2020. ápr. 12.

Manon Fargetton: A lista (A lista 1.)

Fülszöveg:
Két fiú – két lány. Nekik négyüknek sosem lett volna szabad találkozniuk. És most egymásra vannak utalva.
Üldözik őket, az életükre törnek. De ki akar végezni velük és miért? Kinek fontos ennyire négy kamasz? Kik ők valójában? Le kell rántaniuk a leplet a titokról, csak úgy menthetik meg az életüket. Talán…

Igazából meg nem tudom mondani miért érdekelt ez a könyv, de valamiért a fülszöveg felkeltette a kíváncsiságomat, és ezért régóta ott szerepelt az olvasandó könyvek listáján. Mivel nem valami hosszú maga a könyv és most valami kis rövid történetre vágytam, ezért esett erre a választásom. Nem is tudom, hogy mit kellene írnom, de röviden talán annyit, hogy nem egészen azt kaptam, mint amire számítottam.

Nem is tudom igazából, hogy mit vártam ettől a könyvtől. Nem mintha olyan nagy elvárásaim lettek volna, de kicsit így is csalódva fejeztem be. A történetet ezerszer láttuk máshol korábban, a karakterek klisések és laposak, a történetvezetés egysíkú és minden fontosabb mozzanat előre kitalálható annak, aki nem most olvas először életében ehhez hasonló könyvet. Persze alapjáraton mindezzel nem lenne baj, hisz nincs új a nap alatt, ha mondjuk sodort volna magával a történet, ha egyedi lett volna mondjuk az írói stílus, szóval ha lett volna benne valami plusz. Ezt sajnos nem kaptam meg így egy olyan "meh" vállrándítással fejeztem be és valahogy nem érzem a késztetést, hogy kezembe vegyem a folytatást.

Kapunk több főszereplőt és mindenki szemszögéből láthatjuk az eseményeket, ami mindig jó ötlet, persze ha van elég idő mindenkire és van jogosultsága ennek a megoldásnak. Mivel a könyv irtó rövid, így sajnos mindenkiből csak egy halovány szeletet látunk, megtudjuk róluk a legfontosabb jellemzőjüket és kész. Nincs igazi karakterépítés, nincs igazi karaktermélység, és hipp-hopp összejön a csapat minden probléma nélkül, mintha régi nagy barátok lennének, holott ezelőtt nem ismerték egymást. Persze kapunk konfliktusokat, de azok erőltetettek és hiteltelenek.

A fő történetszál a legnagyobb klisé, amit ezerszer láttunk, a titkos kísérletektől kezdve, a váratlan természetfeletti képességeken át, a titkos csoportig, akik félnek a képességekkel rendelkező emberektől, így meg akarják őket ölni bármi áron. Még maga az írónő is kimondja, hogy az X-ment koppintotta, mintha amúgy ez nem lett volna teljesen egyértelmű. És ismétlem nem ezzel van a baj tulajdonképpen, hisz sok ilyen témájú könyvet olvastam korábban, de itt mindezt klisésen, laposan és unalmasan tárták elénk, és hiányzott belőle az a plusz, ami megmenthette volna, amitől valahogy közel kerülhetett volna hozzám. Nem hiszem, hogy folytatni fogom a sorozatot, mert ennél ezerszer izgalmasabb és összetettebb könyvek várnak még rám.

További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...