OKOS, ERŐS ÉS MINDENRE ELSZÁNT
Annith izgatottan várja, hogy küldetést kapjon, hogy ő is Mortain istenség szolgálóleánya lehessen. Csendben figyeli, ahogyan különleges képességű novíciatársnői elhagyják a kolostort, és küldetésre indulnak a világba, hogy beteljesítsék a Halál istenének komor, végzetes utasításait. Türelmesen vár, hogy mikor kerül rá a sor. Ám legsötétebb félelmei válnak valóra, amikor rájön, hogy az apátasszony neki nem szán feladatot, hanem azt akarja, ő legyen a zárda Látnoka, vagyis magányban és szüzességben kell leélnie hátralévő életét a kolostor kőméhébe zárva. Annith ezt elmondhatatlan árulásnak tekinti, hisz egész életében arra készült, hogy orgyilkos lehessen. Ezért saját kezébe veszi sorsát. Ebben segítik a hellequinek, a megváltásra vágyó elátkozott lelkek, valamint a nőket és ártatlanokat védelmező Arduinna istennő papnői is. Annith megszökik a kolostorból, a breton udvarba megy, ahol Anne hercegnő és hívei éppen a francia invázió elleni stratégiáról tanácskoznak.
A kolostor meggondolhatta magát, de ez nem jelenti azt, hogy ő belenyugszik.
Tisztán emlékszem évekkel ezelőtt mennyire szerettem a könyvsorozat első két részét, ami igen nagy meglepetés volt számomra, mert nem nagyon tudtam mire számítsak mikor elkezdtem a könyveket olvasni. Valamiféle történelmi romantikus történetre számítottam sok-sok romantikával és ármánykodással, és képzelhetitek mennyire meglepődtem mikor mindezek mellé egy kis természetfeletti „fűszert” is kaptunk, ezzel gyakorlatilag pótolva azt az egyetlen hiányzó részt, ami akkoriban úgy tűnt, hogy hiányzik belőle. Persze nem akarom eltúlozni a dolgot, mert habár kaptunk természetfeletti szálat, de az inkább csak kis plusznak volt mellé rakva, nem ezen volt akkoriban a hangsúly.
Az első részben Ismae történetén keresztül ismerhetjük meg a történelmi hátteret, a történet fő kiindulási pontját és fő mozgatórugóit. A második könyvben egy másik lány, Sybella lesz a narrátorunk és a fő történetszál tovább folytatódik, de már Sybella szemén keresztül látunk mindent, ő kerül az események sűrűjébe. És ahogy sejteni lehetett a harmadik részben ismét kapunk egy új főszereplőt, az eddig eléggé háttérbe szorult és gyakorlatilag engedelmes jó kislányként lefestett Annith veti bele magát a kalandokba. És aki azt hitte volna, hogy Annith sztorija unalmas és vontatott lesz, mert nem sok mindent nézett volna ki a lányból a korábbi könyvekben való ábrázolása miatt, az most nagyot fog csalódni, de persze csakis pozitívan. Bevallom én is ebbe a csoportba tartozom, mert ötletem sem volt, hogy milyen bőrt lehet még lehúzni erről a sztoriról az első két könyv után. Meg azután hogy a második rész, Sybella könyve igen erős lett a maga nemében, így mindenképp visszaesésre számítottam a színvonalban és az izgalmakban.
Annith, Sybella és Ismae
Persze mint már említettem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Halandó szív egy igen jó kis könyv, Annith remek főszereplő, a történet izgalmas és kalandos és a szerelmi szál talán az eddigi legjobb, amire szintén nem számítottam volna. A könyv mondjuk úgy első harmada kissé lassan indul be, mert szegény szerencsétlen Annith még mindig játssza az engedelmes jó kislányt és nem sok minden történik vele azon kívül, hogy éli az életét csendben és békességben. Mármint értitek mire gondolok, a kolostorban készül az első nagy küldetésére és tanítja a fiatalabb lányokat, de még mindig nem jött el annak az ideje, hogy saját küldetést kapjon. Aztán mikor a főnökasszony bejelenteni, hogy Annith-nak egészen más sorsot szánt, akkor ébred fel a lány a korábbi passzív engedelmesség állapotából és eldönti, hogy a kezébe veszi az irányítást.
Nagyon tetszett, hogy Annith mint karakter milyen utat járt be ebben a részben, hogy egy igencsak passzív és szófogadó karakternek indult, és végül elkezdett kiállni magáért és eldöntötte, hogy neki márpedig senki nem fog parancsolni, hanem teszi amit jónak lát. Szükség is van az eszére, bátorságára és kitartására, mert a közhangulat csak nem nyugodt meg az országban és elkezdődik a francia megszállás, hogy letaszítsák a fiatal Anne hercegnőt Bretagne trónjáról. Most sem kell hiányolnunk a titkokat, az ármánykodásokat és a leleplezéseket, újabb árulók lepleződnek le és ha mindez nem lenne elég, Annith olyan dolgokat tud meg önmagáról, a múltjáról és arról, hogy valójában honnan származik, ami alapjaiban megrengeti az életét és a világról való addigi elképzelését.
Annith karakterét tehát imádtam és jó volt látni, ahogy egyre erősebb, önállóbb és magabiztosabb lesz ahogy halad előre a történet. És aminek kifejezetten örültem, hogy ez a karakterfejlődés csak részben volt köszönhető annak, hogy felbukkant az életében egy férfi. Persze kaptunk egy kifejezetten jó szerelmi szálat, és ha engem kérdeztek, nekem ez a szerelmi szál tetszett a legjobban a három közül, mert Annith és Balthazaar annyira aranyosak voltak együtt, hogy alig vártam minden közös interakciójukat. Annyira mások és mégis annyira kiegészítették egymást, és habár a szerelmi szál fontos szerepet tölt be a történetben és Annith karakterfejlődésében, de nem ezen volt akkor sem a hangsúly, nem csak egy férfi miatt kezdett el megváltozni.
Annith és Balthazaar
Aztán lehet csak én vagyok gyakorlott olvasó és sok mindent láttam az eddigi olvasmányaimban, de cseppet sem ért meglepetésként mikor kiderült, hogy Balthazaar nem más, mint maga a Halál, vagyis Mortain, akit az egész rend és minden egyes lány Istenként imád és lányaikként szolgált. Már akkor gyanús volt nekem a dolog, mikor Balthazaar többször rákérdezett, hogy Annith valóban igazán szereti-e Mortaint, és mikor a lány erre mindig azt felelte, hogy persze, hogy valóban szereti, akkor mintha Balthazaar mindig valamiféle önigazolásként megnyugodott volna egy kicsit. Mielőtt bárki megijedne, hogy itt most vérfertőzés lesz a sztoriban, azt rögtön megnyugtatom, hogy kiderül Annith nem a Halál lánya, mint Ismae vagy Sybella. Annith így nem a „Halál szépséges szolgálólánya” lesz hanem ahogy én magamban elneveztem a „Halál szépséges szerelme”.
Ha Balthazaar karakterét vetjük egy kis elemzés alá, akkor külön megjegyezném, hogy kifejezetten örültem annak, hogy a Halál önmaga megjelent a történetben, mert idáig csak beszélt róla mindenki, de nem bukkant fel igaz valójában. Tetszett az ő karakterútja is, az ahogy egymásba szerettek Annith-al és ahogy a férfi a lányban találta meg végre azt a nőt, aki a társa a lehet és akire oly régóta várt már. A végén talán kissé túlzásnak tartom, hogy lemondva valós lényéről emberré vált, hogy Annith-al lehessen, de mégse olyan csöpögősen nyálasan volt tálalva az egész, így elfogadtam a dolgot és nem is nagyon lehetett volna más befejezést elképzelni.
Összességében tehát a várakozásaimmal ellentétben egy igencsak izgalmas, kalandos, remek szerelmi sztorival ellátott és egy szépen felépített karakterfejlődést a központba helyező könyvet kaptam a Halandó szív személyében, ami mindenképp pozitív csalódás lett. Egy kellemes olvasmány, amit alig bírtam letenni, mert tudni akartam a folytatást és hogy mi minden fog még történni. Annith és Balthazaar párosát imádtam és annak is örültem, hogy Ismae és Sybella mindketten felbukkantak Anneth könyvében, így őket se kellett nélkülöznünk, de azért nem vették el a reflektorfényt a mostani főszereplőről. A második rész után, nekem ez a harmadik jön a kedvencek sorában. Bárkinek szívből ajánlom a teljes trilógiát, aki valami egyszerű történelmi, romantikus, fantasy történetre vágyik, ami ugyan nem váltja meg a világot, de kellemes és könnyed olvasmánynak abszolút tökéletes.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése