James Dashner: Halálos hajsza (Halandósági elv 1.)

Fülszöveg:

Az ​Útvesztő szerzőjének új sorozata.
Michael szinte minden idejét a VirtNetben tölti, élete kalandok és izgalmas hackertámadások sorozata. Egyre magasabb szintekre jut a számítógépes játékvilágban, a szabályokkal mit sem törődik – miért is törődne, hiszen mind totál értelmetlennek tűnik. Ám egyes szabályoknak nagyon is jó oka van: bizonyos műszaki fejlesztések illetéktelen kezekben rendkívül veszélyesek lehetnek. És a veszély valóra is válik.
Michael egy napon sokkoló esemény szemtanúja lesz, melynek élményétől nem tud szabadulni. Egyedül van, a szülei elutaztak, a barátai pedig csak a virtuális térben elérhetők. Ekkor a történet még meglepőbb fordulatot vesz: egy szervezet rákényszeríti Michaelt, hogy barátaival együtt kutassa fel Kaine-t, azt a titokzatos hackert, aki nemcsak az egyre szaporodó halálesetekért felelős, hanem a VirtNet fölött is át akarja venni az uralmat. Senki sem tudja, hogy a virtuális világ melyik zugában rejtőzik, és mire képes. Michael, Bryson és Sarah elindul az Ösvényen, amely talán elvezet Kaine-hez. Szörnyű és brutális próbák, lávafolyamok, kozmikus földrengések és öldöklő háborúk között vezet az útjuk. Ezer halál vár rájuk, de csak a virtuális álomban – vagy talán mégsem csupán ott? Ahogy a játék és a valóság határai egyre inkább elmosódnak, úgy lesz a virtuális álomból igazi rémálom…

Dashner másik, Az Útvesztő könyvsorozata hatalmas kedvencem máig, főleg az első rész, amit akárhányszor képes vagyok újraolvasni. Mindig sort akartam keríteni a következő trilógiájára, de azért annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, hogy ne várjam meg a magyar megjelenést. Sokáig úgy tűnt, hogy nem érkezik magyarul, de mire észbe kaptam azt vettem észre, hogy már két rész is megjelent, így nem húztam tovább az időt. Most jutottam odáig, hogy az első részt, a Halálos hajszát a kezembe vegyem.

Megszoktam egy stílust és hangulatot Dashnertől és mivel épp ezek miatt szerettem annyira a korábbi könyveit, ugyanezt vártam most is. Szinte semmit nem tudtam a történetről, csak annyit, amennyi a fülszövegből kiderült, így azért részben sejtettem mire számíthatok majd. Félig meddig azt kaptam, mint amit vártam, és összességében nem volt rossz, de valahogy mégis elmaradt az a mindent elsöprő imádat, mint ami anno Az Útvesztő könyv befejezése után tört rám.

A legnagyobb problémám vele, hogy engem kísértetiesen emlékeztet a Ready Player One alapjaira. Hőseink ugyanúgy egy virtuális világba kerülnek, ahol meg kell keresniük valakit/valamit és közben több próbát és nehézséget kell kiállniuk. Ugyanúgy egy virtuális világba kerülnek, ahol furábbnál furább és veszélyesebbnél veszélyesebb dolgokkal kerülnek szembe. Csak épp annyi a különbség, hogy a hatóságok itt nem akadályozzák, hanem segítik őket, persze a saját önző céljaik érdekében.

Jó, tudom, nem nagyon lehet már újat mutatni és sok könyvben ismétlődnek ugyanazok a történetszálak, alapok és karakterek, de ha nem olvastam volna már korábban a Ready Player One-t, (amit mellesleg nagyon szerettem), akkor talán a Halálos hajsza  sokkal nagyobbat ütött volna. Persze nem kell sajnálni Dashnert, mert amiben erős, abban odatette magát. Ismét egy fiú főszereplőt kapunk narrátornak és az ő szemén keresztül izgulhatjuk végig a kalandokat. Dashner stílusa megmaradt, szinte sosem lankad a sztori és egy nyugodt percünk sincs sem nekünk, nem Micheal-éknak. Így nem lehet unatkozni rajta, hanem iszonyatosan olvastatja magát a könyv.

Karakterek terén sajna nincsenek jó híreim, mert mindenki elég egysíkúra sikeredett, és azt szintén nehezen emésztettem meg, hogy kb. semmit se tudunk meg róluk. Oké, értem, hogy a Virtnetben vannak és csak egymás ottani profilját ismerik, de azért jó lett volna megtudni a valós személyükről is néhány infó morzsát. Gondolom ez a folytatásban nem marad el, vagyis nagyon bízom benne. Bryson és Sarah tehát nem hoztak (még) semmi emlékezeteset, róluk nem nagyon van mit mondani.

Alapjáraton Micheal se lenne egy nagy karakter, őt inkább a könyv végén lévő iszonyatosan remek csavar teszi érdekessé. Lehet más sejtette előre, de nekem irtó nagy meglepetés volt, mikor kiderült, hogy Micheal szintén egy tangens, vagyis csak egy tudattal rendelkező program. Kaine pedig szánt szándékkal használta fel őt a terveihez.  Nagyon érdekel mi lesz eztán, és hogy viszi tovább Dashner ezt a szálat, mert olyan sok mindent ki lehetne ebből hozni. Na meg a fő konfliktus, hogy a mesterséges intelligenciák öntudatra keltek és szabaddá akarnak válni, szintén érdekes és morális kérdésekkel teli folytatást ígér. Nagyon remélem, hogy így lesz, nem akarok csalódni.

Részben azt kaptam, amit vártam, mert az író stílusa megmaradt és ugyanolyan végig mozgalmas és izgalmas történetet olvashattam végig. Az alap sztorit már láthattuk máshol, így ezen a téren nem kaptunk újdonságot és sajnos a karakterek sem kerültek igazán közel a szívemhez. Ám a könyv végén lévő csavar engem annyira meglepett, hogy csakis amiatt nagyon érdekelni kezdett a folytatás. Szeretnék majd mihamarabb sort keríteni rá és bízom benne, hogy nem rontja el Dashner a folytatást úgy, mint Az Útvesztő esetében tette. Mert lássuk be ott is a második és a harmadik rész jóval gyengébbre sikeredett.

UI: A magyar borító nem tetszik, sem a magyar cím. Mindkettő jellegtelen és unalmas. Valami sokkal egyedibbet és figyelemfelkeltőbbet kellett volna választani.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/james-dashner-halalos-hajsza

Értékelés: 5/4