Jay Asher: 13 okom volt...

Ez egy tipikusan olyan könyv, amit csak annak ajánlok, akit érdekelnek az olyan komoly dolgok, mint például az öngyilkosság, és nem egy könnyed, vidám könyvet keres, hanem egy olyat melynek valódi mondanivalója van…

Miről is szól ez a könyv?
Clay Jensen egyik délután arra ér haza az iskolából, hogy egy kis doboz vár rá, és abban pedig 7 darab kazetta. Belehallgatván az első kazettába döbbenten veszi tudomásul, hogy a feladó Hannah Baker, aki nem sokkal ezelőtt öngyilkosságot követett el, és nem mellesleg az osztálytársa volt. A lány hangja közli a fiúval, hogy azok az emberek, akik megkapták ezeket a kazettákat, valamilyen módon felelősek a haláláért… Clay-nek fogalma sincsen hogyan kerülhetett a neve ezekhez az emberekhez és nem tudja elképzelni mi módon járulhatott ahhoz, hogy Hannah megölte saját magát… így kénytelen végighallgatni a kazettákat és olyan titkokat fedez fel magáról és a körülötte élőkről, amely örökre megváltoztatja az életét…

Szeretem ezt a könyvet és néha ilyet is kell olvasni, nem csak a kedvenceimet. (nagy fantasy rajongó vagyok!) Bár nekem is fura volt elsőnek a könyv szerkezeti felépítése, hiszen mondhatjuk, hogy két szálon fut az esemény. Az egyik az a jelen, Clay szemén és gondolatain keresztül láthatjuk, hogyan reagál azokra a dolgokra, amelyeket megtud a kazettákról; a másik pedig a múlt, Hannah meséli el milyen dolgok és események vezették el őt ahhoz, hogy öngyilkosságot kövessen el. A két szál folyton váltogatja egymást, így nagyon résen kell lenni és figyelni, hogy mind a kettőt követni tudjuk. De pár oldal múlva meg lehet szokni és attól kezdve a könyv olvastatja magát… röpke pár óra alatt ki lehet olvasni a maga 200 valamennyi oldalával… nem egy nagy terjengős regény.

Nem akarom lelőni a poénokat és elmondani mi volt az a 13 ok, ami végül Hannah-t az öngyilkosságra késztette, csak annyit szeretnék tanácsolni, hogy ne kezeljétek felületesen azt, amit fokozatos megtudtok az olvasás közben… az első néhány indok nagy ostobaságnak tűnhet, mikor elsőnek olvastam akkor nekem is azt járt a fejemben, hogy ez most komoly??? Komolyan ez a nagy problémája az életben? Nem gondoltam hitelesnek… de ahogy tovább olvastam rájöttem, hogy itt nem az egyes indokok a fontosak… hanem az, hogy minden mindennel összefügg, egy egyszerű kis tréfának is olyan hatalmas következményei lehetnek, olyan sebeket ejthet valakinek a szívében, amit nehezen lehet elfelejteni. Aztán meg jön egy újabb és még egy újabb pofon az élettől, és ahogy gyülekeznek a problémák, annál nehezebb kimászni a gödörből. És eljöhet az a pont, mikor már semmi sem számít… mikor már feladjuk a dolgokat… és pont ez történt Hannah-val.

Logikusan és megfontoltan felépített történet, egy teljesen új stílusban, ami nem olyan megszokott, de ennél izgalmasabbá teszi az egészet. Egy idézettel szeretném zárni a kritikámat, melyet szerintem minden embernek meg kellene fontolnia… egy nagy tanulság az élethez:
Hannah szavai:

„ Szerintem ez a lényeg az egészben. Senki sem tudja teljesen biztosan, milyen hatással van mások életére. Sokszor fogalmunk sincs. Mégis ugyanúgy cselekszünk.”

UI: Ugye milyen szép lett a magyar borító?
5/5*