Az Éhezők Viadala (film)

Úgy vártam ezt a filmet, ahogyan szinte semmit sem idáig a földön. Azt hittem már sosem érkezik meg a premier napja, de mégis így lett, tudom, hogy ez már majdnem egy hónapja történt, de csak most jutottam el odáig, hogy legyen időm véleményt írni róla. Hogy miről is szól a film, most nem írom le még egyszer, hanem megtalálható Az éhezők viadala címkék között. (Azt ugye ki sem kell emelnem, hogy Az Éhezők viadala Suzanne Collins azonos című trilógiájának első könyve, 2. könyv címe: Futótűz, 3. könyv címe: A kiválasztott).
Ennyi bevezető után lássuk, akkor milyen benyomásaim vannak a filmmel kapcsolatban. Röviden kifejezve: IMÁDOM!!!!

Habár azt meg kell mondanom, hogy sok mindent megváltoztattak a könyvhöz képest, sok mindent én magam nem így képzeltem el olvasás közben, de a filmnek mégis meg van az a varázsa, amit reméltem, és amit vártam. Lássuk elsőnek a castingot. Jennifer Lawrenve tökéletes választás volt Katniss szerepére, engem mindenképpen meggyőzött, Josh Hutcherson külsőre nem pont olyan amilyennek én Peeta-t elképzeltem, túl alacsony és a feje, olyan nem is tudom milyen, de nem helyes eléggé számomra. Liam Hemsworth pedig Gale-t alakította, vele semmi bajom nincsen, mert Gale-t még annyira sem szeretem, hogy érdekeljen, ki játszotta őt. Haymitch… hát igen, Woody Harrelson tök sármos meg minden, ahogyan a filmben van, de én Haymitch-et nála öregebbnek, még morcosabbnak, piásabbnak és sötét göndör hajúnak képzeltem… ami Haymitch karakterét illeti szerintem a könyvhöz képest szinte már kedvesnek és aranyosnak tűnt, nem kellett volna ennyire leegyszerűsíteni őt… hiszen a könyvben nagyon imádtam… itt meg csak egy átlagos pasi volt, legalábbis számomra.

Akiket még ki kell emelnem a szereplők közül, az Seneca Crane akit Wes Bentley alakított, őt az Amerikai szépségben szerettem meg, aztán meg a kislány, aki Rutát játszotta pont olyan volt amilyennek szerettem volna, csak nagyon keveset szerepelt, főleg a viadal ideje alatt, mikor Katniss-sel együtt voltak, nem lehetett érezni azt a szoros kapcsolatot ami kialakult közöttük, így nem is sikeredett annyira drámaira a halála… megható volt meg minden, de nem töltöttek annyi időt együtt, hogy Katniss ennyire kiakadhasson miatta. Aztán lássuk csak a történetet. Minden le lett egyszerűsítve, aminek néha örültem (nem volt olyan hosszú a viadalra való felkészítés, mint a könyvben, de mégis ez vette el a film felét), és voltak olyan változtatások, amiknek egyáltalán nem. Nem tetszett a fecsegő poszátás dísztű megoldása, az sem, hogy maga a viadal nagyon rövid ideig tartott, vagy legalábbis csak számomra telt el olyan gyorsan, minden le lett rövidítve és ennek köszönhetően, aki nem olvasta a könyvet az volt, hogy nem értett pár dolgot. (Például húgom, de azóta már elolvasta a trilógiát és ő is nagy fan lett!!!)

Ami kifejezetten idegesített, hogy a viadal többi résztvevői még annyi időt sem kaptak a szereplésre, ami a könyvben volt nekik, ott sem jelentek meg túl gyakran, hát akkor képzeljétek el mennyire ki voltam akadva, amikor megnéztem a filmet. Az ellenfelek közül gyakorlatilag csak Cato, meg a Hivatásosak kaptak ?nagyobb? szerepet, meg Ruta persze. De még az ő jeleneteiket is annyira megkurtították, hogy az egész filmhez viszonyítva olyan, mintha alig szerepeltek volna benne. Volt egy felesleges jelenet, amit szerintem ki lehetett volna nyugodtan hagyni, amikor Katniss a darazsak csípésétől kidől és az apja haláláról álmodik. Na ezt nyugodtan ki lehetett volna vágni! Ja és még valami ami nem nyerte el a szívemet, a végén a „mutánsok”, akiket szintén leegyszerűsítettek valami kutya-farkas keverékre, és ezzel tulajdonképpen elvették az egésznek a drámaiságát, a mutánsokat olyannak kellett volna csinálni, ahogyan a könyvben voltak.

Akkor lássuk olyan dolgokat is, amik kifejezetten tetszettek. Ruta halála megható volt, az a zene, ami alatta felcsendül annyira szomorú és szívbemarkoló, hogy esküszöm megkönnyeztem. A végén az öngyilkossági kísérlet szintén ebbe a kategóriába tartozik. A filmnek az egyik nagy előnye, hogy nem csak azokat a dolgokat láthattuk, amit Katniss, hanem sokkal mélyebbre merülhettünk a könyv világában. Volt azt hiszem kettő vagy több Snow elnök és Seneca beszélgetés, így láthattuk mire hogyan reagáltak… és a viadal ideje alatt szintén ez történt. Láthattuk a játékosokat az arénában, aztán meg azt, ahogyan a játékmesterek alakítják a történéseket odabent.

Végül pár gondolat a szerelmi szálról. Katniss és Peeta nem sokat romantikázik csakúgy, mint a könyvben, ez tetszett, nem tette nyálassá a filmet. De a végéről hiányoltam azt, amikor kiderül Katniss végig csak megjátszotta a fiú iránti szerelmét, és ennek ugyebár azt lett a vége, hogy haragban válnak el egymástól, mert Peeta joggal megsértődik a lányra, mert ő végig őszintén szerette.
A filmnek nem ott szakad vége, mint a könyvnek, hanem itt Snow elnök vészjósló tekintetével zárják le az egészet. Innen tudhatja a történetet nem ismerő néző, hogy itt még történni fog valami, mert az elnöknek nagyon nem tetszett a dolgok alakulása.
Összefoglalva, szerintem jó kis film lett, persze nem adhatta át a könyv hangulatát, de ez minden adaptációnál így van.
Trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=Bv9ni-qCbSs
10/8

L.J. Smith: Sötét szövetség (Vámpírnaplók 4.)

Végül rászántam magam és elolvastam a Vámpírnaplók 4. könyvet is, aminek a Sötét Szövetség a címe. Elsőnek is tisztázni kell, akkor hogyan vannak ezek a könyvek. Van az első trilógia, aztán ez a 4. kiegészítő könyv. Ezeket írta régen L.J. Smith még valamikor a 90-es évek elején. Aztán mikor 2009-ben a sorozat elindult és látta, hogy mennyire népszerű lett, akkor elkezdte folytatni a könyvsorozatot egy újabb trilógiával, ami a Visszatérés címet viseli. Ha jól tudom még ezt is követi majd egy újabb trilógia, aminek a Vadászok lesz a neve, így ha jól számolom, 10 könyv van összesen. Most, hogy tisztáztuk azt, hogy akkor hogyan is épül fel ez a könyvsorozat, lássuk miről is szól a 4. könyv, amiről most írni szeretnék.

Elena halála óta fél év telt el és a barátai nagyon magányosnak érzik magukat nélküle, Stefan és Damon visszamentek Firenzébe, hátha ott könnyebben tudnak felejteni és folytatni tovább az életüket. De a dolgok nem maradnak sokáig ilyen békések, mert Bonnie álmaiban Elena újra és újra megjelenik, hogy valami nagy veszélyre figyelmeztesse őt, aztán amikor a lányok Meredith szülinapját ünneplék, viccből csak úgy varázslásba kezdenek, és akkor rájuk támad valaki, aki megöl egy lányt, így újra kezdődnek a gyilkosságok. Ezen felül az ismeretlen támadó célpontja megint Vickie lesz, szegény lány, mindig mindenki őt szemeli ki célpontjának, talán ő az egyetlen személy a városban, akit meg lehet támadni? Nem nagyon értem ezt a dolgot… a város tele van különféle emberekkel, de mindig minden gonosz éppen Vickie-t szemeli ki magának.

Aztán a nagy csapat megint összeáll, Stefan és Damon visszatérnek Fell’s Church-be, hogy segítsenek elpusztítani az új fenyegetést, amire Elena figyelmeztette őket. Aztán Matt azon kezd el filozofálni, hogy a világ milyen gonosz és nem lehet megmenteni, még ha egy gonoszt elpusztítanak, akkor sem lehet béke, hanem jön helyette egy másik. Gratulálok Matt, ehhez tényleg nagy ész kellett… a világ már csak ilyen, és azt sem értem miért pont a fontos dolgok közepette, kell egy ilyen dologról elkezdeni elmélkedni… meg majd pont egy 18 éves fiú kezd el a világ nagy problémáin merengeni.

Nem túl sok nyomozás után hamar rájönnek ki ez az új gonosz, aki mindnyájukat fenyegeti, és akkor megjelenik Klaus, aki ugyebár Katherine teremtője volt, azért jött a városba, hogy …. nos ez jó kérdés, mert nekem őszintén szólva nem jött le, hogy miért is jelent meg itt tulajdonképpen… valami olyasmit magyaráz, hogy azért akar bosszút állni, mert Katherine-t megölték, nos ebben nem látok túl nagy logikát, mert egyrészt soha nem mondja, hogy mennyire szerette volna Katherine-t, inkább lenézően és degradálóan beszél róla, így nem hinném, hogy a halálát akarná megbosszulni… vagy ha mégis ez lett volna a célja, akkor jobban ki lehetett volna fejteni az indokait, mondjuk, hogy szerette a lányt vagy valami… ha meg egyáltalán nem rázta meg annyira a halála, akkor meg minek jön ide azért hogy szórakozzon egyet a város lakóival?

Lehet, hogy az író csak arra akart utalni, hogy Klaus milyen örült, vagy nem tudom, vagy, hogy csak játékból kezdett el itt gyilkolászni meg ilyenek, de ennek se adott elég hátteret, hogy megérthessük… Klaus szövetkezik Tyler-rel, akinek segít felfedezni a várfarkas énjét, így a fiú kémkedik neki és vele dolgozik.
Az a lényeg, hogy a végén elkerülhetetlen a nagy összecsapás, így Stefan és Klaus egymásnak feszül, Damon is az öccse segítségére siet és végül Elena magával hozza a városban elhunytak összes szellemét, akik elviszik Klaus-t és ezáltal mindenki megmenekül, az volt a legbénább végső összecsapás, amit valaha olvastam, na mindegy.

És a plusz slusszpoén a végén, hogy Elena nem tudom micsodaként, de újra visszatér az életben, már nem vámpír, nem ember, hanem valamilyen angyalféle vagy micsoda… hát erről szól röviden ez a könyv… a végén mindenki happy és ujjongva borulnak össze, hogy újra együtt lehetnek…
UI: még mindig az angol borítónál maradok.
5/2

L.J. Smith. Tombolás (Vámpírnaplók 3.)

A Vámpírnaplók trilógia utolsó kötetében minden titokra fény derül. A történet ott folytatódik ahol az előző abbamaradt, Elena vámpírként éledt ujjá a baleset után és mivel Damon vére keringett az ereiben, így a kezdeti sokkban hozzá lesz elsőnek lojális annyira, hogy Stefan-t képes lenne megölni, csak hogy védje azt, akihez szerinte tartozik. Mikor Elena vámpírként felbukkan akkor még Damon és Stefan is abbahagyja a harcot és egyetértenek abban, hogy most az a legfontosabb, hogy a lánynak segíthessenek.

Elsőnek vért kell innia, csak akkor lesz elég erős ahhoz, hogy befejeződhessen az átalakulás… és Stefan-nak milyen „csodálatos” ötlete támad? Ki más lenne a legjobb erre a feladatra, mint Matt? Így elmegy Matt-hez Elena-val, hogy megkérjék a fiút, engedje meg, hogy a feltámadt Elena ihasson a véréből… nos, ez annyira abszurd, hogy nem is igazán kommentálom. Mondjuk, ha az én ex pasim vámpírként elém áll és arra kér, hogy ihasson a véremből, mert csak így alakulhat át teljesen, én elsőnek halálra ijednék tőle, aztán meg mihamarabb futásnak erednék… de abban teljesen biztos vagyok, hogy nem engedném az artériám közelébe… velem ellentétben Matt gyakorlatilag minden ijedtség nélkül megteszi, ami gyakorlatilag annyira volt életszerű és hihető, mint az, hogy vámpírok valójában is léteznek.

Na mindegy… a lényeg, hogy Elena megint megkapta amit akart és 4 nap alvás után végül igazi vámpírként ébred fel, akkor eszébe jut a korábbi halandó élete, és rájön neki nem Damon, hanem Stefan mellett van a helye… ennek ellenére szent feladatának tekinti, hogy valahogyan rá vegye a két testvért, hogy hajlandóak legyenek együtt dolgozni vele az ismeretlen gonosz ellen… mert hogy itt már arra is rájönnek, hogy nem Damon a gonosz, hanem valaki, akit egyikük sem ismer… így Elena szerint csak akkor győzedelmeskedhetnek fölötte ha hárman összefognak, ehhez pedig Stefan-nak és Damon-nak több száz év után ki kellene békülnie… ez korántsem megy olyan egyszerűen az elején.

Közben Elena kénytelen szembesülni azzal, hogy ő gyakorlatilag halott a családja és a barátai szemében, így nem szabadna a városban járkálnia össze-vissza, de mint ez ilyenkor lenni szokott nem tud megülni a helyén, elsőnek hazalátogat, ahol Judith néni egyből meglátja és majd halálra rémül, csak Damon tudja onnan elvonszolni, aztán ellátogat a saját temetésére, mert ha már meghaltál és vámpír lett belőled, akkor milyen jó lehet megnézni a saját temetésed, nem igaz? Persze nem tudja sokáig visszafogni magát és végül a barátainak minden elmond arról, ami történt, elsőnek Meredith és Bonnie tudja meg az igazat, aztán Matt-el is megértetik a dolgot. Közben pedig kiderül Alaric-ról az új töri tanárról, hogy vámpírvadász, akit a város vezetői hívtak ide, hogy oldja meg a várost fenyegető gondokat, de mint az lenni szokott ilyenkor, mikor Alaric megtudja, hogy Elena és a két fiú igazából „jó” vámpírok, egyből melléjük áll és segít nekik, hát ez sem volt éppen életszerű számomra. Így a nagy csapat összeáll, hogy felkészüljön az ismeretlen erő megtalálására, ami szerintük a Hóbálon fog támadni.

Amire azonban senki sem számít, hogy a gonosz, akivel szemben állnak maga Katherine, akiről azt hitték, hogy 500 évvel ezelőtt meghalt. Kiderül, hogy végig Katherine játszadozott a két fiúval, hogy ő bolygatta fel az egész várost, és ő ölte meg Elena-t… Katherine visszatért, hogy bosszút álljon a két testvéren, amiért azok a múltban nem úgy cselekedtek, ahogy kérte őket. (a megjátszott öngyilkosságával akarta őket rávenni arra, hogy béküljenek ki és legyenek jó testvérek).

Végül a nagy harc csattanójaként, ahogy az lenni szokott, Elena önfeláldozásával ment meg mindenkit és Katherine-re vetve magát, kilöki őt a napra, mire a lány elporlad, de Elena sem élheti már túl az egészet. Utolsó szavaival megkéri Damon-t és Stefan-t, hogy mostantól szeressék egymást és mindig vigyázzanak a másikra. És aztán Elena tényleg meghal. Meg kell mondjam, ez volt Elena életében a legszimpatikusabb dolog, amit valaha tett, végre valódi és tényleges jellemváltozáson ment keresztül, mert hajlandó volt félretenni az önzőségét és az egoizmusát, és azért, hogy megmentse a várost és a két testvért, feláldozta önmagát… mondhatjuk úgy is, hogy végre valahára felnőtt és megtanulta mi a fontos az életben… kár, hogy erre ilyen későn jött rá.

A könyv végén Bonnie írja le az utolsó bejegyzést a naplóba, elmondja, hogy kivel mi történt eztán, egy ilyen könyv végén általában ez mindig csak egy kötelező kör, amit nem lehet kihagyni. És végül ezzel zárja le a sorait, amit én is idézni szeretnék.
„De szeretném, ha az emberek megtudnák az igazat Elenáról. Ő nem volt szent. Nem volt mindig kedves, jó, őszinte és udvarias. De erős volt, szeretett, és hűséges volt a barátaihoz, és a végén a legönzetlenebb dolgot tette, amit bárki tehet. Meredith azt mondta, a fényt választotta a sötétséggel szemben. Szeretném, ha az emberek tudnák ezt, hogy mindig emlékezzenek rá. Én emlékezni fogok.”

Most, hogy elolvastam az első trilógiát (mert igen ennek is van még folytatása) nem tudom mit is kellene mondanom róla röviden… mindenképpen más, mint a sorozat, a kettő egymáshoz viszonyítva szinte ég és föld, ezzel nem azt akarom mondani, hogy valamelyik rosszabb lenne a másiknál, csak azt, hogy mindkettő más… mert, hogy a sorozat nagyon jó, és a könyv is olvasható. Nem azt mondom, hogy a kedvencem lett, de egyszer el lehetett olvasni…
UI: megint az angol borítót raktam ki ugyanazon oknál fogva, mint ezelőtt…
5/3

L.J. Smith: Küzdelem (Vámpírnaplók 2.)

A 2. könyv ott folytatódik ahol az első abbamaradt, Elena a temetőbe siet, hogy megtalálja Damon-t és kiszedje belőle, mi történt Stefan-nal, de Damon nem valami segítőkész és miután nem jár sikerrel a lány elcsábításában, simán közli Elena-val, hogy megölte Stefan-t, aztán már el is tűnik.
Elena persze egyből letargiába esik, hogy elvesztette egyetlen és igaz szerelmét (Stefan-t, akit ugyebár még alig ismer, de máris beleszeretett) és mikor a város többi lakója még mindig Stefan bűnösségéről van meggyőződve akkor meg egyenesen hiszti rohamot kap, hogy az emberek miért nem bíznak Stefan ártatlanságában.

Így Elena eldönti, hogy meg kell találnia a fiút amihez Bonnie segítségét veszi igénybe. Bonnie most varázsol elsőnek valami érdemlegeset, egy kereső bűbájjal vagy mivel megtalálják Stefan-t az egyik kút mélyén és megmentik a kiszáradástól és a haláltól. Bonnie végre valamilyen mágikus tevékenységet is mutatott, aminek nagyon örültem, de nem nyűgözött le vele… úgy tűnik itt a könyvben nem annyira erős boszi, mint a sorozatban. De ekkor sem fordulnak jóra a dolgok, mert Damon egyre erőszakosabban hajt Elena után és szinte mindenhova követi, különböző helyeken és váratlan időpontokban tűnik fel, és közben azt sugallja a lánynak, hogy ha nem lesz az övé, akkor ennek a barátai és szerettei látják meg a kárát… Elena próbál ellenállni, de mit tehet az ember, ha Damon korántsem könnyű eset… így szinte lehetetlen lerázni.

Mikor Stefan visszatér az iskolába, akkor a többiek még mindig azon pusmognak a háta mögött, hogy csakis ő lehetett a gyilkos, és mivel Elena a fiúval jár, így a lányt, gyakorlatilag mindenki kiközösíti… hogy őszinte legyek nem nagyon tudtam sajnálni, mert Elena nagyon is megérdemelte, amit kapott. Néha neki is át kell élnie, milyen az, ha nem ő van a középpontban, ha az emberek nem úgy tekintenek rá, mint az iskola királynőjére. Lehet, hogy jót tett ez a hirtelen szerepváltozás a lelki fejlődése szempontjából… mondjuk erről szólva Elena jellemfejlődése szerintem iszonyatosan gyorsan végbement… egyik nap még egy elkényeztetett kis liba volt, aztán meg már maga lett a jóság és az önfeláldozás és arról győzködi magát, hogy Stefan kedvéért megéri jobb embernek lennie, mert csak így érdemelheti meg a fiút… bár ha jobban belegondolok ez az egész szerelmi szál olyan gyors volt, hogy az már hihetetlen… a valóságban ilyenek szerintem nincsenek.

Ami egyáltalán nem tetszett, hogy Judith néni gyakorlatilag rá akarta Damont-t erőszakolni Elena-ra, pedig a fiút sem ismerte igazán, számára csak elég volt annyi, hogy Damon váltott velük két szép szót, és Judith néni ebből máris azt szűrte le, hogy mennyire összeillenének Elena-val. Caroline és Tyler magánakciója szánalmas és gyerekes volt, ennél szerencsétlenebbek nem is lehettek volna… miért nem tudnak megülni a seggükön és nem féltékenykedni másokra?!

Ja és azt el ne felejtsem, hogy Stefan beszámol Elena-nak a vámpírok jellemzőiről, mint például hogyan lesz valakiből vámpír, meg hogy a nap megégeti őket, ha túl sokáig vannak kint, vagy, hogy egy karóval a szívbe lehet őket megölni, meg, hogy ha elég erősek, akkor meg tudják az embereket bűvölni, vagy akár állattá is tudnak változni, de csak egy-két állattá lehet. Damon alakja a holló, még Stefan-é a vadászsólyom, hát ennél röhejesebbet nem tudtam volna kitalálni… csak azt mondja meg nekem valaki, miért kellene egy vámpírnak állattá átalakulnia? És ha már átalakul, akkor miért hollóvá vagy sólyommá a denevér helyett? Nem tudom megérteni, minek kellene egy vámpírnak madárrá átalakulnia, szerintem anélkül is elég jól meglenne, nem értem egyszerűen, az írónő, hogyan találhatott ki ilyen nagy baromságot. Meg amit szintén nem értettem, hogy Stefan és Elena minek jegyezték el egymást… most komolyan erre mi szükség volt? Nem lett volna elég annyi, ha ők pedig kiállnak egymás mellett és nem hallgatnak mások véleményére? Komolyan azt hiszik, ha ilyen fiatalon egybekelnek attól valami jobb lesz?

Na de hogy pozitívumot is említsek, mert ilyen is volt, legalábbis számomra… az tetszett az egész könyvben, hogy Elena végig kiállt Stefan mellett és nem pártolt el tőle, annak ellenére, hogy az iskolában és a családja körében mindenki Stefan ellen volt. Elena mégsem mondott le róla, így ezt egy jó pontnak számítom… (habár még mindig nem értek egyet ezzel a gyors „hú de szerelmes lettem” dologgal, de Elena ragaszkodása és kitartása mindenképpen szimpatikus számomra)

Ha jobban belegondolok az egész könyvben nem történt sok minden, csak az elején Stefan megtalálása, aztán meg Damon csábítási kísérletei, végül pedig a nagy csattanó, ugyanis a könyv végén Elena meghal és Stefan és Damon megint egymásnak esnek, csakúgy, mint a múltban Katherine miatt. Csakhogy aztán valami váratlan dolog történik, ugyanis Elena új életre kel, csak immár vámpírként és elindul, hogy a hőn szeretett férfi segítségére siessen… és itt van vége… hát meg kell mondjam, ez egy elég béna vég (csakúgy mint az elsőnek, nem is értem miért nem lehetett ezt a három kb. 200 oldalas könyvet egyben kiadni inkább)
UI: itt is az angol borítót választottam hasonló okból, mint az első könyvnél…
5/2

L.J. Smith: Ébredés (Vámpírnaplók 1.)

Mivel a sorozatot nagyon szeretem, így gondoltam ideje lenne elolvasni a könyveket, ami alapján készült, így hát nekikezdtem. Megpróbálom összefoglalni úgy a véleményemet a könyvről, hogy annak semmi köze ne lehessen a sorozathoz, ugyanis korántsem lehet és nem is szabad összekeverni a kettőt.

Elena a szülei halála miatt nehezen talál magára és a nyáron még a barátait is elhanyagolja, most a nagynénje Judith, és annak vőlegénye Robert vigyáz az árván maradt Elena-ra és annak húgára Margaret-re. Mikor az új tanév kezdetén vissza kell mennie az iskolába, azzal szembesül, hogy sok minden megváltozott a távolléte alatt. Korábban ugyanis ő volt az iskola abszolút királynője, akit minden lány irigyelt, és akiért minden fiú odavolt, ő pedig élvezte ezt a helyzetet, csakhogy az újévben már változnak a dolgok. Elena régi barátnője Caroline, mostantól nyíltan a riválisává lépett elő, és megpróbálja tőle elszedni az „iskola királynője” címet.

Aztán láthatjuk Stefant a másik oldalon, és egyből leírja nekünk, hogy ő más, mint a többiek, hiszen vámpír, de nem enged utat magának a sötétségbe, hanem emberi vér helyett, állatokéval táplálkozik. Megérkezik Fell’s Church-be, maga sem tudja miért, de valami erre a helyre vonzotta őt. Mikor Stefan belép az iskola kapuján mindenki egyből megbámulja a rejtélyes és jóképű idegent, nincs ezzel másképp Elena sem, aki egyből eldönti, hogy meg kell szereznie a fiút magának, mert hogy kell neki és ha ő akar valamit, akkor meg is kapja. Elena egy „kicsikét” önző… de hát mégis milyen legyen az ő helyzetében, amikor mindenki más az iskolában gyakorlatilag odáig van érte, és megszokhatta, hogy mindig az lesz, amit szeretne és mindent megkap, amire csak vágyik.

Na, most ez egyáltalán nem így lesz, mert Stefan figyelemre sem méltatja a lányt, úgy tesz, mintha észre sem vette volna… ezt persze Elena nagyon zokon veszi és eldönti, hogy csak azért is az övé lesz a fiú… különböző módszerekkel próbál vele összeismerkedni. Elena tipikusan az a lány, akit én ki nem állhatok, az elkényeztetett kis királylány, aki azt hiszi a világ csak körülötte forog… és ha valami nem úgy történik, ahogyan szeretné, akkor máris neki áll feljebb. A végén mikor Stefan-t csak nem tudja elcsábítani, akkor egyből az jön le neki, hogy a fiúnak biztosan azért nem tetszik mert, hogy Stefan utálja őt… hát igen, mostantól én is így állok a dolgokhoz, ha egy fiúnak nem fogok tetszeni, akkor biztosan csak azért lehet, mert ki nem állhat… hát nem röhejes az egész.

Miközben Elena azon mesterkedik, hogy valahogyan felkeltse Stefan érdeklődését, mi megtudhatjuk, hogy a fiú nagyon is észrevette a lányt, főként, mert Elena kiköpött mása régebbi szerelmének Katherine-nek, akit még évszázadokkal ezelőtt vesztett el. Stefan lassan felgöngyölíti előttünk a korábbi életének titkait és eseményeit és megtudhatjuk, hogy honnan származik, milyen élete volt normális ember korában, hogy ki volt Kathrine tulajdonképpen, Stefan miért gyűlölte annyira a bátyját Damon-t és hogyan lett belőle vámpír… Aztán persze Elena eléri, amit akart és Stefan nem tud neki tovább ellenállni, így mindent bevall a lánynak saját magáról… szerintem ez egy kicsit túl korai volt… hisz még alig ismerték egymást és Stefan máris a legnagyobb titkait fecsegi ki a lánynak, és ezt Elena azzal viszonozza, hogy rögtön beleszeret, csak most igazából… mert mint kiderült, Elena arra is képes, hogy szeressen valakit.

De mielőtt azt hinnénk, hogy minden boldog és szép lesz, hát tévednünk kell, mert közben valaki embereket támad meg, vagyis pontosabban harap meg és hát a gyanú egyből Stefan-ra szegeződik, pedig nem őt kellene gyanúsítani… mert később kiderül, hogy nem csak Stefan volt az egyetlen, aki a városba érkezett, hanem valaki olyan, akire senki nem számított. Damon követte testvérét, és ahogyan a múlt megismételni látszik önmagát, megint mindketten ugyanazt a lány szemelik ki maguknak. Damon eldönti, hogy márpedig Elena az övé lesz és ebben senki, de legfőképp Stefan nem akadályozhatja meg… az első könyv ott ér véget, hogy mindenki Stefan-t keresi a gyilkosságok miatt, de a fiú eltűnik, és Elena egyből rájön, hogy csakis Damon állhat a háttérben… így elindul, hogy megkeresse szerelmét, vagyis pontosabban, hogy kiderítse mit tett vele Damon.

Mellettük a többiek gyakorlatilag alig vannak jelen, mint például Matt, vagy Judith néni vagy Margeret, kicsit többet láthatunk Bonnie-ból és Meredith-ből, Elena két legjobb barátnőjéből, de itt még annyira jelentéktelenek, hogy inkább csak lapkitöltésnek vannak szerintem belerakva. Ami fura volt egy kicsit a sorozathoz képest, hogy itt voltak olyan szereplők, akik a sorozatban nincsenek benne, vagy csak más formátumban, mint például Meredith, Margaret vagy Caroline, és hogy a szereplők nagy része teljesen máshogy néz ki, mint a sorozatban. Kezdjük mindjárt a főszereplővel, Elena-val, aki magas, vékony, hosszú szőke hajú, fehér bőrű és kék szemű, csakúgy, mint Katherine. Aztán meg Bonnie-nak fehér bőre és vörös göndör haja van, Caroline zöld szemű és vörösesszőke hajú, ha jól emlékszem, Stefan pedig zöld szemű és göndör barna hajú… egyedül csak Damon ugyanolyan a könyvben, mint a sorozatban is… (kivéve a fekete szemeket, ami a sorozatban ugyebár kék)… ezt csak azért kellett megjegyeznem, mert furcsálltam a dolgot, hogy mindenki tök máshogy néz ki.

UI: az angol könyv borítót választottam képnek, mert a magyar kiadáson a sorozat szereplői vannak, és ha mondjuk, valaki nem nézi a sorozatot, az egyáltalán nem értheti, kik lennének azok az emberek, mikor a könyvben, ahogyan korábban mondtam teljesen máshogyan vannak lefestve a karakterek...
5/2

Cassandra Clare: Bukott angyalok városa (Végzet ereklyéi 4.)

Hát hirtelen nem is tudom, hogyan kezdjek ebbe bele, mert nagyon nem jó érzések kavarognak bennem ezzel a könyvvel kapcsolatban. Így inkább elsőnek azt írom le, hogy Cassandra Clare nem elégedett meg Végzet Ereklyéi első trilógiával, és már én is írtam korábban hogy ezt megtoldotta egy újabb trilógiával, ennek az első könyve a Bukott angyalok városa. Hogy mit gondolok erről? Hát hogy egyáltalán nem volt jó ötlet, hiszen az első három könyv annyira izgalmas és tökéletes, úgy ahogy van, egy kiváló befejezéssel, hogy utólag nem látom értelmét miért kellett ezt a sorozatot mindenáron folytatnia… de mivel az előző könyveket nagyon megszerettem, így el kellett olvasnom a folytatást, mert azt hittem valami ahhoz hasonló minőségű és fordulatos könyvet fogok kapni… csakhogy ez egyáltalán nem jött be…

Miről is szól a Bukott angyalok városa? Clary, Jace és a többiek élik tovább az életüket az Üvegvárosi csata és Valentin halála után, Clary edz, hogy igazi árnyvadász válhasson belőle, és boldogok együtt Jace-el, mert végre valahára együtt lehetnek, de ez a nagy boldogság nem tart sokáig, mert Jace egyszer csak elkezd furán viselkedni és egyre távolságtartóbb lesz a lánnyal, Clary pedig nem tudja, ennek mi lehet az oka…. a másik szál az Simon és a nagy önmarcangolása, meg az, hogy két lányt is hülyít egyszerre (Isabelle-t és Maia-t), mindkettejükkel elkezd járni, amit én nem nagyon értettem… nem lett volna elég az egyik? És aztán meg azon nyavalyog, hogy mi lesz ,ha mindketten rájönnek arra, hogy gyakorlatilag megcsalja őket egymással, ami persze meg is történik és mind a két lány alaposan megharagszik rá… aztán meg folyton azon nyavalyog, hogy mivel ő vámpír így örökké fog élni és hát a barátai pedig nem… köszönjük Simon erre hamarabb is rájöhettél volna, mivel a vámpírok sorsa… hát az már csak ilyen.

Nem szeretem Simon karakterét, akkor feleslegesnek gondoltam mikor még ember volt, és mikor vámpír lett belőle, akkor meg azért idegesített, mert hát számomra nagyon úgy tűnik, hogy csak azért lett belőle vámnpír, mert hogy a vámpírok most milyen nagyon menők és hát az írónő ide is be akart rakni egy ilyen karaktert, aki ráadásul az egyik főszereplő… persze Simon nem átlagos vámpír, hiszen ő a Napjáró, akit nem éget meg a Nap, meg hát Káin jele miatt, ami a homlokán díszeleg, még különlegesebb lett, mint ezelőtt volt. Mindenki a maga oldalára akarja őt állítani, hiszen az ereje hatalmas… megértitek, miért mondom ezt, ha elolvassátok a könyvet. A vámpírok igazi vezetője Camille is magához akarja csábítani, meg hát a könyv „főgonosza” is folyton a nyomában van, hogy valahogyan megszerezhesse a vérét, amire annyira szüksége van.

Miért is mondom azt, hogy nem tetszett annyira ez a könyv? Mert szinte már unalmas volt számomra egyrészt Simon nyavalygása miatt, másrészt mert Clary-t és Jace-t se tudtam annyira tolerálni, mint az előző könyvekben… mondhatjuk úgy is, hogy szinte semmi érdemleges nem történik, a nem tudom hány száz oldalon keresztül…
Persze volt ami tetszett benne, ilyen például hogy Magnus és Alec kapcsolata, ami egy kicsit előrébb került és mondhatni többet láthattunk belőlük, mint az első három könyvben együtt véve. Merthogy ennél a kapcsolatnál is gondok adódnak… bár azt nagyon bántam, hogy csak az utolsó száz oldalban szerepeltek, de már ezzel is feldobták legalább valamennyire ezt a könyvet számomra… ahogyan már írtam korábban nekem Magnus a kedvenc karakterem, így egyáltalán nem bántam, hogy többet szerepeltek, remélem ez így fog folytatódni a további könyvekben is…

De a vége az iszonyatosan jó lett, méghozzá azért mert a másik kedvenc szereplőm, Sebastian – vagyis eredeti nevén Jonathan Morgenstein, Clary bátyja – új életre kelt és Lilith varázslatának köszönhetően Jace és Sebastian egybekapcsolódnak, tehát ha az egyik él, akkor a másik is, ha az egyik hal, akkor a másik is… ezt nagyon jól kitalálta Clare… imádtam Sebastian-t, és nagyon sajnáltam, hogy csak az Üvegvárosban bukkant fel és annak a végén már meg is halt, mert jóformán az igazi jellemét és karakterét meg sem ismerhettük, legalábbis szerintem nem kaptunk eleget belőle, így ujjongva olvastam a visszatértét és ahogyan előre látni lehet szerintem ő lesz az új trilógia fő gonosza… és éppen emiatt a nagy csavar miatt várom mégis a folytatást, noha a Bukott angyalok városa egyáltalán nem nyűgözött le, de remélem a másik két könyv ennél ezerszer jobb lesz… mondjuk szerény véleményem szerint ezt nem lesz nehéz felülmúlni.
Az 5. könyv címe: Elveszett lelkek városa
A 6. könyv címe: Mennyei Tűz városa

Ezek még csak később fognak megjelenni, de érdeklődve várom a folytatást és amint lehet, elolvasom őket… és addig meg reménykedek abban, hogy a másik kettő sokkal jobb lesz az elsőnél.
UI: a borítón Clary és Simon szerepel, és egyébként érdekesség, hogy az első trilógiánál minden könyvön egy szereplő volt, még a második trilógiánál minden könyvön két szereplő lesz, az 5.en Elveszett Lelkek városán állítólag Clary és Jace lesznek…
További információ a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/cassandra-clare-bukott-angyalok-varosa
5/3

Cassandra Clare: Üvegváros (Végzet ereklyéi 3.)

Nemrég fejeztem be A végzet ereklyéi sorozat 3. kötetét, mely az Üvegváros címet viseli és gondoltam friss élményekkel talán jobban meg tudom fogalmazni róla a véleményemet… na akkor lássuk!

Clary és a többiek története tovább folytatódik a trilógia befejező könyvében és meg kell mondjam, nekem ez tetszett a legjobban, végig tele volt pörgős akcióval, minden korábbi titokra fény derült – végre valahára – és persze egy új szereplőt is kaptunk, aki egyből a kedvenceim közé került. Az ő neve Sebastian Verlac, és nagyon bírtam elejétől a végéig, annak ellenére, hogy sejtettem, nem teljesen az, akinek mondja magát… végig nagyon gyanús volt nekem valamiért és hát, ami végül kiderült róla az teljesen ledöbbentett… de nem akarom lelőni a szerintem legnagyobb csavart ebben a könyvben, így legyen erről elég ennyi.

A történet nagyrészt arról szól, hogy miután Valentin megszerzett kettőt a végzet ereklyéi közül, már csak a harmadikra van szüksége és mikor ennek is a nyomára bukkan, akkor elkezdi megvalósítani a nagy tervét, hogy megidézze Raziel angyalt, aki majd elképzelései szerint a segítségére lesz a világ démonoktól, alvilágiaktól és a romlott árnyvadászoktól való megszabadításában. Közben démonok törnek be az Üvegvárosba, Idrisbe – ami az árnyvadászok otthona – és egy kisebb csata is kibontakozik a végére… persze itt sem alakulnak másként a dolgok, ahogy annak lennie kell a jók győznek, vesznek a gonoszok, de hát szerintem ezt nem volt nehéz kitalálni, egy ifjúsági könyvnek nagyjából mindig ez lesz a vége… mondjuk személy szerint azért én vártam volna egy kissé tragikusabb fordulatot vagy valamit… de hát ez csak az én saját véleményem.

És aminek a legjobban örültem, hogy végül Magnus és Alec összejöttek… imádom kettejüket, de főleg Magnus-t, aki még mindig az abszolút kedvenc karakterem maradt ebben a történetben… A másik amiért hálát adtam az égnek, hogy végül bebizonyosodott, hogy Clary és Jace mégsem testvérek – megjegyzem én már az elején tudtam, hogy ez csak Valentin egyik mocskos kis hazugsága volt, hogy keresztbe tegyen nekik, bár nem tudom megérteni erre mi szükség volt – és végre nyugodtan együtt lehetnek eztán.

Nem is tudom, igazából mit kellene még írnom, talán csak annyit, hogy miután befejeztem az első trilógiát (merthogy ennek van még további folytatása is, egy újabb trilógia), rájöttem, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam ezeket a könyveket, és már megértettem, miért vannak érte olyan sokan… mondhatjuk úgy is, hogy én is igazi rajongója lettem. Várom a folytatást és remélem mihamarabb szerencsém lesz azokat is elolvasni….
UI: a borítón az új szereplő, Sebastian szerepel, gyönyörködjünk benne, hisz annyira helyes lehet…
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/cassandra-clare-uvegvaros
5/5*

Cassandra Clare: Hamuváros (Végzet ereklyéi 2.)

A Végzet Ereklyéi sorozat második könyvében, mely a Hamuváros címet viseli, tovább folytatódik Clary, Jace és barátaik története. Minden ott folytatódik ahol abbamaradt, Valentin folytatja titokzatos tervét, melynek alapját a végzet ereklyéinek megszerzése adja, ebből már az első könyvben megkaparintotta a kelyhet, most pedig a kardra is rátette a kezét. Közben pedig különféle démonokat tesz a szolgálóivá és azoknak a segítségével próbálja elérni a célját… emellett pedig még arra is marad ideje, hogy folyamatosan Jace-t ostromolja, hogy álljon mellé a közelgő nagy harcban.

Nekem ez a dolog tűnik talán a legfurábbnak ebben a könyvben, hogy Valentin végig Jace meggyőzésével próbálkozik, amiből nekem egyből az jön le, hogy menyire szeretné a fiát az oldalára állítani. Most vagy valóban szereti őt és tényleg vissza akarja kapni, vagy pedig csak ki szeretné használni valamilyen önző cél érdekében… ezt még nem tudhatjuk meg és talán nem is fogjuk soha, mert Jace eddig még nem tartott vele, erősen ellenáll az apja csábításának. És ami még szintén furcsa ezzel kapcsolatban, hogy Valentin egyáltalán nem érdeklődik annyira Clary, a lánya iránt, mint a fia, Jace iránt… a lánya talán nem fontos neki? Őt nem akarja megismerni és maga mellett tudni? Nem érdekli, mi van vele vagy, hogy talán árthat neki? Mert nekem a viselkedéséből nagyon az jött le, hogy a lánya sorsa cseppet sem érdekli… ami eléggé zavarossá teszi ezt az egészet számomra… ha Jace ennyire fontos neki, akkor Clary miért nem?

Aztán Jace-nek nem csak ez az egyetlen gondja akad, hanem az is, hogy miután kiderült ő Valentin fia, mindenki teljesen máshogy áll hozzá és szentül hiszik többen, hogy a fiú végig csak hazudott nekik és Valentin kémkedni küldte ide közéjük. Szegény Jace hiába bizonygatja, hogy erről szó sincsen, nem hisznek neki, Maryse Lightwood egyesen kidobja a családja életéből, az Inkvizítor pedig börtönbe záratja, hátha ezzel meg tudja majd Valentint állítani… Clary és Jace tovább szenvednek az érzéseik miatt, annak ellenére, hogy testvérek szeretik egymást, amit ugye nem lenne szabad, de hát a szívének senki nem tud parancsolni… így Clary, hogy megpróbálja elfelejteni, akit nem kaphat meg, elkezd járni Simon-nal, ha már jobb nem maradt neki… ez számomra teljesen unszimpatikus lépés volt, szegény fiút csak kihasználta.

Simon ebben a könyvben nagy változásokon megy keresztül, mert ugyebár vámpír lesz belőle, méghozzá a könyv végére nem is akármilyen, de erről nem szeretnék többet mondani, csak talán annyit, hogy hát mivel manapság milyen nagyon menők a vámpírok, hát ide is be kellett rakni egy főszereplőt, aki vámpír lesz, őszintén szólva e nélkül a történetszál nélkül, én szívesen meglettem volna… olyan mintha csak azért kellett volna belerakni, mert most mennyire kelendő ez a vámpír téma ugyebár.

Az első könyvben megkedvelt Magnus még mindig nem szerepelt olyan sokat, min amit szerettem volna, de minden jelentben ahol felbukkant, még szimpatikusabb lett számomra, és ha jól érzékelem, akkor ő és Alec, nos, lehet, hogy több lesz köztük puszta barátságnál, már ha Alec egyszer képes lesz arra, hogy túllépjen Jace iránti vonzalmán, vagy szerelmén, vagy mit tudom én min… Kaptunk új szereplőket is, mint például a vérfarkaslány Maia, vagy a Lightwood család többi tagja, megismerhettük jobban a tündéreket és a királynőjüket, a náluk tett látogatás az egyik kedvenc jelenetem ebben a könyvben, mikor a „csókos” kérdésen vitatkoznak, hogy kinek kit kellene megcsókolnia a királynő kérése… azon nagyon jót mulattam mikor olvastam.

Összességében ez a könyv továbbviszi az első történéséit és szépen felvezeti a trilógia utolsó részét, amit már alig várok, hogy olvashassak, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége… továbbra is megmosolyogtattak az apró kis poénok, amik éppen mindig a jó helyen vannak beszúrva, hogy vagy feldobjanak egy nem annyira izgalmas részt, vagy hogy feloldjanak egy jóval komorabb hangulatot… a lényeg, hogy Cassandra Clare tényleg nagyon jó írónő, csodálatos stílussal és érzékkel ahhoz, hogy mi kell a mai ifjúságnak… mert, hogy ebben A végzet ereklyéi sorozatban, ahogy már az első résznél is mondtam, tényleg minden megtalálható, amire csak vágyhat egy ember… és talán ezért szeretik annyian…
Ui: a 2. könyv borítóján Clary szerepel.
További információk a könyvről:
http://www.libri.hu/konyv/hamuvaros.html
5/5*

Cassandra Clare: Csontváros (Végzet ereklyéi 1.)

Sok jót hallottam erről a könyvről és állítólag nagyon sokan odavannak érte, na meg persze azt is tervezik, hogy filmet készítenek belőle, így gondoltam ne én legyek az utolsó, aki még nem olvasta el Cassandra Clare Csontváros című könyvét. Mikor végeztem vele, mert két nap alatt rögtön kiolvastam, akkor vegyes érzések kavarogtak bennem, hiszen nálam egyrészt nem érte el az a nagy sokkhatást, amire számítottam, de azért persze tetszett… csak nem értem azt a hatalmas felhajtást, ami körülötte van.

Lássuk miről is szól a történet. Mikor Clary Fray legjobb barátjával Simon-nal szórakozni indul az egyik klubba akkor egy gyilkosság szemtanúja lesz, amit aztán kiderül csak ő látott egyedül, mivel a gyilkosok – akik igazából persze a jófiúk – maguk árnyvadászok, akik a démonok megölésével védik meg az emberiséget. És itt a nagy rejtély máris a legelején. Elvileg őket nem látják a mondék (ezt a szót használják itt a halandó emberekre… csak nekem tűnik nagyon hasonlónak a hangása a muglihoz???), és mivel Clary mégis képes volt rá így mindenki furcsállja a dolgot… na meg persze démonok támadják meg a házukat (a falánkok), akik elrabolják az anyját és Clary kettőt pislog és máris egy intézetben találja magát, ahol az árnyvadászok élnek… és a történet csak még jobban bonyolódik, ezt most nem akarom tovább fejtegetni.

A lényeg, hogy ez egy jó könyv, de tényleg, és ami a legjobban tetszett benne az a világ felépítése, hogy itt szinte minden természetfeletti lény létezik, akikről csak hallottam. Vannak az árnyvadászok, akik ugyebár a démonokat pusztítják, az árnyvadászok úgy jöttek létre, hogy nagyon régen egy Raziel nevű angyal vegyítette a vérét nem tudom mivel, és akik ezt megitták abból lettek a nephelimek, vagyis az árnyvadászok, akiknek a feladata a gonosz ellene küzdelem és az emberiség védelme. Aztán vannak az alvilágiak, ide tartoznak a vámpírok, vérfarkasok, a tündérek és a boszorkánymesterek (angolul warlock-ok, ezt nem tudom minek kellett lefordítani arra, hogy boszorkánymester, inkább maradt volna az, hogy warlock, az sokkal érdekesebben hangzik…) Aztán vannak a démonok és mindenféle szörnyek, akik másik dimenziókból szöknek át az emberek világába… meg még nem tudom mennyi féle, akiket a szereplők csak úgy megemlítenek egyszer-kétszer.

Akkor lássuk kik lettek a kedvenc szereplőim. Hát most az első könyvben, aki egyből megnyerte a szimpátiámat az Magnus Bane, Brooklyn fő boszorkánymestere, akinek sziporkázó humora és különleges stílusa egyből levett a lábamról, nem szerepelt valami sokat még, de remélem a jövőben többet is láthatunk majd belőle. Rajta kívül persze még megkedveltem Jace-t, aki valamiért nem olyan karakter, akit ennyire szeretni szoktam, de mégis levett a lábamról… nem tudom megmagyarázni miért… persze Magnus-t nem múlhatja felül… Clary a főszereplő, hát nem is tudom, róla mit kellene mondanom, talán legyen elég annyi, hogy nekem sosem a főszereplők, a”hősök”, voltak a kedvenceim, ez most sem alakult másként… néha elgondolkodom azon, hogy valaha olvasni fogok-e egyáltalán olyan könyvet, amiben végre valahára a főszereplő lesz a kedvencem és nem valaki más… kétlem, hogy ilyen elő fog fordulni.

Ja, még annyit hogy ez a könyv csak az 1. része egy sorozatnak mely a Végzet Ereklyéi címet viseli, ez egy trilógia, így még van két könyv hátra folytatásnak, ami nagyon jól hangzik, mivel várom mi minden fog még történni. Összességében nem bántam meg, hogy nekikezdtem ezeknek a könyveknek, mert tetszett alapvetően, és a folytatást is el fogom olvasni… viszonyt nem nyújtott akkora élményt, mint amire számítottam tőle…
UI: a borítón Jace szerepel.... :) (akinek nem esett volna le)
További információk a könyről:
http://www.libri.hu/konyv/csontvaros.html
5/5*

Fantasztikus labirintus

Ez a film az egyik gyerekkori kedvencem volt, ami nemrégen jutott valahogyan az eszembe, így előkerestem, és újra megnéztem. És imádtam! Egyszerűen nem tudom megfogalmazni miért annyira jó ez a film, talán azért mert a gyerekkoromat juttatja eszembe, és talán azért, mert imádom a fantasztikus történeteket és a meséket. Mert, hogy ez a film az utolsó kettőnek a keveréke, és abból is talán az egyik legjobb.

Elég régi, ha jól emlékszem, az 1980-as évek végén készült valamikor, tehát több mint 20 évvel ezelőtt, ami azt jelenti, hogy itt még nyoma sincsen a számítógépes technikának, mint a mai ilyen jellegű filmeknek, az összes kis goblint (manót) bábuk vagy beöltözött kisemberek keltik életre. És mindegyik annyira aprólékosan kidolgozott és megtervezett, hogy tényleg azt lehet hinni, hogy ezek valóban léteznek… és nem csak kitömött bábuk, akiket emberek mozgatnak.

Lássuk, miről szól a történet: Sarah egy eléggé ábrándos és a mesék világában élő lány, akit egyik este azzal bíznak meg a szülei, hogy vigyáznia kell a kisöccsére, Toby-ra. Sarah-nak azonban egyáltalán nem tetszik ez a feladat és mivel a folyamatosan bömbölő kisfiú – akit Sarah szinte ki nem állhat, mert irigy rá, amiért a szüleik vele többet foglalkoznak – teljesen az agyára megy, egy meggondolatlan pillanatban azt kívánja, hogy bárcsak eljönnének a goblinok – akik a kedvenc könyvében, a Labirintusban szerepelnek – és vinnék el innen az öccsét örökre. És lám a kívánsága teljesül.

Megjelenik Jareth, a goblinok királya és elviszi magával Toby-t, Sarah meg ekkor döbben rá, milyen rossz dolgot csinált és mivel mégiscsak az öccséről szól, valahogy vissza kell őt szereznie… Jareth 13 órát ad neki, hogy átvágjon a labirintuson és eljusson a goblinok váráig, ha nem jár sikerrel a kisfiút is manóvá változtatja majd. Sarah azonnal útnak indul és közben különös kalandokba keveredik és természetesen új barátokat is szerez magának… közben pedig Jareth minden mozdulatát figyeli és próbálja megakadályozni, hogy elérjen a várig és visszaszerezhesse az öccsét.

Elsőnek meg kell jegyeznem, hogy ez is egy könyvből készült, A.C.H. Smith Labirynth című könyve adta az alapot, magyarul nem jelent meg a könyve, ha jól emlékszem. A lényeg, hogy ez is egy könyves adaptáció lenne, méghozzá abból is a jobb fajta, mert csak alig néhány dolgot változtattak meg a történetben… a főszereplő Sarah-t, Jennifer Connelly alakítja, még alig 16 éves korában, Jareth-et a manókirályt pedig David Bowie, a híres énekes. A filmben is megcsillogtatja zenei tehetségét, hiszen majdnem az összes dalt, ami felhangzik a filmben ő írta, és egy kivételével mindet ő is adja elő… (korábban nem hallottam egy számot sem David Bowie-tól, de mikor megnéztem a filmet, akkor egyből megszerettem a hangját, olyan jó!!!:))
A kedvenc kis manóm, az a kis róka vagy micsoda, akinek Sir Didymus a neve és az Ambrosius nevű fehér kutya hátán közlekedik, mint egy igazi kis lovag, olyan kis aranyos… egy ilyen kis plüss róka nekem is kellene otthonra…:) Az egyik kedvenc jelenetem a bál, olyan szép a zene alatta, meg olyan szép és meseszerű az egész, a másik kedvencem pedig a „végső összecsapás”, meg a zene, ami előtte van. Ha jól tudom a címe: „Live within you”.

Lényegében csak annyit szeretnék még mondani, hogy nagyon jó volt újranézni és feleleveníteni gyerekkorom egyik kedvenc filmjét, amit olyan régen láttam, hogy majdnem el is felejtettem örökre, még szerencse, hogy valami az eszembe juttatta…:)
Trailer: (magyart és feliratosat nem találtam)
http://www.youtube.com/watch?v=jSs5K0glwkc
10/9