2012. dec. 30.

George R.R. Martin: Sárkányok tánca (Tűz és Jég dala 5.)


Elsőnek itt volt a sorozat és be kell vallanom, ha nem készítenek a könyvekből sorozatot, akkor talán soha nem ismerem meg a Tűz és jég dala könyveket. Így természetesen el kellett olvasnom az alapként szolgáló műveket, melyek nagy kedvenceimmé váltak, és mivel nem olyan rég megláttam a helyi könyvtárban az 5. részt, így tudtam most jött el az ideje, hogy elolvassam a legfrissebb kötetet.

A történet:
„Közeleg a tél. A hideg szelek feltámadtak a sokat szenvedett Hét Királyságban, ahol az Öt Király háborúja után a túlélőknek most az éhínséggel kell szembenézniük. Az emberek birodalmát védelmező Fal ifjú parancsnoka, Havas Jon a Mások elleni reménytelen küzdelemre próbálja felkészíteni a szétzüllött Éjjeli Őrséget, ám rá kell döbbennie, hogy ellenségei jóval közelebb vannak hozzá, mint gondolná. Stannis Baratheon Észak uralmáért vív elkeseredett harcot a Boltonokkal, miközben Királyvárban a Lannister-ház próbálja megerősíteni Tommen, a gyermekkirály törékeny uralmát a kivérzett Hét Királyság fölött. A Keskeny-tenger másik oldalán Tyrion Lannister, a megvetett és üldözött rokongyilkos sárkányvadászatra indul, ám útja veszélyekkel és váratlan kitérőkkel teli. A világ eközben az ősi városra, Meereenre figyel, ahol Viharbanszületett Daeneryst, Westeros jog szerinti uralkodóját minden oldalról szorongatják ellenségei. Hogy arathat diadalt a Sárkányok Anyja, ha három gyermekére sem számíthat? A végkifejlet csak tűz és vér lehet, ám ki éli túl a sárkányok táncát?”

Mit is mondhatnék erről az ötödik könyvről, amit még nem mondtam el korábban? Ugyanaz az egyedi több váltott nézőpontos szerkezet, ugyanazok a remek és különböző karakterek, akiket lehet nagyon szeretni vagy nagyon utálni, ugyanaz a sok erotikaábrázolás tehát minden ugyanolyan, mint korábban volt. A könyv hossza majdnem 1100 oldal, így nagyjából a 3. kötet hosszával vetekszik, persze azt még mindig nem szárnyalja túl az izgalmakat és a történetet tekintve. Nekem eddig A kardok vihara a kedvencem.
Na, nem azt mondom, hogy rossz ez a kötet, mindenképpen jobb lett, mint a 4. rész, és ha úgy vesszük, hogy ezek ketten alkotnak egy egészet, akkor mindenképpen zseniálisak. Az persze világos, hogy Martin olyan tökéletesen és aprólékosan kidolgozott fantasy világot teremtett, annyi szálat indított el és kavart össze, hogy már maga se nagyon tudja, kivel mihez kezdjen. Annyira szerteágazó a történet, olyan sok érdekes figura van és ők olyan messzi élnek egymástól, hogy kíváncsi vagyok, hogyan fogja őket végre összehozni a végső nagy csatára és persze arra is kíváncsi vagyok, hogy kik fognak életben maradni… ők biztosan nem a kedvencek lesznek, hiszen Martin bácsi előszeretettel szeret szembemenni a klisékkel és könnyűszerrel, minden lelkiismeret-furdalás nélkül végez a nagy hősökkel, mindannyiunk kedvenceivel.

Eddig nagyon úgy tűnt, hogy a gonoszok és a negatívabb karakterek fognak győzedelmeskedni a végén, de azért néhányan már közülük is kezdenek elbukni, és ez így van rendjén. Gondolok itt például Cersei királynő megaláztatására, amit teljesen megérdemelt, és remélem itt még nem értek véget a szenvedései. Ebben az 5. kötetben végre felbukkannak a 4.-ből hiányolt kedvenceim. Dany és Jon… hát ők még mindig csak egy helyben toporognak és amennyire vártam a jeleneteiket, annyira csalódtam bennük. Vagyis Jon-ban nem annyira, csak azért mert nem vette észre, hogy ellenségek veszik körbe és hogy szinte senki nem ért vele egyet abban, ahogyan a Falat szeretné védelmezni a Mások ellen, annyira egyértelmű volt az elejétől kezdve, hogy fel fognak ellene lázadni. Remélem, nem veszítjük el örökre, és eztán végre belátja, hogy az ő helye nem a Falnál van és továbbáll.

Dany… Dany… Dany… nagy kedvencem a mi kis hercegnőnk, imádom őt, de Martin vele se tud mit kezdeni. Miért nem halad végre Westeros felé? Mi a jó Istennek kellett ott letelepedni a semmi közepén és egy olyan népen elkezdeni uralkodni, akik a hátuk közepére se kívánják őt és soha nem fogják elfogadni? Dany, Westeros vár rád, ideje lenne végre elindulni és rendet teremteni a Hét Királyságban. Aztán itt van nekünk Theon, akinek a 2. könyvtől imádom a történetét és a most sem okozott csalódást. Theon-ra rendesen rájár a rúd, de ha őszinték akarunk lenni, akkor megérdemli, amit kap és legalább a vele történt szörnyűségek miatt igaz és őszinte ember válik belőle a végére. Megbánja korábbi tetteit és szüksége volt erre a kis megaláztatásra, hogy rájöjjön ki ő és hova tartozik igazán.

Bran, Ayra, Tyrion, Davos és Stannis most annyira nem kötöttek le, a két gyerek annyira nem izgat, hogy azt le sem tudom írni, aztán Davos meg Stannis távol voltak egymástól, és hiányoltam a jó kis őszinte beszélgetéseiket. Tyrion meg csak ment össze-vissza mindenféle különösebb cél nélkül, untam a fejezeteit, csak addig volt érdekes, amíg az elveszett herceggel volt. Ja, és igen, még valamit meg kell említenem. Ez az elveszett herceg dolog. Ez most tényleg komoly? Martin kijelentette az elején, hogy Rhaegar fia meghalt, és most kiderül, hogy mégis él… micsoda nagy véletlen? És miért pont most került elő? Nekem cseppet erőltetettnek tűnik ez a szál és valami nem stimmel körülötte… ha Aegon életben volt, akkor miért nem Dany-vel és Viserys-sel élt, miért kellett őt külön tartani a másik két rokonától? Nekem túl fura és túl klisés lett ez a dolog, ami igen fura Martin bácsitól, aki nem szereti az ilyen bevett dolgoknak az alkalmazását.

És rajtuk kívül persze még rengeteg minden történt, de ha mindenről és mindenkiről írnék, akkor soha nem végeznék. A lényeg, hogy nagyon tetszett az 5. könyv, és tisztára kegyetlenség, hogy csak évek múlva jön a folytatás. Remélem, Martin bácsi összeszedi magát és most gyorsabban fog írni, mint ezelőtt. Már csak két kötet van hátra (elvileg) és végre megtudjuk, hogy ki fogja megkaparintani a Vastrónt… nekem vannak tippjeim, de azt még nem árulom el.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/george-r-r-martin-sarkanyok-tanca
5/4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...