2013. aug. 8.

Laurell K. Hamilton: Az alkony ölelése (Merry Gentry 2.)

A történet:
Miután elkerülte Cel herceg számos kísérletét arra, hogy végezzen vele, Meredith Gentrynek, a Los Angeles-i magándetektívnek új problémákkal kell szembenéznie. Ahhoz, hogy királynő legyen, anyává kell válnia. Ráadásul még az előtt, hogy Cel apa lesz. Ám a láthatáron viharfellegek gyülekeznek: emberek halnak meg titokzatos, ijesztő módon, és hirtelen maga Faerie létezése is súlyos veszélybe kerül. Szóval miközben Merry élvezi az életét és a királyi testőrség tagjainak közreműködésével teherbe akar esni, fel kell vennie a harcot egy ősi ellenséggel, ami magát a valóságot pusztíthatja el. És akkor még nem is beszéltünk Merry éjszakáiról…

Ez a fülszöveg izgalmakat ígér, de senkit ne tévesszen meg, nem olyan izgalmas a történet, mint ahogy látszik. Őszintén, nekem már az első kötet se tetszett annyira, mármint nem volt olyan rossz, inkább csak egyszer olvasós fajta, amiben semmi nem fogott meg. De komolyan semmi, se a történet, se a karakterek, se pedig a rejtélyek/nyomozás. Bíztam abban, hogy a folytatás sokkal jobbam magával ragad, gondoltam lehet csak a sorozat első kötete indul ilyen nehezen, és később biztos jobb lesz, de nem lett. A 2. kötet ugyanolyan, mint az első szinte minden értelemben.

A történet most se volt izgalmas és pörgős, persze volt egy nyomozási szál, és sokan meghaltak valami rejtélyes okból kifolyólag, de engem annyira nem érdekelt, hogy azt el sem tudom mondani. A történet java része megint a gyerekcsinálásról szólt, és igen, értem miért ilyen fontos ez a tündérek között, de akkor se látom értelmét annak, hogy ez alkossa a fő cselekményszálat. Plusz már kezdem unni, hogy Merry MINDENKIVEL, akivel csak szembe kerül összefekszik, és hogy ezt olyan lazán tálalják nekünk, mintha hétköznapi dolog lenne, pedig nem az... persze, mondom, hogy értem mi a szerepe az egésznek, de engem akkor is untatott és idegesített. Mellesleg nem tudok rájönni miért ilyen fontos, hogy csak az lehet a tündérek uralkodója, akinek gyereke születik. Egy gyermektelen nő/férfi miért ne lehetne jó uralkodó? Legfeljebb majd választ magának örököst, ha már nincs saját gyereke. (Mint ahogy Andais tette meg Merryvel, a saját fia Cel mellett).


És a másik logikátlanság, ami lehet csak nekem nem világos, ez a "Merry feküdjön le egyszerre az összes testőrrel" dolog, hátha valaki teherbe ejti és akkor az lesz a férje, a társuralkodó. Nos, kérdem én, ha szinte csak egy napnyi különbséggel fekszik le a testőrökkel, és nem csak eggyel, hanem kb. az összessel, és mondjuk teherbe esik, akkor honnan a fenéből tudják majd kitől lett a gyerek, mikor mindenki átment rajta minimum egyszer? Vagy a gyerek színéből döntik majd el, mondjuk ha fekete, akkor Doyle az apa, ha zöld, akkor meg Galen? Plusz annak se láttam értelmét, hogy azért, hogy Galen ne legyen impotens többé és hentereghessenek egy jót Merryvel, a lány már majdnem minden hatalmát odaadta, olyan egyezséget kötött, amit talán (inkább biztos) később megbán. És mindezt csak azért amit írtam... mikor Merry többször elmondja, hogy nem szeretné ha Galentől lenne terhes, mert ő nem lenne királynak való. Jaj, ez a könyv valamiért nem akarja, hogy szeressem, pedig én annyira akartam, de tényleg... olyan ígéretesnek tűnt és olyan szép a borítója az egész sorozatnak.

Doyle, Merry és Fagy

A fő nyomozási szálnak is mi máshoz lehetne köze, mint a gyerekcsináláshoz és az utódláshoz, így az se kötötte le a figyelmem, ha egy dolgot kellene említenem, akkor csak az udvari intrikákat/ játékokat mondanám érdekesnek, hogy ki hova helyezkedik, ki ki ellen áskálódik meg ilyenek, ezeket kíváncsian olvastam. A végén a karakterekről szólnék pár szót, csak röviden, mert itt se történt nagy előrehaladás. Mindenki olyan, mint volt, Merryt még mindig nem bírom, igazából csak a testőrei lennének érdekesek, és ők nem is rossz karakterek az egyedi múltjukkal, történetükkel, és még talán kedvelném is valamelyiket, ha nem csak az lenne a szerepük, hogy  egymás után döntsék meg Merryt. Ha egyet kellene kiemelnem, aki jobban bejött a többinél, akkor Fagyot mondanám vagy Doylet, inkább mindkettőt.
A második kötet se győzött meg arról, hogy nekem mihamarabb olvasnom kell a folytatást, így inkább egy ideig más könyvek után nézek, és ki tudja talán egyszer majd valamikor olvasom tovább a sorozatot.

Bővebb információk a könyvről:
Értékelés: 5/3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...