2015. máj. 3.

Marissa Meyer: Cinder (Holdbéli Krónikák 1.)

Fülszöveg:
126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot?


Ezt a könyvet lassan hónapok óta tologattam. Régóta tervbe volt véve, de valahogy sose volt kedvem hozzá igazán, így mindig valami mást kezdtem el helyette. Nem tudom miért taszított annyira, nem értem, miért nem támadt hozzá kedvem. Pedig nyitott vagyok a klasszikus tündérmesék modern feldolgozásai felé, és habár a filmek terén eddig egyik se tetszett igazán, de imádom például a Once Upon a Time sorozatot. (Na, jó, a 4. évadot még nem láttam, de nyáron igyekszem pótolni!) A Cinder szintén modern mesefeldogozás, a címéből nem nehéz kitalálni, hogy a Hamupipőke történetet vette alapul az írónő, de valahogy ezzel se sikerült berántania. Nem tudom miért, de valamiért azt hittem, hogy ez nem nekem való, és ezért se volt akkora bűntudatom, amiért mindig inkább valami mást olvastam helyette.

Aztán végül nem nagyon találtam helyette jobbat, kifogytam a kifogásokból, és úgy döntöttem, hogy itt az ideje a Cindernek. Nem kellett volna ennyi ideig halogatnom, mert nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a könyv jó. Nem csak, hogy szimplán jó, hanem jobb az átlagnál. Persze nem ér fel a kedvenc könyveim sorába, de nem is az a kliséhalmaz vagy unalmas sablongyűjtemény, mint aminek korábban képzeltem. Gyerekek... én ezen a könyvön hihetetlen jól szórakoztam, imádtam az elejétől a végéig.

Nem csak egy szimpla modern mesefeldolgozásról van szó, nem ám, hanem az írónő csavart még egyet a dolgon, és a mesét az utópisztikus és hihetetlen fantasy és sci-fis elemekkel társította. Így került a mi kis "Hamupipőkénk" a robotok közé, és így kapott varázserőt, fémvégtagokat és holdbéli ellenségeket. Sokféle műfaj elemeit gyúrta egybe az írónő, hisz valamilyen szinten mesefeldolgozás ez, valamilyen szinten a távoli jövőben játszódó sci-fi, és valamilyen szinten fantasy is, hisz a földi élet mellett megjelentek a holdlakók, akik természetfeletti képességekkel rendelkeznek, és akiknek a királynője szeretné meghódítani a teljes földet. A többféle műfaji elem roppant ötletes és abszolút jól működő keverése a könyv egyik legnagyobb erőssége. Mindegyik téren hiteles, és a történeti elemeket úgy válogatta össze az írónő, hogy mégis hihetően építkeznek egymásra. Nem lett túl zsúfolt az összhatás, hanem minden meg lett magyarázva, és minden egyes elemnek meg van a saját fontos szerepe és jelentősége. Ez az egyik, ami nagyon tetszett a könyvben.

A másik, amit szeretnék kiemelni, az a klasszikus Hamupipőke mese fontosabb elemeinek ebbe a történetbe való átkonvertálása. Persze mesefeldolgozás ez, semmi kétség, mégsem pontosan ugyanazokat az elemeket vette át a meséből az írónő, hanem a háttérvilágnak megfelelően alakította át azokat. Érezni lehet az eredeti mese és e történet elemei közt a kontrasztot, és ezeknek lecserélése szintén nagyon ötletesen lett megoldva. Hamupipőke nem a cipellőjét veszti el a bálon, hanem a fémlábát, nem tökhintón megy a bálba, hanem egy saját maga által megjavított rozzant autóval, a herceg előtt itt is titkolja a valós személyazonosságát, csakúgy, mint a mesében, de valami más miatt kell titkolóznia, és még sorolhatnám tovább ezeket a kis dolgokat. A lényeg, hogy az írónő mindent kreatív módon ültetett át a saját világába, hogy az eredeti dolgok itt is tökéletesen megállják a helyüket. És mindez nem lett nevetséges, hanem teljesen jól működött.


A harmadik, ami nagyon tetszett, a történet fő konfliktusa. Habár elég kiszámítható volt számomra, mármint szerintem attól a perctől fogva teljesen egyértelmű, hogy ki az elveszett holdbéli Selene hercegnő, ahogy elsőnek szóba kerül a lány, (most komolyan, volt aki mást hitt?!) mégis logikusan összerakott a történet, és lehet csak én, mint tapasztalt és sokat olvasott láttam előre a dolgokat, így ebbe se tudok belekötni. Tetszik ez a "holdbéli nép" téma, hogy kiderült, hogy a holdon is él egy sajátos faj, akik különféle képességekkel rendelkeznek, és akiknek a királynője szeretné leigázni a földet és behódoltatni az emberiséget. A holdbéli Levana királynő, amúgy az eredeti Hófehérke mese gonosz királynőjeként jelenik meg ebben a történetben. Azt elfelejtettem mondani, hogy a könyvsorozatba (mert igen, 4 könyvből áll a történet) több klasszikus mesét is beleszőtt az írónő, és megjelenik majd még később a modern Piroska, Hófehérke vagy épp Rapunzel és társaik. Meyer ezeket pedig logikusan szőtte egybe, eddig nem találtam benne hibát.

Végül pedig nem szabad elfelejteni még két dolgot, ami ugyancsak tetszett. Valahogy a karakterek éltek a lapokon. Nem értem miért, hisz egyik se összetett vagy épp komplex, olyan akiket általában kedvelni szoktam, ennek ellenére mégis egészen a szívemhez nőtt Cinder és Kai herceg is. Sőt, Cindert egészen kedveltem, pedig ismétlem nem valami nagy karakter, mégis roppant szerethető főhős lett. Az írói stílus pedig gördülékeny, olvasmányos, egyszerű, és épp ezért nagyon gyorsan lehet haladni a könyvvel. Habár az E/3. személyes írásmód nem a kedvencem, talán ez az egyetlen nagyobb negatívum, amit megemlítenék, most még ez sem zavart. Volt az írónőnek vele célja, és később is szüksége lesz rá, hogy ha érkezik a többi mesehősnő, így végül is érthető, hogy miért ezt választotta. És még én se háboroghatok emiatt.

Nagyon tetszett a könyv, őszintén szólva, sokkal jobban tetszett, mint vártam. A legnagyobb különlegessége számomra az, ahogy három különböző műfaj elemeit logikusan és érthető módon fűzte egybe az írónő, így meg sem tudnám mondani, hogy pontosan mi is ez: modern tündérmese, netán sci-fi, vagy épp egy fantasy? Mindhárom egy kicsit, és higgyetek nekem, mindez remekül működik. Mindenképp folytatni fogom, főleg, hogy a 2. rész már rég megjelent magyarul. Van egy olyan érzésem, hogy nagyon hamar sorra fog kerülni.
Ui: A borító roppant ötletes és kifejező. Több ilyen kellene a könyvekre. :)

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/marissa-meyer-cinder
Értékelés: 5/5

2 megjegyzés:

  1. Kedves Anna!
    Nagyon örülök, hogy tetszett a könyv, mivel én is nemrég olvastam, és belopta magát a szívembe.
    Selena hercegnő.... Én igazából azt hittem, hogy a második részben szereplő lány lesz, de tévedtem.

    Remélem hamar sorra keríted a második kötetet is, és bár egy kicsit elkanyarodik a történet, az írónő remekül hozta be az új karaktereket a cselekménybe. :)

    Ölel,
    Borcsesz

    VálaszTörlés
  2. Szia Anna ha kifogytál volna az ötletekből, akkor tudod meg multkor ajanlottam a Kes a zajban (Chaos walking triloga) sztem tetszene ;) olyan sci-fi es meg egy furcsabb mondja a fantasy nak...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...