon, fél boszorkány, aki ugyanígy nem hagyott bennem mély nyomot. Nem is tudom miért… valami hiányzott belőle… a külsejét leszámítva, nem volt nagyszám… egy kicsit érzelgős, egy kicsit védelmező… olyan egyhangú volt a karaktere, se nem volt rejtélyes, se nem vicces, nem tudom miért nem kedveltem meg. Talán a különlegesség hiányzott belőle, nekem mindig a különleges pasik jönnek be, akikben van valami egyedi (vagy a külsejükben vagy a személyiségükben).

Aztán van itt még a többi szereplő, Lin például, és bírtam, amikor az elején mindig veszekedtek Kellan-nal… aztán ahogy Kellan megjelenik, Lin a háttérbe szorul… David semmi nagyszám, aztán ott van Cameron és Jorja… Cameron olyan kis aranyos volt, nekem jobban bejött, mint Kellan, de talán az egész könyvben Jorja-t bírtam a legjobban. Teljesen el tudtam képzelni, ahogyan gyilkos tekintettel mered folyton Claire-re, mindig megmosolyogtam magamban, amikor ilyen történt. Ja és aki az elejétől a végéig idegesített az Maxine… húú az a csaj… Meg hát az egészet nem értem, mikor szinte mindenki azt mondja, hogy Maxine-nek rossz szándékai vannak, erre Claire mit csinál? Tovább barátkozik vele, pedig szinte mindenki óva inti tőle. Aztán meg persze a végén ő van megdöbbenve, mikor a lány elárulja őt. Oké, hogy barátnak hitte és bízott benne meg minden, de könyörgöm, ha minden egyes ismerőse azt mondogatja, hogy ne bízzon meg Maxine-ban, akkor hallgasson már rájuk… az még semmit nem jelent, hogy barátok voltak… hiszen megeshet, hogy valaki csak érdekből barátkozik velünk.

Ennyit akartam röviden, várom a folytatást, igyekszem azt is hamarosan beszerezni valahonnan.

Ui: a borító nagyon ötletes, egyszerű mégis nagyszerű, főleg a „Bíborhajú” felirat stílusa tetszik, nagyon szép az a betűstílus.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/benina-a-boszorka-fenye      
5/4