2013. aug. 12.

Darena Salyaz: Árnyék (Sötét vihar 1.)

A történet:
Sötétség sűrűsödik egy montanai kisváros felett. A fiatal Sara visszaköltözik egykori házukba, és már másnap felfigyel egy tökéletes szépségű, különc ikerpárra: Robin és Ray élete csupa titok és fájdalom. Nem értik, miért mások, mint a többiek. Nem értik, miféle hatalom, ami Robint fogva tartja. Nem sejtik, mit jelent árnyék gyermeknek lenni, sem, hogy kik azok az ártók és védők. Sara elhozza nekik a válaszokat, ám közben Robin szemeinek fekete örvénye magával rántja: a lány beleszeret a világ legtitokzatosabb fiújába, aki félelmei ellenére boldogan kapaszkodik a felé nyújtott kézbe. Két lélek egymásra talál, hogy a bennük szunnyadó erőt egyesítve legyűrjék a sűrűsödő sötétséget. Robin két világ között küzd, mindegyik az erejét akarja. Az egyik azért, hogy segíthessen, a másik, hogy pusztíthasson. Sara iránt érzett szerelme először erőt ad a harchoz, aztán kiderül, hogy e szerelem a bukását is okozhatja. A lány rátalál a megoldásra, ám az árnyék már rájuk borult. Marad az egyetlen kérdés: elég lesz-e idejük és szerelmük, hogy elűzzék a sötét felhőket?

Magyar író könyvéről van szó, akiről korábban egyáltalán nem hallottam. Nagyon első könyves jellege van a dolognak, mert ez sajnos több helyen feltűnik, ami mondjuk nem baj, senki se profiként kezdte, az írók egyre jobbá és jobbá válhatnak, csak gyakorolniuk kell és ezáltal fejlődniük. Persze ehhez szükséges a folyamatos visszajelzés, a tanácsok, hogy következő alkalommal mire lenne érdemes odafigyelniük, és én most ezeket próbáltam összeszedni röviden. Úgy alapjában véve a könyv tipikus YA besorolást érdemelne, fiatalok a főszereplők, rejtélyes a sztori, a szokásos átlagos lány és rejtélyes fiú páros, akik körül titkok sejlenek fel és gonoszok jelennek meg, hogy romba döntsék a világukat. A történet a szokásos klisékkel operál, és habár lett volna benne potenciál mégis úgy érzem néha már túl sablonos, vagy épp unalmas, nem lettek kihasználva a kínálkozó lehetőségek.

Na de kezdjük az elején. A könyv nem túl hosszú, látszik, hogy a történetet szépen és alaposan szerette volna az írónő felépíteni, ennek ellenére mégis néha olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy csak néztem. Egyrészt már majdnem a legelején kiderül ez  "Védők kontra Ártók" dolog, és nem értem ha eddig titkolták Sara elől az egészet, akkor most miért mondták el neki olyan hirtelen. Aztán főszereplőink egy pillantásra egymásba szeretnek, ami teljességgel hiteltelen volt számomra, és azt sem értettem mit szeretnek egymásban. De erről majd inkább a karakterek elemzésénél. E/1. személyes a történet mesélése, Sara a narrátorunk, gondoltam idáig rendben, aztán fejezetváltásnál hirtelen ugrottunk egy másik lány fejébe, amit hirtelen nem tudtam hova tenni, hogy most mi van és miért, hogyan... nem láttam semmi értelmét a Tánya nézőpontnak, semmit nem adott hozzá a történethez, csak ezáltal láthattuk ahogy később majd kémkedik az új titokzatos tanár után és szolgáltatja az információkat Saraéknak. Erre szerintem nem lett volna szükség, vagy ha már mégis, akkor legalább fel kellett volna tüntetni, hogy most ki épp a narrátor, talán inkább eszerint kellett volna tagolni a könyvet, nem pedig fejezetek alapján.

Az alap konfliktus a "Védők és Ártók" téma. Őszintén szólva ezt se értettem igazán, bár lehet, hogy majd a folytatásban többet megtudunk róluk, így ezt inkább nem tekintem hibának. Persze le van írva, hogy a Védők védik az emberiséget, és közülük kerültek ki az Ártók, mindkét csoport különleges képességekkel rendelkezik, ez különböztetni meg őket a többi embertől, de azt például már nem értem, hogy a Védők tulajdonképpen mitől is védik az embereket. Van/volt valami nagy ellenség? Vagy szörnyektől vagy mitől? Jó, persze az Ártóktól is, de mikor még nem voltak Ártók, akkor mi volt a Védők dolga?

Nézzük egy kicsit a karaktereket. Sara egy tipikus főhős, aki az elején érdekesen indul, értem ez alatt, hogy igazán üdítő volt olvasni, hogy ő nem nyavalyogva költözik át Kaliforniából egy kisvárosba, hanem örömmel és van egy (majdnem) normális családja. Aztán mikor bekerült a képbe Robin egy idegesítő, folyton a pasija után ácsingózó hősszerelmes tinédzserré változott, amivel az agyamra ment. És habár Robin és Ray nagyszerű lehetőséggel indultak, és igazán érdekes karakterek lennének, de mégsem lettek azok. Robin megint a tipikus sablon karakter, a veszélyes, bunkó fiú, akiről kiderül igazából aranyos és kedves, és akit meg kell menteni, és csakis a szerelem ereje képes erre.... Ray meg.... csak valami odabökött dolog volt a testvére mellé, Tányával együtt. Továbbá azt se értettem teljesen, hogy akkor most Ray hogyan szeretett bele ilyen hirtelen Tányába, mikor az elején még Sara után epekedett Robinhoz hasonlóan... és megint kiütközik az, hogy néha olyan furán gyorsan váltakoztak/történtek a dolgok, hogy nem értettem hogyan is jutottunk el odáig. Sara anyja egy teljesen hiteltelen karakter, az egész könyvben gyakorlatilag rá se bagózik a lányára, csak magával törődik, Sara barátai megint csak sablon karakterek, akik valamiért iszonyat könnyen visszafogadják őt a csapatba pedig vagy 10 éve nem látták...

A történet vége túlzottan elcsépelt és megint nagyon gyorsan megoldódott a probléma, nem tudom hogy bukkant fel ilyen gyorsan Sara apja és társai, és hogyan találták meg hőseinket, hogy megmentsék őket, remélem erre később lesz valami magyarázat. Ha őszinte akarok lenni néha az se tetszett, ahogyan Sara vagy a többi tinédzser beszélt, sok volt a "tuti", meg az egyéb szleng és olyan idegenül hatott a szövegkörnyezetben, emellett a néhány nyomdai hiba szintén szúrta a szemem. Összességében egy erősen közepes, átlagos regény ez, aminek van még hova fejlődnie, és bízom abban, hogy a folytatás ennél még jobb lesz.

További információk a könyvről:
Értékelés: 5/2

A könyvet köszönöm Darena Salyaznak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...