2014. szept. 7.

Sin City 2.: Ölni tudnál érte

Tartalom:
A Sin City: Ölni tudnál érte olyan történeteket mutat be, melyek nem kerültek bele az első filmbe, de Miller vadonatúj szálakkal is gazdagította az eredeti anyagot. A cselekmény Marv történetével (Mickey Rourke) folytatódik azon az éjszakán, amikor Hartigan (Bruce Willis) meghal. Elmeséli, milyen konfliktus vezetett ahhoz, hogy Dwight (Josh Brolin) átoperáltassa az arcát. Láthatjuk, hogyan próbálja Nancy (Jessica Alba) túlélni Hartigan áldozatszerű öngyilkosságát. Új figuraként megismerhetjük Johnnyt (Joseph Gordon-Levitt), az aranykezű szerencsejátékost, aki megtudja, milyen rosszul végződhet egy este, ha egy nagykutyába botlik a bűnös városban. Eva Green pedig a femme fatale szerepében sorvasztja a férfilelkeket. (Forrás: port.hu)

Iszonyatosan tetszett az első film, és szerintem nem kell különösebben magyarázni, hogy mit szerettem benne. Aki imádja, az pontosan tudja az okokat, aki meg nem, annak hiába magyarázom a magamét. A Sin City tipikusan az a film, amit valaki vagy nagyon szeret, vagy nagyon utál. Szerintem senkiben sem vált ki közömbös érzelmeket. Én szerencsére az előbbi kategóriába tartozom, így a remek első rész után még szép, hogy vártam a másodikat. Nagyon vártam.

A film megnézése előtt elolvastam néhány kritikát, és azok nagy része egyáltalán nem volt pozitív, így kicsit félni kezdtem, hogy nekem is csalódnom kell. Nem kellett volna a "profi kritikusokra" hallgatnom, sőt el sem kellett volna olvasnom az írásaikat (mindig beleesek ebbe a hibába, pedig engem aztán nem befolyásol egy ilyen kritika sem), mert így félni kezdtem, hogy mennyire rossz lesz ez a film. Egyáltalán nem lett rossz, én élveztem az elejétől a végéig. Nem értem a fanyalgókat, hisz pontosan tudtuk, hogy a 2. film stílusában olyan lesz, mint az első, sőt az első rész után nem nagyon lehet már újat mutatni, így nem is értem mit nyavalyogtak azon, hogy ez szinte az első lekoppintása. Ismétlem, az első rész után nem nagyon lehet már újat mutatni, így erre valahogy számítani lehetett volna. Lehet ott a hiba, hogy van, aki 9 évet várt a folytatásra, és ezért voltak magasak az elvárásai, Én szerencsére csak pár hónapot vártam. Ki tudja, talán emiatt csalódtak sokan.

A film stílusa, hangulata és atmoszférája ugyanaz, régi szereplők térnek vissza, újak bukkannak fel, és ismét ugrálunk az időben oda-vissza, így figyelni kell, hogy most akkor ki, mikor, hol és mit csinál, ha nem akartok belezavarodni a történetbe. Egyetlen gondom, hogy alig másfél órás a film, ami szerintem irtó kevés, és bőven meg lehetett volna toldani egy plusz fél órácskával. A film 4 képregény történetet dolgoz fel, amiből kettőt direkt a filmhez írtak, így azoknak még nincs magyar megfelelője, vagyis az eredeti angol címet fogom használni. 4 történet együtt, és mégis csak másfél órás, szerintem mindegyik kis történetet meg lehetett volna toldani néhány jelenettel,

A Mint minden szombat este című rövid történettel indul a film, melynek Marv a főszereplője. Bevallom őszintén nem nagyon értem, miért kellett ez a történet ide. Úgy érzem csak azért rakták bele, mert Marv közönségkedvenc, és nélküle talán még ennyi embert se érdekelt volna a film. Nekem ez tetszett a legkevésbé. Rövid volt, értelmetlen, nem kapcsolódott az előző filmhez, se a mostani többi történeteihez. Valahogy kilógott a sorból. Nem tudom miért cserélték le Marv magyar hangját, de nekem a régebbi sokkal jobban tetszett.

Eztán következett a Long Bad Night (A hosszú, rossz éjszaka), amit ketté bontottak, de én szeretném egyben letudni. A lényeg, hogy egy Johnny nevű fiatal szerencsejátékos szeretne bosszút állni Roark szenátoron. Nem, ő nem megölni akarja a férfit, hanem megalázni mindenki előtt. Elsőnek ez a sztori se tetszett annyira, de mikor megtudtam milyen kapcsolat van Johnny és a szenátor között, akkor rájöttem, hogy ez mégis zseniális. Jól kigondolták az írók, és azok után már sajnálni kezdtem szegény fiút. Valahogy sejtettem, hogy olyan véget ér majd, amilyet.

A harmadik történet maga a címadó, és egyértelműen az Ölni tudnál érte lett az, amelyiket legjobban és legalaposabban kidolgoztak. Ez a legérdekesebb és szerintem a legjobb is a négy közül. Nekem a személyes kedvencem. Eva Green egy igazi dög a szó minden értelmében, remekül hozta az önző, manipulatív ribanc szerepét, és nagyon jól állt neki. Dwight most csak egy manipulálható, elveszett férfi volt, ami merőben más a korábban megismert karakterétől, és ezért nem is nagyon tudtam őt itt hova tenni. Értem én, hogy Ava mennyire jól tudja előadni magát, de könyörgöm, egy pasi se jött rá, csak már későn, hogy mindegyiket kihasználja. Pedig szerintem elég nyilvánvaló a dolog, csak rá kell nézni arra a nőre és máris tudni lehet, hogy milyen is valójában.

A film végül Nancy történetével zárul, a Nancy's Last Dance-el (Nancy utolsó tánca). Ez a másik, amit direkt a film kedvéért írtak meg. Nancy még mindig szenved Hartigan halála miatt, pedig már négy év telt el, és fokozatosan züllik le, tervezgeti, hogy fogja megölni Roark szenátort bosszúból. A leépülését és azt, hogy egyre inkább kezd megőrülni remekül ábrázolták, és elég hitelesen, bár azért ez a történet se adott olyan sokat, mint vártam volna. Nancy gyakorlatilag az egész filmben vedelt, kéjesen vonaglott a színpadon és magában beszélt. Persze értem én, hogy kell a sok meztelen nő ide, mert hát kell, de azért Nancy csinálhatott volna valami mást is a táncon kívül.

Mindenesetre nekem tetszett a film, azért annyira nem rossz, mint amilyennek többen is mondták. Persze nekem is van egy kis hiányérzetem, főleg a Marvos és a Nancys történetben, mindkettőt ki lehetett volna bővíteni plusz jelenetekkel, és akkor talán összeszedettebbnek tűnik a kettő. A másik két történetet imádtam, habár azért a sok (majdnem) meztelen női test a végére már kezdett néha idegesíteni.
Értékelés: 10/8

Előzetes:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...