Hannibal (Hannibal)

Régen volt már az oldalon sorozatajánló, (ennek egyszerű az oka, nincsen kedvenc új sorozatom, amiről írni akarok). Húgom viszont mostanában teljesen odáig és vissza van a Hannibáltól, így írt róla egy ajánlót és gondoltam kiteszem az oldalamra, hátha valakinek még felkelti az érdeklődését.

Megjegyzés: Engem teljesen hidegen hagy ez a sorozat, de lehet titeket nem, szóval....  íme egy újabb sorozatajánló Ramitól: :)

„You're not a psychopath, although you may be attracted to them.”

A sorozatra a magyar marketingesek miatt figyeltem fel, mivel nem tudtam nem észrevenni a teleplakátolt Budapesten legalább az egyik posztert, ami a sorozatot hirdette. Ám először úgy voltam vele, hogy „Hannibal? Az nem az én műfajom, nekem túl véres és erőszakos”, de aztán a semmiből hirtelen megjelent tumblrön a Hannibal fandom, így a dashboardom egyre több és több - a sorozattal kapcsolatos - dologgal lett tele, ami végül oda vezetett, hogy belenéztem a sorozatba, pontosan 3 napja. Ám még a sorozat megnézése után is érvényes a legelső gondolatom a sorozatról, mert a Hannibal tényleg nagyon véres és erőszakos, így előre jelezném, hogy erősen 18-as karikás, úgyhogy gyenge idegzetűek ne nézzék meg!

Tehát teljesen kitartok a mai napig a kijelentésem mellett, ami azért meglepő, mert lehet, hogy igazat mondtam abban, hogy ez nem nekem való (a fent említettek miatt), ám valamiért mégis teljesen megnyert magának a sorozat egy életre! A továbbiakban pedig azt fogom kideríteni, hogy miért történhetett ez.

Először is a történetről: Mindenki ismeri Dr. Hannibal Lectert, a kiváló pszichiátert és a történetét is, ám Bryan Fuller sorozata ezt a klasszikus történetet teljesen más szemszögből mutatja be, méghozzá is Will Graham, az FBI különleges ügynöke szemén keresztül. Will furcsa betegségben szenved, ő maga definiálja ezt már az első részben, „fogalmazhatunk úgy, hogy közelebb az Asperger-szindrómához és autizmushoz, mint a nárcisztikusokhoz és szociopatákhoz. Bárkivel együtt tudok érezni. És ez nem annyira mentális rendellenesség, mint inkább élénk képzelőerő.” Ez a sorozatban úgy jelenik meg, hogy Will képes újraélni a gyilkosságokat – a gyilkosok szemén keresztül látva az eseményeket. És ezt a képességét szeretné Jack Crawford (szintén FBI-os) kihasználni a különböző gyilkosságok felderítésénél, persze előtte kikérve egy ajánlott pszichiáter véleményét Will mentális állapotáról, aki nem lesz más, mint Dr. Lecter. Tovább is ecsetelhetném, hogy miről szól a sorozat története, de szerintem a Hannibal nem ezért jó sorozat, ennél sokkal érdekesebb az a folyamat, ahogyan Hannibal szépen lassan, de biztos beférkőzik Will fejébe és az ügynök tudtán kívül elkezdi irányítani annak az életét – sőt az egész őket körülvevő környezetét.

Meg van az ilyen sorozatnál elkerülhetetlen - egész évadot átszövő - gyilkosság-nyomozás szál is, aminek főbb szereplői Garrett Jacob Hobbs és lánya, Abigail Hobbs illetve a „Chesapeake-i Mészáros”, az az maga Hannibal. Persze emellett megjelennek még más gyilkosok is és a végén kiderül, hogy minden összefüggött mindennel, de ahogy azt fentebb is írtam: szerintem nem ez a lényege a sorozatnak.

Számora ugyanis sokkal érdekesebb az a módszer/technika, az a manipuláció, amivel Hannibal ráveszi Willt, hogy úgy táncoljon, ahogyan ő fütyül, miközben az ügynök ezt észre nem véve egyre biztosabban közelít a börtön vagy éppen az elmegyógyintézet felé. A sorozat olyan szépen ábrázolja Will Graham leépülését a 13 rész alatt, hogy ezért minden elismerésem Bryan Fulleré. Az összes Will és Hannibal beszélgetést/terápiát imádtam, Hugh Dancy és Mads Mikkelsen erre a szerepre lettek kitalálva, de erről majd később.

  

Itt szeretnék néhány szót említeni a számomra két legellenszenvesebb és ki kell mondanom: legostobább karakterről, akit valaha vászonra vittek, ők pedig nem mások, mint Alana Bloom és Jack Crowford. Kezdjük Alanával: nálam az már alapból nem nyerő egy sorozatban, ha egy nőből férfit vagy egy férfiból nőt csinálnak a készítők (remélem, halljátok amerikai Sherlock készítők!!!) így nem túl meglepő, hogy Dr. Alana Bloom már alapból hátránnyal indult a szememben, tekintve, hogy neki Dr. Alan Bloomnak kellene lennie és kb. csak azért írták át, hogy ebből egy „szép” szerelmi szálat lehessen alkotni. Amit meg már végképp nem értek, hisz ilyen nem is történt meg a sorozatban, mondjon akárki, akármit, szerintem Will csak egy „stabil kapaszkodót” látott a nőben, semmi többet. A nő akárcsak Hannibal, szintén pszichiáter, ám annak is annyira csapnivaló, hogy nem tesz semmit miközben már kb. az első részben észrevette, hogy valami baj van Willel. És mikor a legutolsó részben a tetőfokára hág Will „problémája”, akkor is Jackkel kezd üvöltözni, hogy hogy engedhette ezt meg? Jó ég! Mintha ő nem lett volna ott a 13 részig és nem állíthatta volna le bármikor ezt az egészet!

A másik delikvens pedig Jack Crowford, aki belerángatja Willt ebbe az egészbe és erős túlzással, de elmondható, hogy ő  is nagy szerepet játszik abban, hogy Will oda jutott, ahova. Pontosan tudja, nagyon jól látja Willen, hogy nem bírja a sok vért, a gyilkosságokat, a sok szörnyűséget, de csak tovább és tovább erőltetni, mondván, hogy ezzel sok ember életét megmenti a férfi. De kérdem én: mit ér az a sok ember élete, ha ezzel egy embert teljesen tönkretesznek? Talán a megmentett emberek élete mentséget szolgáltat a Willel történtek miatt? Jack Crowford szemében talán, az enyémben közel sem. Egy szó, mint száz: őt még Alanánál is jobban gyűlölöm, mert ő volt az, aki belevonta Willt ebbe és pszichológiai nyomás alá téve őt folyamatosan bent is tartotta.

Remélem a 2. évadban mindkét karakter nagyon gyorsan meghal, mert nem bírom már sokáig nézni őket.

A fenti képen szereplő nő: Freddie Lounds, az újságíró nő, aki a TattleCrime.com-ot vezeti és egyetlen célja, hogy mindenhol bajt kavarjon. Ezt a nőt már az első pillanattól fogva utálom, mindenkit csak manipulál, és olyan dolgokba kotnyeleskedik bele, amihez semmi köze vagy/és amivel a nyomozást is hátráltatja. Remélem, úgy végzi, ahogyan a könyvben és minél hamarabb. (megj.: eredetileg ő is férfi, nem tudom mi volt ezekkel a készítőkkel, hogy mindenkiből nőt kreáltak…)

A lenti képen szereplő nő pedig nem más, mint Dr. Lecter pszichiátere: Dr. Bedelia Du Maurier. Róla az 1. évadban nem sokat tudtunk meg, de érdekesnek tűnik a karaktere, főleg az utolsó részeket elnézve. Én merem állítani, hogy ez a nő minden tud Hannibalról és annak a „munkaidőn kívüli kis tevékenységeiről”, viszont, ha ez igaz, kíváncsi vagyok, miért falaz neki. Ki tudja, majd a 2. évadban remélem, kiderül.

És végül a két főszereplőről, először is Will Grahamről, akit Hugh Dancy testesít meg a filmvásznon. Will karaktere érdekes és magával ragadó, tipikusan az a főhős, akinek minden jó akarata ellenére az őt körülvevő rossz és az az ellen harcolni képtelensége miatt a végén elkerülhetetlen a bukása. Számomra csak annyi a kérdés a 2. évados karakterével kapcsolatban, hogy vajon már az első részben is átvált-e pszichopata üzemmódba vagy majd csak később? Hugh Dancy remek, mióta a Vér és Csokoládéban láttam, azóta vártam, hogy valami „nagyban” is szerepeljen és lám teljesült a kívánságom. Csak magaslatokban tudok róla beszélni, nagyon szeretem.

És akkor jöjjön a legvégén Mr. Szemétláda, aki mosolyogva tapossa szét a szívedet és változtatja meg egy pillanat alatt a világról alkotott gondolkodásmódodat és teszi ezt nem azért, mert tönkre akar tenni, hanem mert játszani akar, és ahogyan ő fogalmazott „csak kíváncsi”. Azt hiszem Dr. Hannibal Lectert senkinek nem kell bemutatni, az a klasszikus gonosztevő, akinek nincsenek ésszerű magyarázatok a tetteire. Nem is ez a különleges benne a sorozatban, hanem az őt megformáló Mads Mikkelsen, aki olyan zseniálisan játssza el az őrült, pszichopata pszichiátert, hogy a sorozat végén magad sem tudod majd eldönteni, hogy tulajdonképpen ő tényleg végig a barátjának tartotta-e Willt, vagy csak valóban kíváncsi volt, hogy egy olyan ember, mint Will, hogyan reagál adott szituációkban.

Szerény véleményem szerint a barátjának tekintette Willt, hisz többször is elmondta, hogy ő az egyetlen olyan ember, aki megérti, és saját magát látja benne. Viszont az már egy másik dolog, hogy Hannibal Lecternek közel sem ugyanaz az elképzelése egy barátságról, mint egy átlagos embernek.

Összegezve tehát ez egy nagyon jó sorozat, ami nagyon sok szép és érdekes képpel/beállítással, illetve dialógusokkal/monológokkal dolgozik (érdemesebb eredi nyelven megtekinteni!) őszintén bevallom én néha nem is értettem, hogy mikor miről beszélnek éppen vagy mit is látok a képernyőn. Ezt a sorozatot többször is meg kell nézni, hogy az ember megértse a mögöttes tartalmakat is.

Nekem a kedvenc részem egyértelműen a 7. és a 8. volt, ez a kettő, de főleg a 7. rész volt kiemelkedően jó, talán azért, mert innen indult be jobban a sorozat. Szerintem az első 6 rész eléggé laposra sikeredett, de azokat is feltétlenül meg kell nézni, hogy a későbbieket megértsük.

10/9

Előzetes: