Ha őszinte akarok lenni, akkor elmondom, hogy nem most láttam először a sorozatot. Már a megjelenésekor néhány évvel ezelőtt megnéztem, csak akkor valamiért elmaradt róla a kritika. Nemrég valahogy eszembe jutott és kedvem támadt újranézni, majd ahogy elkezdtem, rájöttem, hogy anno mennyire tetszett. Így pótolnom kellett, ami akkor elmaradt és most írok nektek a sorozatról.
A történet:
Egy gyerekkórház többféle komoly betegséggel küzdő néhány fiataljának életébe nyerhetünk betekintést. Nyomon követhetjük harcukat saját betegségeikkel, miközben próbálják tovább élni az életüket, és közben barátságok és szerelmek szövődnek köztük.
Sajnos csak egy évadot élt meg és aztán kaszálták, amit elsőnek nem nagyon értettem, de aztán beláttam, hogy talán ez volt a legjobb döntés. Feleslegessé és kínossá vált volna, ha több évadon keresztül nyújtják el a fiatalok betegségeit. Mert hát lássuk be ez pont így jó. Ha tovább nyújtják, mint a rétestésztét abszolút irreálissá vált volna a végére. Csak úgy tudtam volna elképzelni a folytatást, ha minden évadban új betegek érkeznek.
Nem egy nagy történet és igazából semmi újat nem mutat, mert az akkoriban éppen nagyon felkapott Most jó és a Csillagainkban a hiba sikerét akarta meglovagolni, csak épp sorozat formájában. Fiatalok halálos vagy épp komoly betegségekkel, akik küzdenek az életükért, és akik olyan dolgokat élnek át, amit sok felnőttnek sosem kell. A sorozat egyszerűen aranyos és szeretnivaló, ezzel a két szóval tudnám összefoglalni. Nem magasröptű, nem mutat semmi újat és elég sok klisével operál, de mégis beszippant. Legalábbis velem így történt.
A hangulat, a humor, a karakterek, ami miatt lehet igazán szeretni. Komoly témák ugyanúgy megjelennek, de ugyanakkor sok humor szintén van benne, inkább a keserű fajtából. Sokat dob a stíluson, hogy kapunk narrációt a történet mellé. Az egyik kómás kisfiú narrálja nekünk az eseményeket, ahogy a kómából figyeli és érzékeli a körülötte és a kórházban történteket.
Több főszereplőről beszélhetünk és mindegyiket próbálták egyedivé és érdekessé tenni, szinte minden típusból kaptunk, de valahogy mégsem tudott mindenki igazán közel kerülni a szívemhez. Két kedvencként Kara-t és Emmát emelném ki, mindkettejüket más okból természetesen, mert nem lehetnének ennél különbözőbbek. Mindketten nagy utat tesznek meg a sorozat folyamán és nagyon sokat változnak, és jót tesz nekik a karakterfejlődés. Főleg Kara esetében lesz ez elég látványos.
Párosok terén a kedvenceim Kara és Hunter, jó kis megható történetet kaptak. Szerettem őket. Emma és Leo egy kicsivel maradtak le mögöttük, velük a végére az lett a bajom, hogy kissé irritáló módon szedték szét őket és a folyamatosan felesleges műbalhékat kreáltak köréjük, amit rossz volt nézni. Pedig nagyon aranyosan indultak. Leo története volt szerintem a legmeghatóbb a betegségét tekintve, és őt magában is kedveltem valamennyire, talán ő harmadik kedvencem. Jordi és Dash viszont totál semlegesek maradtak számomra, mintha ott sem lettek volna.
Az elég sok tini klisé és felesleges műbalhé mellett a sorozat másik gyengesége a felnőttek történetszála. Kezdjük ott, hogy túl sok volt némelyik szülőből, nem értem minek kellettek ide egyáltalán. Jó, szerepelhettek volna néha, de inkább csak a fiatalokra kellett volna helyezni a hangsúlyt. A másik, ami a végére az agyamra ment az orvosok és a nővérek kavarása és szerelmi drámája. Felesleges, erőltetett és abszolút oda nem illó, mintha csak a játékidőt húzták volna vele, mert mást nem tudtak kitalálni.
Összességében nem egy világmegváltó sorozat, de aranyos és szerethető és a hibái ellenére magával ragad. Egyszer mindenképp megéri megnézni. Főleg azoknak ajánlom, akik szeretik a tini és/vagy komoly betegséggel küzdőkről szóló sorozatokat.
Értékelés: 10/7
Előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése