2013. júl. 20.

Jeaniene Frost: Síri csendben (Cat és Bones vámpírvadász sorozat 3.)

A történet:
És megnyílik a föld… síri csendben.
Cat Crawfield és élőhalott szerelme, Bones összeszokott párost alkot. Számos csatát nyertek a halandók oldalán az elvetemült vámpírok ellen, de most fordult a kocka. Cat hiába él rejtőzködő életet, ellenségei leleplezik, és ez akár az életébe is kerülhet. Eközben Bones egykori szerelme, a fekete mágia ismerője is a nyomukban liheg, és Cat ügyessége és esze ez egyszer kevésnek bizonyul a gonosz hatalma ellen. Csakis vámpírösztönében bízhat, ha meg akarja menteni szerelmét a síron túli sírtól.


Nagyon megszerettem a Cat és Bones könyveket, és nem mintha olyan sok mindent olvasnék az Ulpius-ház kínálatából (főleg mert mostanában csak igénytelen "szexkönyveket" jelentetnek meg, tisztelet a kivételnek), de szerintem ez mondhatni a legjobb sorozatuk, és remélem az összes könyvet meg fogják magyarul jelentetni. Asszem eddig 6 könyv van összesen, most írja Frost a 7.-et, magyarul csak négy jelent meg + és a spin-off sorozat, Az első vércsepp, de az Spádé és Denise története, ha jól tudom. Tehát bízom abban, hogy végig kiadják majd magyarul a Cat és Bones sorozatot, mert kár lenne ezekért a könyvekért, ha mégse.

A harmadik kötet ugyanolyan izgalmas és olvasmányos, mint az első kettő, igazából nem sok újdonságot tudok róla mondani. Érdekes és izgalmas a történet, ugyanott van mellette a rengeteg kis apró humor és poénkodás, a karakterek még mindig szeretnivalóak (egy-két kivételtől eltekintve), méltó folytatása az első két résznek. Most nem egy emberrablóbanda után erednek hőseink, se nem Ian mesterkedését próbálják megállítani, hanem Bones vérvonala ősi vámpírjának, Mencheres-nek hozzá hasonló ősrégi halott kedvesét, Patra-t, kell megállítani veszedelmes és kissé őrült tervében. Korábban azt hittem, hogy valami nagyobb történet fog kirajzolódni fokozatosan a sorozat folyamán, de úgy tűnik, hogy minden részben valamilyen bűnesettel kell megküzdeniük főhőseinknek, miközben persze halad az életük is előre, tehát a könyvek végül is nem kapcsolódnak olyan szorosan egymáshoz. Épp ezért sosincs durva függővége egy könyvnek. (Ennek ellenére nem kevésbé várom a következő részt)

Az eredeti borító még mindig ezerszer szebb:)

Cat és Bones még mindig nagy kedvenceim, Tate-t most is ütöttem volna párszor, NEM IGAZ, HOGY NEM TUDJA VÉGRE FELFOGNI, HOGY CAT NEM AKAR TŐLE SEMMIT! Én Bones helyében már biztos párszor belevertem volna a fejét a falba, mikor megpróbált Cat-re hajtani. És végre egy olyan könyv, ahol az írónő bebizonyította számunkra, hogy egy páros akkor is lehet izgalmas, ha együtt van. Ugyanis sok más könyvben a főszereplő szerelmes pár boldogságának mindig valami az útját állja, vagy bezavar egy harmadik fél, és a lányka nem tud dönteni két pasi között, vagy valami elválasztja őket egymástól és csak a legeslegvégén jönnek össze.... de itt... Cat és Bones már az elejétől együtt vannak (Cat kis hülye magánakcióját számítva az első könyv végén, második elején), és NEM UNALMASAK, egy csöppet sem. Imádom őket együtt.
Sőt, ebben a kötetben külön tetszett, hogy rengeteg vámpír szerepelt benne, akik mind aktív szereplői voltak a történetnek, új karakterek mutatkoztak be, régiek bukkantak fel, és mindannyian érdekesek és szerethetőek voltak. Mencheres, Ian, Spádé, Juan, mindegyiket nagyon bírtam, és jókat mosolyogtam Bones és Cat anyja közi szópárbajokon csakúgy, mint az előző könyvekben.

Apró negatívumok a végére: Tate tiszta hülye volt, hogy most hirtelen vámpírrá akart válni, bármit is mond, tuti Cat miatt csinálta, én nem hiszem el, hogy még mindig nem képes feladni. Bár azért javára legyen mondva igen kitartó, ez az egyetlen jó tulajdonsága. Aztán meg Juan is vámpír lett, kérdem én minek? Épp az volt bennük jó, hogy emberek voltak, így segítettek a csapatnak, erre már gyakorlatilag az összes korábbi nemzetbiztonságis ember vagy vámpír vagy ghoul lett. (Na jó, nem mindenki, de a többiek meg meghaltak). Mivel elég jó a vizuális memóriám, így egyes részeknél elég élénken magam elé képzeltem a "jeleneteket", és néha már túl undorítóra sikeredett az egész, például a vége nagy harcok, ahol a testrészek repültek oda-vissza... hát ezt lehetett volna egy kicsit visszafogottabban megírni, de ez szerintem csak az én gondom.

Most sem csalódtam ebben a sorozatban, és jöhet a negyedik könyv. Már el sem tudom képzelni milyen kalandokba keveredhet Cat és Bones ismét. És a végére még ideszúrom, hogy külön plusz pont, hogy alig volt szexjelenet, bár ami volt az se annyira zavaró és felesleges, hogy idegesítsen.
A könyvről:
5/5*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...