Elsőnek vért kell innia, csak akkor lesz elég erős ahhoz, hogy befejeződhessen az átalakulás… és Stefan-nak milyen „csodálatos” ötlete támad? Ki más lenne a legjobb erre a feladatra, mint Matt? Így elmegy Matt-hez Elena-val, hogy megkérjék a fiút, engedje meg, hogy a feltámadt Elena ihasson a véréből… nos, ez annyira abszurd, hogy nem is igazán kommentálom. Mondjuk, ha az én ex pasim vámpírként elém áll és arra kér, hogy ihasson a véremből, mert csak így alakulhat át teljesen, én elsőnek halálra ijednék tőle, aztán meg mihamarabb futásnak erednék… de abban teljesen biztos vagyok, hogy nem engedném az artériám közelébe… velem ellentétben Matt gyakorlatilag minden ijedtség nélkül megteszi, ami gyakorlatilag annyira volt életszerű és hihető, mint az, hogy vámpírok valójában is léteznek.
Na mindegy… a lényeg, hogy Elena megint megkapta amit akart és 4 nap alvás után végül igazi vámpírként ébred fel, akkor eszébe jut a korábbi halandó élete, és rájön neki nem Damon, hanem Stefan mellett van a helye… ennek ellenére szent feladatának tekinti, hogy valahogyan rá vegye a két testvért, hogy hajlandóak legyenek együtt dolgozni vele az ismeretlen gonosz ellen… mert hogy itt már arra is rájönnek, hogy nem Damon a gonosz, hanem valaki, akit egyikük sem ismer… így Elena szerint csak akkor győzedelmeskedhetnek fölötte ha hárman összefognak, ehhez pedig Stefan-nak és Damon-nak több száz év után ki kellene békülnie… ez korántsem megy olyan egyszerűen az elején.
Közben Elena kénytelen szembesülni azzal, hogy ő gyakorlatilag halott a családja és a barátai szemében, így nem szabadna a városban járkálnia össze-vissza, de mint ez ilyenkor lenni szokott nem tud megülni a helyén, elsőnek hazalátogat, ahol Judith néni egyből meglátja és majd halálra rémül, csak Damon tudja onnan elvonszolni, aztán ellátogat a saját temetésére, mert ha már meghaltál és vámpír lett belőled, akkor milyen jó lehet megnézni a saját temetésed, nem igaz? Persze nem tudja sokáig visszafogni magát és végül a barátainak minden elmond arról, ami történt, elsőnek Meredith és Bonnie tudja meg az igazat, aztán Matt-el is megértetik a dolgot. Közben pedig kiderül Alaric-ról az új töri tanárról, hogy vámpírvadász, akit a város vezetői hívtak ide, hogy oldja meg a várost fenyegető gondokat, de mint az lenni szokott ilyenkor, mikor Alaric megtudja, hogy Elena és a két fiú igazából „jó” vámpírok, egyből melléjük áll és segít nekik, hát ez sem volt éppen életszerű számomra. Így a nagy csapat összeáll, hogy felkészüljön az ismeretlen erő megtalálására, ami szerintük a Hóbálon fog támadni.
Amire azonban senki sem számít, hogy a gonosz, akivel szemben állnak maga Katherine, akiről azt hitték, hogy 500 évvel ezelőtt meghalt. Kiderül, hogy végig Katherine játszadozott a két fiúval, hogy ő bolygatta fel az egész várost, és ő ölte meg Elena-t… Katherine visszatért, hogy bosszút álljon a két testvéren, amiért azok a múltban nem úgy cselekedtek, ahogy kérte őket. (a megjátszott öngyilkosságával akarta őket rávenni arra, hogy béküljenek ki és legyenek jó testvérek).
Végül a nagy harc csattanójaként, ahogy az lenni szokott, Elena önfeláldozásával ment meg mindenkit és Katherine-re vetve magát, kilöki őt a napra, mire a lány elporlad, de Elena sem élheti már túl az egészet. Utolsó szavaival megkéri Damon-t és Stefan-t, hogy mostantól szeressék egymást és mindig vigyázzanak a másikra. És aztán Elena tényleg meghal. Meg kell mondjam, ez volt Elena életében a legszimpatikusabb dolog, amit valaha tett, végre valódi és tényleges jellemváltozáson ment keresztül, mert hajlandó volt félretenni az önzőségét és az egoizmusát, és azért, hogy megmentse a várost és a két testvért, feláldozta önmagát… mondhatjuk úgy is, hogy végre valahára felnőtt és megtanulta mi a fontos az életben… kár, hogy erre ilyen későn jött rá.
A könyv végén Bonnie írja le az utolsó bejegyzést a naplóba, elmondja, hogy kivel mi történt eztán, egy ilyen könyv végén általában ez mindig csak egy kötelező kör, amit nem lehet kihagyni. És végül ezzel zárja le a sorait, amit én is idézni szeretnék.
„De szeretném, ha az emberek megtudnák az igazat Elenáról. Ő nem volt szent. Nem volt mindig kedves, jó, őszinte és udvarias. De erős volt, szeretett, és hűséges volt a barátaihoz, és a végén a legönzetlenebb dolgot tette, amit bárki tehet. Meredith azt mondta, a fényt választotta a sötétséggel szemben. Szeretném, ha az emberek tudnák ezt, hogy mindig emlékezzenek rá. Én emlékezni fogok.”
Most, hogy elolvastam az első trilógiát (mert igen ennek is van még folytatása) nem tudom mit is kellene mondanom róla röviden… mindenképpen más, mint a sorozat, a kettő egymáshoz viszonyítva szinte ég és föld, ezzel nem azt akarom mondani, hogy valamelyik rosszabb lenne a másiknál, csak azt, hogy mindkettő más… mert, hogy a sorozat nagyon jó, és a könyv is olvasható. Nem azt mondom, hogy a kedvencem lett, de egyszer el lehetett olvasni…
UI: megint az angol borítót raktam ki ugyanazon oknál fogva, mint ezelőtt…
5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése